Az ivóvízről szóló sorozatunk első részében mutattunk egy ábrát, amihez most társítunk némi magyarázatot is. A fenti értékek egy 4 tagú, átlagos háztartás vízfelhasználást mutatják, az értékek becsültek, változhat országtól, a család létszámától és szokásoktól is. Az egyszerűség miatt nem vettem bele sem otthoni autómosást, sem otthoni virág illetve kerti locsolást. Jelentős eltérések lehetnek a között, hogy pl. jellemzően kádat vagy zuhanyozót használnak, illetve, hogy pl. hagyományos tartályos vagy un. Schell szelepes a WC öblítése. A számokat különféle kiadványokból szedtem össze és igyekeztem átlagolni, mert érthetően voltak eltérések, lévén ezek becsült adatok.

• WC öblítés = 1 ember vécéöblítésre naponta átlag 45 liter vizet használ, s egy lehúzás 10 liter ivóvizet enged a csatornába > 45 liter/fő/nap
• zuhanyozásnál percenként 15-20 liter ( 3 percet alapul véve: 3×15) > 45 liter/fő/nap
• (kádfürdőzésnél 150 liter)
• mosógép = 120 liter (hetente 3 mosást feltételezve: 3×120= 360/7 nap/4 fő) > 13 liter/fő/nap
• mosogatás = 40 liter (40/4 fő) > 10 liter/fő/nap
• (lassan csöpögő csap = 40-120 liter)
• főzéshez 3-6 liter viz > 6/4 fő= 1,5 liter/fő/nap
• íváshoz 1-2 liter  > 1 liter/fő/nap
• ha ezeket összeadjuk, akkor 116 litert kapunk (autómosás és kertlocsolás nélkül)

A fenti felhasználás mellett az alábbi szennyvíz fajtákat és mennyiségeket termeljük meg fejenként és naponta

Ahhoz hogy a továbbiakban tudjunk valamit kezdeni a szennyvizünkkel, a mennyiségeken túl pontosan tudnunk kell azt is, hogy milyen fajta szennyvizet hozunk létre?

fekete víznek

szokás nevezni a fekáliás szennyvízet (és igazság szerint ehhez hozzá kellene adni a főzésre és az ivásra kalkulált mennyiséget is, hiszen a természetes párolgáson kívül jórészt abból is szennyvíz lesz, vagyis a fenti 45 liter igazából 47,5 liter). Ez a szennyvíz baktériummal fertőzött, magas nitrogéntartalmú víz, amelyet ebben a formájában nem célszerű és nem is szabad kiengedni közvetlenül a talajba (a keletkező szennyvíz cca. 50 %-a vizelet, amelyet – mint azt később látni fogjuk – egy vizeletelválasztós megoldással külön lehetne hasznosítani).

Bár a szakirodalom máshová teszi, én inkább ide a fekete vízhez sorolnám a konyhai mosogató szennyvizét, mert mivel oda sokszor kerül mosogatószer nélkül is hulladék, az onnan kikerülő víz baktériummal szennyezett lehet, továbbá a vízben darabos hulladék is előfordulhat. Azóta kijavítottak, miszerint a mosogatóvíz egyértelműen szürke víz, oda sorolandó, mivel csak a fekete víz sajátja a magas nitrogén tartalom és a fekáliás baktériumok mennyisége

A fekete víz mennyisége így 47,5 -+10 liter/fő/nap. (az ember közepes számítás szerint évenként cca 428 kg vizeletet és 450 kg ürüléket produkál | forrás)

szürke víznek

szokás nevezni a fürdőszobában keletkező szennyvizeket, amik a mosdókból, zuhanyozókból, kádakból és nem utolsósorban a mosógépből kerülnek a szennyvíz hálózatba. Ez a víz leginkább valamilyen mosószeres illetve kozmetikummal szennyezett víz.

A szürke víz mennyisége: 58 liter/fő/nap. 45 + 13 + 10 = 68 liter/fő/nap.

Durva közelítéssel azt lehet mondani, hogy 50-50 % (esetleg 40-60)-ban termelünk fekete és szürke vizet.

hova kerül a szennyvíz?

E felosztásnak azért van jelentősége, mert más az egyes szennyvizek tisztíthatósága, ha egyáltalán van erre igény és persze lehetőség. Ha nincs tisztítás, akkor az egész megy a szennyvízhálózatba és onnan rosszabb esetben valamilyen élővízbe, jobb esetben központi szennyvíz tisztítóba. Ennek az a minősített változata, ha városi környezetben nincs elválasztott rendszerű csatornahálózat, hanem egyesített, így az esővíz is megy fekete vízzel együtt a csatornába.

Talán sokan fel sem fogják mekkora dolog lesz, ha majd elkészül Csepelen az új központi szennyvíztisztító és a Duna mennyivel tisztább lesz, mert hogy aki mostanság Csepel körül szeretett volna fürödni, az ezt jórészt hígított szennyvízben tehette volna csak.

Aki még emlékszik rá, az tudja, hogy régen – ott ahol nem volt vezetékes csatornahálózat – ott emésztőt építettek és azt is lehetőleg 2 aknásra, volt egy ülepítő és egy gyűjtő része, sőt ott ahol a házban nem volt WC, csak az udvarban ott un. francia WC-t, közkeletűbb nevén árnyékszéket, póriasan budit építettek.

A keletkező szennyvíz – és itt elsősorban a fekáliás az érdekes – tisztíthatósága nagyban függ attól, hogy milyen módon keletkezik, mert ahogy azt a következőkben látni fogjuk bizonyos problémák akkor kezdődtek, amikor 1778-ban Joseph Bramah bejegyeztette találmányát, a vízöblítéses WC-t a water closet -et. Kétségkívül ezzel a higiénia területén komolyat léptünk előre, de ugyanakkor létrehoztunk egy addig még nem ismert veszélyforrást. Ezzel ugyanis felhígították és a többszörösére növelték a keletkező szennyező anyag mennyiségét, amelyiknek sajnos nem volt megoldva a tisztítása és ezzel elkezdődött a folyók és tavak elnitrátosodása.

A téma fontossága miatt a következő részben teszünk egy kis kitérőt, hogy megismerjük az illemhely történetét.

Az ivóvizünkről szóló sorozatunk eddigi fejezetei:
Szennyvíz | takarékoskodjunk a (szenny)vízzel
Szennyvíz | a sokszínű (szenny)víz

[poll id=”22″]