Van olyan budapesti (perem) kerület, ahol MINDEN új épületet tervzsűri elé kell vinni. Bármennyire is meglepő, de igaz. Egy városképi jelentőségű területen, intézményi beruházás esetén, műemlékek, főútvonalak mentén még menthető lenne a szerepük, de mit keresnek egy városszéli családi házas övezetben, amely már 95 %-ban beépített és amelynek épületállománya jó ha évente 2-3%-ban újul meg?

Szóval tervtanács. Előtte 2 héttel postára adva a tervek, időpont, látva, hogy pécsi vagyok, beraktak elsőnek 9:00 órára. Remek, egyeztetés után sikerült 11-re áttenni. 10:30 ra ott vagyok, de még a 10 órára berendelt se ment még be. Hmmm. Korábbiakból okulva, kértem a Megbízót, jöjjön el, kérdezi, mennyi idő, mondom 30 perces beosztásokat kaptunk. Jön a család is, addig kint ellesznek a játszóban.

11:30 kor a 10 órára berendelt elunja, elmegy. 12:00 körül már éppen bementem volna, hogy akkor most mi is van, amikor kijön a főépítész széles mosollyal – pillanat mindjárt – és odafordul egy épp akkor érkező házaspárhoz (a mosoly nekik szólt, nem nekem). Bemennek a főépítészhez. 30 perc, vagyis harminc perc múlva kijönnek, majd hozzám lép a főépítész és megkérdezi, hogy én vagyok-e a 11-órás? Elnézést kér és bemegyünk együtt (mindeközben a tervtanácson – mondanom sem kell – semmi sem történt).

– Nos kollégák -kezdi a főépítész – akkor jöjjön a következő terv. ÉS AKKOR OTT ELKEZDI KIOSZTANI a terveket a tagoknak. Ebből valaki egy rossz példányt kap és már kezdené kérdezni, hogy nem érti, hogy itt most miért van 6 lakás, mire kicserélik a kezében a tervet, mert hogy rosszat néz. A mellettem ülő megbízómmal összenézünk (no, hát erről beszéltem neki….),

a tervzsűri felkészült

Brávó, hiszen volt egy teljes órájuk! Bármennyire is csak egy családi ház, 2 perc alatt akkor sem lehet mondani rá szakvéleményt, illetve lehet mondani, de aki valamit is ad magára, az ilyesmivel nem égeti magát. Látva a helyzetet, a főépítész 4 rövidített mondatban elmondja a lényeget, egyúttal sugallva azt is, hogy szerinte ez a terv jó, meg egyébként is egy egy nyeles telken épülne meg, előtte egy nagy ház, így az utcáról lényegében nem is látszik. Ez láthatóan az összes nem létező terhet le is vette a vállukról és úgy tűnt megszabadultak attól, hogy érdemleges véleményt kelljen mondaniuk. Köszönet a főépítésznek (a 45 perces intermezzo kipipálva).

Bármennyire is szép a terv és tetszenek a látványtervek, egy zsűri pénzt kap a munkájáért, ezért illik megdolgozni, még akkor is, ha nem tudnak érdemleges dolgot mondani. Ezért aztán a jól bevált módszer következik,

ő hogyan csinálta volna?

A legidősebb zsűritag – miközben véletlenül sem nézne rám -, azt kezdi taglalni – miután a kézhez vett tervet már vagy 3,5 perce nézegeti sűrű lapozgatás után, hogy egyáltalán lássa, hogy miről is van szó ja – hogy mennyire rossz megoldás, ha egy magastetős házban a padlásfödém fából van (merthogy nincs tömege és emiatt nincs hőtehetetlensége…stb.).

ő ilyet nem tervez soha

és szerinte ezt meg is kellene tiltani. Mindezt kijelentő módban, cca abban a stílusban, mint amikor az 1 évfolyamosokat alázzák az első vizsgájukon. Mielőtt reflektáltam volna, a megbízómat láthatóan elöntötte a düh és megszólalt, miszerint ezt ő akarja így és tudomása szerint ez nem tilos, de ha tilos is volna, ő ilyet akar. PONT.

A tervtanács egyetlen nőtagja is úgy érezhette, ha most nem szólalna meg, talán nem is számlázhatná ki arra a napra a teljes tiszteletdíjat, ezért azt kezdte el magyarázni – ő is persze jó kioktatóan – hogy nem jó, ha egy emeletes háznak a felső szintje sötétebb színű, azt bizony fordítva kellene. Mivel erre nem reflektált senki (én pedig megértettem, hogy bizony kemény kereset, amikor pénzért kell okosságokat mondani) a probléma nem válhatott érdemi kérdéssé.

Majd egy másik zsűror – ránézésre nem régen végezhette az egyetemet – szabályosan kioktatott, hogy mennyire nem szerencsés, ha a nappaliba az étkezőn át visz az út.

ő lebeszélne minden megbízót erről.

A megbízóm ismét meg akart szólalni, de látszott, hogy a főépítész is kezdi érezni a mondvacsinált kifogások tarthatatlanságát és gyorsan szavazást rendelt el, amelyik aztán változtatás nélkül engedélyezésre ajánlotta a tervet és gyorsan vége is lett az egész kutyakomédiának. Az egy hét múlva megkapott jegyzőkönyvben persze a tervtanács tagjai fel sem voltak sorolva, így ha akarnám sem tudnám megnevezni őket, mert egyiket sem ismertem.

A következtetések levonását rábízom az olvasókra.

Maradjanak velünk, mert a következő részekben további beszámolókat olvashatnak.

kapcsolódó anyagok
252/2006. (XII.07.) korm. rend. a tervtanácsokról
Tervtanácsok | az előzmények: VÉT, ÉVM, ÉSzB
Tervtanácsok | hogyan működnek?
Tervtanácsok | mit (vagy kit) vizsgálnak?
Tervtanácsok | hogyan lakjon egy építtető?
Tervtanácsok | egy illegitim? tervtanács döntése
Tervtanácsok | milyen házat tervezne a zsűror?

Ha van olyan történetük tervtanácsokról/zsűrikről, önkormányzati esetekről, kamaráról, visszaélésekről, kifogásolható eljárásokról illetve ezek ellenkezőjéről, amiket szívesen megosztanának az olvasókkal , akkor kérem küldjék meg nekünk (ne a hozzászólásokhoz). A legérdekesebb, legtanulságosabb eseteket megjelentetjük (természetesen név, önkormányzat, tervzsűri megnevezése nélkül, mert nem az igazságszolgáltatás a célunk, hanem a tapasztalatok megosztása).

[poll id=”25″]