Új sorozatot kezdünk, amelyik érzékeny témát igyekszik körbejárni. Hajlamosak vagyunk minden rosszat és hibát a kivitelezőkre fogni és őket okolni sokszor olyanért is, amiért valójában nem ők a hibásak. Nehezen ismerjük be, hogy bizony építtetőként is követhetünk el hibákat.

Nyilvánvaló, hogy nem célom az építtetőket megbántani, de talán elfogadják tőlem, hogy 25 év alatt számos érdekes és tanulságos esettel találkoztam. Mindezekből szedtem össze egy csokorra valót, amik majd menet közben kiegészülhetnek és remélhetőleg Ön is, kedves Olvasó tapasztalatával, élményeivel hozzájárul.

Természetesen én magam sem akarnék kibújni ez alól a felelősség alól, így egy párhuzamos sorozatban azokat a hibákat igyekszem összeszedni, amiket mi, építészek követhetünk el.

A tervezett témák, amik menet közben változhatnak (és ez természetesen csak felsorolás, és nem fontossági sorrend):

1. ismerős, megbízom benne … de kire hallgassak?
2. nincs pénzem, de építkezni akarok
3. most legyen olcsó
4. szorít az idő
5. nem kell kiviteli terv
6. kézivezérlés
7. nem készül pénzügyi ütemezés
8. értek hozzá
9. majd én magam, úgy olcsóbb
10. kicsit legyen nagyobb, úgyis maradt tégla

1. ismerős, megbízom benne … de kire hallgassak?

mielőtt félreértés lenne, itt a laikus, nem szakmabeli ismerősökről, barátokról kell pár szót ejteni, akik telve vannak jószándékkal és számos tapasztalattal. A mindenki által untig hallott „1. házat az ellenségemnek, a 2. házat…..stb….” sokakat arra sarkall, hogy elhigyjék saját magukról is, ha már építettek egy házat maguknak, akkor már értenek is hozzá. A terveztetés elsősorban bizalom kérdése, így egyáltalán nem mindegy, hogy ebben és a későbbi stádiumban kinek fogunk hinni, ha esetleg ellentétes véleményeket hallunk?

A rokonságnak, akik közül többen építkeztek már, az ismerősnek vagy barátnak, esetleg a munkahelyi kollégának, aki épp most fejezte be az építkezést?

Sajnos elég általános, hogy az engedélyezési tervet csak egy hatósági ügyiratnak tekintik, egy olyan papirnak, ami ahhoz kell, hogy hitelt/szocpolt lehessen felvenni és el lehessen kezdeni azt a házat építeni, amit TÉNYLEGESEN szeretnének. Sajnos ebben partnerra találnak sok – magát építésznek tekintő – „aláíróemberben”, de róluk majd külön, az építészeknél essen szó.

Nagy a bizalmatlanság, ami érthető, hiszen rengeteg pénz sorsáról és egy majdani élet kereteinek a megteremtéséről van szó, de pont ezért szükséges a szakember igénybevétele. Aki építkezett, az ismer már buktatókat, lelőhelyeket, bevált és nem bevált mesterembereket, van tapasztalata arról, hol mit hibázott el. Ezek fontos dolgok és tapasztalatok és meg is kell őket hallgatni… de ez sajnos kevés…..

Olyat kell találni, aki 10-20-50 hasonló feladattal megbirkózott már, képes elvonatkoztatni és beleélni magát az építtető bőrébe és majdani életébe. Aki naponta ezzel foglalkozik, annak 100 féle szempontja lehet, akár csak a teleken való elhelyezésben is. Olyan szempontokat is figyelembe vesz, amire egy házat építő, de laikus talán sohasem gondol.

A rokonság és az ismerősök „tanácsadó hada” legtöbbször csak addig hallatja a hangját, amíg a saját ötleteit el nem mondhatja, de a felmerülő problémáknál – mivel azzal már maguk valószínűleg még nem találkoztak – hirtelen elakadnak. Jó páran ilyenkor nem szeretnének kiesni s kialakított „hozzáértő” szerepkörből, ezért rögtönöznek és hajlamosak „szakemberként” tanácsot adni, annak ellenére, hogy igazából nem értenek hozzá, nem ismerik az összefüggéseket, de legfőképpen

nem vállalnak érte semmiféle felelősséget

És ez a lényeg.

A bizalmatlansághoz tartozik az is, ha egy házat egymástól függetlenül többen terveznek, ami bármilyen furcsán is hangzik, de előfordul. Egy villát terveztem és az egyeztetéseken olyan szempontokat hallottam, amik furcsán hangzottak egy laikus szájából, amíg véletlenül ki nem derült, hogy az általam készített terveket folyamatosan ellenőriztette egy barátjával, aki nemrég fejezte be a házát. Ha hibát, de legalábbis ellentmondást talált a kétféle véleményben, egyből megkérdőjeleződött a szakértelmem, de ha a „kontroll” megerősítette, amit én mondtam, akkor egy „ez rendben van”-nal el volt intézve. Építészként nagyon nehéz ilyen bizalmatlan légkörben dolgozni, mert amig nekem mindenért vállalnom kell a felelősséget, amit leirok, vagy lerajzolok, addig egy kibicnek semmit sem kell vállalnia.

Körültekintően kell választani, legalább annyira, mint amikor majd kivitelezőt választunk. Azonban az is igaz, hogy akárkihez is fordulunk, a végső döntéseket nekünk kell meghozni, hiszen azt a sok milliót Ft-ot, amit kiadunk, afelett mi rendelkezünk.

Maradjanak velünk, mert hamarosan jön a következő rész:
2. nincs pénzem, de építkezni akarok

ha nem akar lemaradni a folytatásról, iratkozzon fel az email értesítőre vagy az RSS csatornánkra.

[poll id=”17″]