bontsák el!

Gondolom, az új házrész az önálló lakással azért épült volna, mert erre megkaphatják a tulajdonosok a CSOK-ot még akkor is, ha már van egy lakóingatlan a tulajdonukban. (Esztelen szabályozás.)
Ha elbontják a régi házat, azzal legalább 10-15 millió forintot dobnak ki az ablakon.
Ezért én nem bontanék, hanem, ha az összes variációt megvizsgálva egy sem felel meg, akkor végső esetben inkább eladnám az ingatlant és másikat, (a célnak megfelelőt) vennék. Ez esetben nem veszne el a régi ház értéke, nem lenne 10-15 milliós vesztességem.
A kedves építtetők a szokásos mintapéldányai azoknak, akik mindent elhisznek (mert a TV-ben mondták) és aztán konfliktusba kerülnek a valósággal.

Kedves Miklós!
Akinek annyi pénze van az építkezésre, hogy nem számít neki egy ekkora lakóház elvesztése, sőt még fizet is érte, (bontási költségek) szerintem rossz helyre fekteti be a pénzét. Mert ne felejtsük el, még a saját szükségletű lakás is valójában befektetés .
Miért mondom, hogy rossz helyre? Azért mert van egy utcakép is, amin látszik hogy bizony hasonlóan „értéktelen, nyűgöt jelentő” házak között van a tárgyi lakóház.
Olcsó környezetbe drága lakóházat nem építünk, mert az építkezésbe fektetett pénz nem „fialni” fog, hanem inkább elvész.
Ha most a meglévő házat elbontjuk és úgy építünk újat, akkor az új épület költségeihez kell adni a régi ház értékét, – ami ön szerint nulla, szerintem azonban több millió forint. Ez esetben az új ház négyzetméterára vállalhatatlanul magas lesz. Az új épület már felépülése pillanatában sem lesz annyiért eladható, mint amennyibe került.
Úgy, hogy én itt röviden levezettem, mi alapján mondtam véleményt.
Az építtetőktől természetesen bocsánatot kérek, amennyiben valamivel megsértettem őket. Hiszen belőlük élünk. 🙂

Kedves Zoltán!
Nem az az igazi bakter, aki mindig az ellenkezőjét állítja! (DSR)

Magam is számtalan kockaház projektben részt vettem (és veszek) tervezőként, vagy utasítottam vissza.
A mi gazdag városunkban az ilyen, vagy ennél sokkal rosszabb kockaházakat annyiért árulják, mintha az egy komfortos, mai igényeknek megfelelő lakóingatlan lenne, „kis felújítás után”, összegszerűen: 35-45M
Namármost a „kis felújítás” a tetőcsere, összes belső válaszfal (esetenként tartófal), nyílászárók, gépészet, villamos, burkolatok, meg egy kis bővítés. És mindenhol pince-szuterén, ami további gondokat okoz (nem ott van a lejáró, ahol kellene, az alapot a bővítéshez nagyon mélyre kell vinni stb)
Tehát a tervezési program tisztázása után marad négy fal, ami még mindig kompromisszum.
Innentől jön a matek. mindezeket összeszámolva további 30-40M-t kell rátolni a házra, hogy az megfeleljen az igényeknek. Ennél kevesebből ma fel lehet építeni egy minden igényt kielégítő, vadonatúj, kompromisszumoktól mentes épületet.
A gond nyilván abból adódik, hogy kevés az üres telek, sok a kockaház. Persze vannak sokan, akiknek az igényszintjét hozzá lehet igazítani egy régi dobozba, de a pénzéért mindenki a legjobbat szeretné.

Nem tudom, hogy jutott arra a gondolatmenetre, amit leírt, de nem volt benne sok jószándék (és tapasztalat). Mást jelent a réi ház ÉRTÉKE és mást az ÁRA!

Kedves Lali!
Ha olvashattad volna a két perccel előtted írt hozzászólásomat, akkor bizonyára nem ezt válaszoltad volna nekem. 🙂

nagy valószínűséggel, de öt percig tartott, mire beírtam 🙂

Szinte törvényszerű hogy a kevesebb, több!!! A spórolás idővel a legdrágább és legrosszabb megoldássá válik. (drága, de legalább rossz) Látványos hogy áll négy fal, tető, de igazából csak értéktelenné teszi a továbbépítést. Ilyen gombhoz kabátot szándék esetén egy út van, főjön meg saját levében az okos építtető, ne asszisztáljunk hozzá. Utólag úgyis a tervezőt hibáztatná elhibázott beruházásáért.

Az itt leírt alaphelyzetet kell kielemezni!
„Nos eredetileg ehhez az állapothoz kellett volna tervezni egy olyan bővítést, ami önmagában tartalmazna egy lakást+garázst és össze lenne kötve a régivel. Ez utóbbi vendégház, tartalék lakás lett volna. Ha már ott van. ” (Koós Miklós)

Miért épít valaki egy önálló lakást, ha igazából nincs is rá szüksége??? Feltételezem, hogy az állami „ingyenpénz” tereli ebbe az irányba, mert valójában csak a meglévő épületet bővítené, de ha a meglévő lakás bővítéseként adminisztrálná a tervet, sokkal kevesebbet kaphat.
Most akkor egy eredeti szándék szerinti bővítéshez, romboljunk le mindent, csináljunk a kedves építtetőnek (vélhetően) 5-10-szeres költséget, ami szinte sosem térül meg?
Ezért javasoltam, hogy végső esetben el kell az ingatlant adni és egy megfelelőt kell helyette venni.
Bár szerintem jelen esetben járható út a meglévő bővítése, de az építésznek alázattal kell közelítenie a szakmájához, és a maximumot kihozni a lehetőségekből.
Ahogy Váci Mihály írta :
„Használni akartam – nem tündökölni,
sem esztétikák rangsorát pörölni.”

Koós Miklós
2018. november 21. szerda – 13:40 #118998

Kedves Miklós!
Ön azt állítja (nyomatékkal), hogy a ház értéke nulla.
Az ön állítását úgy lehetne ellenőrizni, hogy két értékbecslést kellene elvégeztetni. Egyet az üres telekre, egyet pedig a mostani beépítéssel.
De ha nem bízunk az értékbecslésben, akkor hirdetéseket lehet feladni mindkét módra és majd a keresleti piac beárazza mindkettőt.
Azt a 10-15 milliós költséget ami ön szerint kell ahhoz, hogy a meglévő épület lakható legyen, én erősen túlzónak tartom. Az persze biztos, hogy rá lehet ennyit költeni a régi épületre, de lényegesen kevesebb költséggel is lakhatóvá tehető, – szerintem.
Megérne egy próbát az, hogy az ön érvei, vagy az én érveim győznék-e meg az építtetőket. 🙂

Mondjuk van különbség a lakható és az élhető között. Valszeg egy festéssel, nyílászáró cserével és a fűtési rendszer felújításával már lakható lehet az ingatlan (bár már ez is minimum 2-3 millióba kerülhet), de ha az építtető azt szeretné, hogy élhető legyen és ne a penésszel, a hideg padlóval, meg az elavult villamos hálózattal küzdenie, és neadj’ isten még normális padlóburkolatot is szeretne, akkor már mélyebben a zsebébe kell nyúlnia.
Egyébként hozzávetőleg mennyibe kerülhet egy ilyen ház elbontása?

Miklós azt állítja, hogy a ház értéke nulla, én meg azt, hogy bizony inkább mínusz. 1-2 milliós költség bontani, ennyivel többet ér az üres telek, ha már üres. Minden évben van „kádárkocka bővítése” tervem. Tavaly elbontottuk, mert rossz volt a tájolás, idén melléépítettünk, mert addigis kell hol lakni, DE a felújítás átalakítás költségeit látva, igaziból még egy albérlet is lehetne megtérülő bizonyos esetekben – sajnos itt nem volt opció. Másik kockát azért hagytuk meg, mert a túlépítése 20m2 pluszt jelent, de mindenki fogta a fejét a költségeket látva. Kerül rá egy új tetőtér annyiért, amennyiért újat is lehetne építeni. Ilyen is van sajnos.
Szerintem nincsen általános, csak egyedi eset, de tapasztalat, hogy sokkal hamarabb eljön a bontás megtérülése, mint azt várnánk. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha vízszigetelni kell utólag, akkor bizotsan nem éri meg megtartani még akkor sem, ha amúgy bele lehet tenni az új funkciót a szobákba.
az meg tényleg nagyon nem szép dolog, hogy rosszindulatú megjegyzéseket teszünk ismeretlenekről, csak mert építtetők és ezért olybá tűnik, hogy van mit a tejbe aprítani. ez sajnos nem feltétlen van így még a mostani elszállt árakkal sem. mi építészek sem szeretjük, amikor általánosítanak, hogy biztos csalni akarunk a paraméterekkel, ugye?

Kedves Szilveszter!
Teljesen egyetértek azzal a véleményével, hogy egy régi ház értéke akár negatív is lehet.
Én magam is terveztem már olyan telekre épületet, ahol szinte az egész utca 30 évnél fiatalabb épületekből állt, kivéve a tárgyi telken álló épületet, mely legalább 80 éves vályog épület volt, megfelelő alapozás nélkül, teljesen leromlott állapotú, minden elavult volt rajta és benne. Teljesen lakhatatlan volt, 2-3 éven belül, magától összedőlt volna.
De még ez esetben is illetéket kellett volna fizetni az épület után!
Ezért az adásvételi szerződés úgy köttetett, hogy eladás előtt az eladó lebontja az épületet, hogy csak üres telket adjon el.
De az az eset, amiről mi itt beszélünk nem ilyen.
A jelen esetben két kérdést kellene megválaszolnia a tervező felé az építtetőknek :
1. Egészen pontosan mondják meg, hogy mit szeretnének építeni-bontani .
2. Mennyi pénzt hajlandók erre szánni .
A hozzáértő felelős építész csak (!) ennek függvényében tud helyes, jó, tisztességes tanácsot adni.
Hiába akarjuk rávenni az építtetőt, hogy bontsa le a régi épület és építsen újat, ha nincs rá pénze!!!
Amíg a két feltett kérdésre nem tudjuk az őszinte választ, addig csak a levegőbe bokszolgatunk.
Nekem még egy kérdésem lenne az építtetők felé : Miért az ország egyik legismertebb, és legjobb építészét akarják megbízni „sufni-tuninggal”? 😀
És végül, kedves Szilveszter, az ön kedvéért még egyszer bocsánatot kérek az ismeretlen építtetőktől, ha megbántottam őket. Én a kormány által kialakított szabályozást kritizáltam, az építtetőknek joguk van „használni a kiskaput”. 🙂