Ha jól emlékszem Miklós tervkritika rovatához még nem szóltam hozzá a tartalmat illetően. Itt mégsem állom meg, mert többszörös de ja vu érzésem van. Mindjárt mondom a példát, de előtte szólok, hogy feltehetően nem leszek népszerű, pedig semmi rossz szándék nem vezet. Nos az egyik de ja vu példa. Egyik volt ügyfelemnek a lakását egy amúgy méltán neves építész tervezte. A tervezett „élettér” – szándékosan nem alaprajzot mondok – kísértetiesen hasonlított erre a házra. A volt ügyfél egy kis egyszobás lakásból költöztek az általuk megálmodott házba, ahol a család a szűkös viszonyok ellenére is nagyon harmonikusan élt, és sikereiket itt alapozták meg. A beköltözés után pár év elteltével elváltak. Az elvált fél egyikének később én terveztem és a beszélgetések során kiderült, az építtető fogalmazta meg, hogy a lakóházukban kódolva volt a szétválás, anno ők képzelték el úgy, az építész pedig megfogalmazta. Őszintén remélem, hogy jelen ház esetében az építész sztereotípiája jelent meg és nem a valós igény. Ebben a formalista lépcsőházzal kettévágott házban nem lehet együtt élni.
Most tervezek egy házat egy szintén fiatal házaspárnak, szándékosan húzom az időt és több alternatívával szembesítem őket, fél év után most kezdem látni, hogy kezdenek rájönni arra, hogy hogyan is akarnak/tudnak együtt élni. A ház mindig egy élet leképezése és egy jóslat is, ráadásul visszahat, nagyon nagy felelősség ebben részt venni. Ebben a tervben én ezt nem látom.

Dupla OFF.

A 20-as mészhomoktégla sok külső hőszigeteléssel a kedvencem, de általában csak „vasbeton abroncsos kivitelben” működik, de ez hatékony és gazdaságos, csak tudni kell róla.