TAK és TVR | Mire való a Településképi Arculati Kézikönyv (TAK)?
A kérdés teljességgel jogos, mi több, számos kolléga megkérdezte már: hogy kötelező-e betartani a TAK-ban leírtakat? A TAK egy nagyon fontos, évtizedes hiányt igyekszik pótolni, miszerint az egyes települések tárják fel és tegyék az ott élők számára ismertté, érdekessé és fontossá az ott található épített és táji értékeket. Ez az elsődleges funkciója. Itt nem a nyilvánvalóan ismert és védett műemlékekre kell csak gondolni, hanem pl. egy szép, megmaradt homlokzati részletre, egy megmenekült kerítésre, a szépen faragott tornácokra, egy eredeti állapotában megmaradt kukorica górére vagy éppen présházra.
A helyi közösség számára fontos, hogy így összegyűjtve lássák, hogy milyen szép és megőrizendő emlékek veszik körül, amik talán apróságnak is tűnnek, de a település korábbi életének a lenyomatai, emlékei, amit feltétlenül érdemes megóvni, védeni.
A fenti cél elérése érdekében a TAK előtt el kellett készíteni az un. értékleltárt, mely felsorolja ezen értékeket, a legfontosabb tulajdonságaikkal. Sajnálatos módon azonban az értékleltár nem része a TAK-nak, ez egy külön dokumentum, az érdeklődők – jó eséllyel – ritkán fognak belebotlani.
A TAK talán legfontosabb része az „eltérő karakterű területek lehatárolása„, mely nem feltétlenül esik egybe a HÉSZ hasonló felosztásával, itt általában jóval kevesebb „övezet” található. A TAK leírja ezen területek legfontosabb sajátosságait, bemutatja szöveggel és képpel a tipikus példákat.
A TAK másik fontos feladata, hogy ezen területekre szabva ajánlásokat fogalmazzon meg átépítések és új építések esetére. Ez kitér a telepítésre, magasságra, tetőformára, tető hajlásszögre, színekre, kerítésekre. Sokan ezt a részt gondolták kötelezőnek. Nos a TAK csak ajánlásokat fogalmaz meg. Nem jogszabály, vagy helyi rendelet.
Az ajánlások lehetnek szövegesek, rajzosak vagy éppen jó példák bemutatása. Rossz példákat csak rajzban és szövegesen szabad bemutatni. Azért, hogy ne kelljen minden TAK készítőnek saját rajzokat készíteni, a Lechner Központ készített egy elég nagy ábragyűjteményt, sok TAK ezeket használta fel illusztrációként.
A TAK készítőinek – elvileg – ki kellett térniük a homlokzatra, tetőre kerülő gépészeti berendezések elhelyezésének kérdéseire is, de ezt nem mindenütt vették komolyan. Ugyancsak ki kellett térni a különféle reklámhordozók, cégfeliratok célszerű és ajénlott elhelyezési módjaira is.
Egy TAK-kal kapcsolatos konferencián több előadó, köztük polgármesterek is azt fejtegették, hogy a TAK egyfajta településmarketing, mely nem csak a helyiek, hanem az ide igyekvők, esetlegesen letelepülők, beruházók számára próbálja bemutatni a település előnyös oldalait. Mivel ez az anyag marketing célokat is szolgál, fontos elvárás volt, hogy ne egy szakmai olvasmány legyen, hanem hogy bármelyik ottlakó megértse és felismerje a célját.
Bár a TAK-ok többségét városgazdászok, építészek, főépítészek készítették, a téma társadalmasítása vagyis a helyi közösségek bevonása csak kevés helyen sikerült. Nagykovácsit szokták emlegetni, mint egy olyan települést, ahol nem csak a készítők és nem csak a polgármester látta meg a lehetőséget, hanem sikerült aktívan bekapcsolni a település polgárait a megvalósítás folyamatába. Kis csoportokat alkotva maguk határozták meg, hogy mit tartanak fontosnak és mit látnának szívesen a környezetükben.
A TAK az alapja a – majd külön írásban bemutatandó – helyi településképvédelmi rendeletnek. Ez a rendelet átveszi és helyi rendelet rangjára emeli a TAK által meghatározott „eltérő karakterű területek”-et és rendeleti úton szabályozza a településképet. De erről majd egy külön írásban számolunk be.
A TAK-ot minden településnek el kellett (volna) készíttetnie, de mivel sok helyre csak későn érkezett meg a beígért állami forrás (átlagosan 1 millió Ft-ot kaptak az elkészíttetésére az önkormányzatok), így sok száz településen még mindig nincs (elfogadott) TAK. Ahol pedig nincsen TAK, ott nem is lehet elfogadtatni a településképvédelmi rendeletet (TVR, TKR).
A TAK-okat számos hatóságnak kell véleményezni, de véleményt kell mondania az érintett területi kamaráknak is. A mi kamaránknál (DDÉK) 410 település TAK-ját kell(ett volna) véleményezni, ebből decemberig kb. a felét töltötték fel véleményezésre.
Itt kerültem magam is kapcsolatba a TAK-okkal, mivel a kamara októberben toborzott véleményezőket (inkább csak jelképes díjazás ígérete mellett) . Úgy véltem, nem húzhatom ki magamat, csak mert általában elég kritikus voltam a kamarával szemben (no sohasem a területi kamaránkkal, mert azzal nincs semmi gond). Szóval bevállaltam jópárat, így 18 db TAK-ot véleményeztem, ebben voltak kisvárosok, de többségében apró falvak.
A következő írásban a településképvédelmi rendeletekről lesz szó. Miután ezek rendeletek, betartásuk kötelező mindenkinek, még az egyszerű bejelentéssel építkezőknek is.
településképi rendelettel kapcsolatos írásaink
Hozzászólások (17): megnézem
Rezsnyák Peter
2018. január 25. csütörtök 17:45
Jegyezzük meg, hogy a szeptemberi határidő lett módosítva decemberre, és így 50%-os az állás. Hát, ez felettébb rédekes lesz! Nagyon kíváncsi leszek a véleményedre!
Koós Miklós
2018. január 25. csütörtök 18:10
Pontosabban október 1. volt a határidő, de mivel a kis önkormányzatoknak egyáltalán nem volt pénzük ilyenre, így ők bele sem kezdtek. Részben erről szólt Rápli Pál írása, aki ezt a problémát már áprilisban (!) előre jelezte:
https://kooseptar.hu/2017/04/05/gondok-a-telepulesi-arculati-kezikonyv-tak-es-a-telepuleskep-vedelmi-rendelet-tvr-finanszirozasaval/
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1600074.TV&txtreferer=00000003.TXT
Tóth Szilveszter
2018. január 25. csütörtök 18:12
Szerintem meg az épített környezet értékvédelmének teljes félreértése az egész.
1: Minek összegyűjteni egy helyi rendeletben azt, amit a kultúra felkarolásával, kiadványok, könyvek készítésének – helytörténettel foglalkozó emberek támogatásával kellene megmaradóvá tenni? Elég csak ránézni tíz ilyen tak-ra, hogy lássuk mennyire sematikus, valódi tartalommal nem bíró lózunggyűjtemények. (tisztelet a kivételnek)
2: „ilyen a szép ház, tessék ezt másolni” – ez lesz az építészet? a bent lakók élete meg mindegy, hogy már nem a kistermelő paraszti nyomorkultúra, hanem a három 5méteres autót birtokló egygyerekes családmodell?
szóval totális félreértés!
Koós Miklós
2018. január 25. csütörtök 18:16
A TAK nem (helyi) rendelet, hanem mint írtam, csak egy ajánlás, „építsünk a környezetünkhöz illő házat”. Ennyi. A valódi gondok a TVR-nél kezdődnek, mert az viszont már kötelezően betartandó jogszabály …
Koós Miklós
2018. január 25. csütörtök 18:24
” bent lakók élete meg mindegy, hogy már nem a kistermelő paraszti nyomorkultúra, hanem a három 5méteres autót birtokló egygyerekes családmodell?”
ennek a kérdésnek egy egész sorozatot szenteltem még 2011-ben, a „Mi lesz a faluval?” címmel
https://kooseptar.hu/tag/mi-lesz-a-faluval/
Leegyszerűsítve – és ennek nem sok köze van a TAK-hoz -, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy az építésztársadalom – ugy am block – elfeledkezett a falu építészetéről. elég megnézni az árvizi újjáépítés vagy a kolontári vagy az ócsai „lakóparkok” tervállományát, hogy az építészeknek fogalmuk sincs milyen házat kellene tervezni falura.
https://kooseptar.hu/2010/08/01/arvizi-tervek/
https://kooseptar.hu/2011/05/26/vorosiszap-milyen-tipusterveket-fogadtak-el-kos-karoly-egyesules/
https://kooseptar.hu/2012/04/04/ocsai-devizahiteles-lakotelep-tervei/
Cseh Zoltán
2018. január 26. péntek 10:21
„… elég megnézni az árvizi újjáépítés vagy a kolontári vagy az ócsai “lakóparkok” tervállományát, hogy az építészeknek fogalmuk sincs milyen házat kellene tervezni falura.”
Ez nagyon jó kérdés. :)) Erről érdemes vitát folytatni. :))
A vidék gyors, és folyamatos átalakuláson megy át. Maguk a vidéken lakók sem tudják, hogyan fognak élni 10 év múlva, de akár csak 2-5 év múlva is. Ami ma felépül, az pillanatok alatt elavul, értékét veszti.
El kell dönteni, hogy „skanzent”, tervez az építész, vagy minden régit felrúgva, a jövő számára próbál tervezni. (Én az utóbbit támogatom.)
Kuntner Ferenc
2018. január 26. péntek 12:35
Tökéletesen egyetértek ezzel a véleménnyel. Bruce Allsopp könyve 1983-ban jelent meg és azóta is időszerű ha nem még időszerűbb idehaza. Javaslom mindenkinek szakmától függetlenül, de főleg a döntéshozóknak, hogy tegyenek egy szakmai kirándulást Burgenlandba és tanulmányozzák az egykori magyar települések, falvak fejlődését, átalakulását, milyenné váltak napjainkra. Érdekes következtetésekre lehet jutni belőle. ők hova jutottak, mi meg hol maradtunk. Az igazi különbséget pedig akkor tapasztaljuk meg, ha egy kicsit még messzebb megyünk befelé Ausztriába, csak kb. 30 km-t ( ez volt a valamikori kőszegi járás határa nyugat felé) és máris Alsóauisztriába találjuk magunkat. Az ott tapasztaltakat is vessük össze a hazai és a burgenladi tapasztalatokkal. A lemaradásunk ekkor még nagyobb lesz. Neki nincsen sem arculati kézikönyveik sem településképi rendeleteik, mégis működik. Úgy gondolom arculati kézikönyvvel és rendelettel nem fog megváltozni a magyar társadalom gondolkodásmódja és épített környezete.
Tóth Szilveszter
2018. január 26. péntek 14:43
bocsánat, de szerintem semennyire nem jó példa ez a három. Mindhárom egy bizonyos, ideológiától teljesen átmosott kör építészete, amit pluszban torzít a maffia szintű állami pénznyúlás. Mire példa ócsa? arra, hogyan lehet 500.000Ft/m2-ből olyan szart építeni, hogy még az energetikai rendeletből is ki kellett venni kivételként, hogy mégtöbbet lehessen kilopni?
ezek persze tényleg nem mutatják, hogy a falvainkban milyen építészetet kellene művelni, ellenben nem mond semmit az építésztársadalomról sem.
Koós Miklós
2018. január 27. szombat 09:31
abban neked igazad van, hogy a 3 példa nem fedi le a modernkori magyar falusi építészetet, de hát mindig ez a baj a példákkal. Viszont ez a három volt, ahol tömeges méretekben épültek házak egyszerre, egy helyen, falun.
Örömmel veszek olyan JÓ PÉLDÁKAT, ahol ez a mutatvány sikeres volt.
Kuntner Ferenc
2018. január 26. péntek 13:16
A bélabácsi hozzászólására válaszoltam amit mindenkinek szántam, azonban nem látom a hozzászólások között, lehet, hogy valamit rosszul csináltam?, mert a megírás után még láttam a felületen.
Koós Miklós
2018. január 26. péntek 13:24
a honlap erősre állított spamszűrője megfog bizonyos hozzászólásokat, amiket csak kézzel lehet továbbengedni. ahhoz viszont én kellek a gép elé.
Tóth Szilveszter
2018. január 26. péntek 14:55
Hogy ne csak negatívan álljak hozzá: a 19. századi népi építészet és a maradékai szépen hasonlítanak a népzene/tánc kultúrához. Ezeknek a tömegformáknak, anyaghasználatoknak, mintáknak megvan a helye a 21. században, de nem úgy, ahogy bármelyik gimnázium néptáncszakköre színpadra állítva leutánozza, hanem úgy, ahogy Palya Bea énekli el – mondjuk, de persze nem csak az ő művészetét lehetne említeni.
Be lehet lőni a gimis tánckör színvonalát (az építész képzésben van is helye a leutánzásnak), csak éppen mi volnánk azok az építészek, akiknek formálnia kell a mindennapi környezetet.
Üzemmérnök
2018. január 29. hétfő 09:35
Nagy lehetősége lett volna az építészkamarának arra, hogy munkát szerezzen a munkahiányos időszakban a kamarai tagoknak. Lehetőség lett volna, hogy aktivizálja a tagságot. Miért nem tudta elérni a területileg érintett kamarai tag kötelező részvételét a megalkotásában? Miért nem tudta elérni, az érintett kamarai tag kötelező, írásos véleményadását? Ehelyett rábízta jobb esetben a főépítészekre, a városrendezőkre, kisebb településeken a laikus képviselőre, polgármesterre.
Nagyítóval kell keresni olyan TAK-ot, melyen látszik az, hogy sikerült elszakadni a műemlékek kilistázásától és a hangsúly a lakóépületekre helyeződött, példának hozva a néhány éve épült házakat, vagy azok részletmegoldását, kerítését, stb. Szinte kivétel nélkül mindegyik átvette a mintából azt, hogy a TAK célja azok segítése jó példák bemutatásával, akik most kívánják családi házukat felépíteni. Ezzel szemben, ebben a kategóriában csak a helyi tájházat, a műemléki vagy helyi védelem alatt álló parasztházat állítja példaként.
Megint ott volt a hiba elkövetve, hogy ezt fentről erőltették rá a településekre, határidőhöz kötve. Miért nem lehet rábízni a lakosságra, hogy eldönthesse, van-e rá igénye?
Miért nem követeli meg az állam, hogy minden településnek legyen rendezési terve, HÉSZ-e?
Miért nem követeli meg, hogy a rendezési terv alapját a valóságos állapot adja és ne a 20-30 éves papíralapú földhivatali térkép?
Miért nem követeli meg a HÉSZ-ek egyértelműségét, az „egyedi követelményektől” mentességét?
Pomsár András
2018. január 30. kedd 16:10
A TAK és TKR készítés szerzett munkát a kamarai tagoknak; számos főépítész nélküli település bízott meg elkészítésével és a kötelező főépítészi teendőkkel építészeket. A területi kamarák (azok tagjai) kötelezően véleményezték-véleményezik a TAKokat. Hogy ingyen-e vagy pénzért, azt nem tudom.
Az igaz lehet, hogy számos TAK-ban kevés a jó helyi példa, de az is, hogy számos faluban kevés az új és példaértékű épület. Ilyenkor nyilván más településeken álló épületeket kellene példának állítani (ami azért felvet pár problémát).
Végül: megköveteli az állam, hogy legyen HÉSZ és rendezési terv, azt is, hogy friss adatokkal készüljön – minderre van számos jogszabály -, csak éppen betartatni tudja nehezen (más kérdés, hogy hogyan gazdálkodja ki pl. a huszonpár lakosú Orfalu az alsó hangon is pár millió forintos új rendezési tervet). Ezért toligálják évről évre az „új” (2012-es!) jogszabályoknak nem megfelelő rendezési tervek hatályvesztését – hírek szerint most 2020-ig.
Ami a HÉSZ-ek egyértelműségét illeti nem világos, mire gondol, de abba érdemes belegondolni, vajon az élet változatossága belefoglalható-e jogszabályokba?
Tóth Szilveszter
2018. február 1. csütörtök 14:59
Bocs, de miért érv egy értelmetlen és haszontalan dolog mellett, hogy nekünk szerez munkát?
Pomsár András
2018. január 30. kedd 15:50
Szerintem a TAK értelme a következő: okot szolgáltat arra, hogy a település vezetése – jobb esetben lakói is – valamint a készítő és elbíráló építészek elgondolkodjanak azon, mi is az építészet, mi a szerepe az életünkben és a település életében. Mivel a korábbi hozzászólók a falvakról írtak, szorítkozzunk erre. A falvak fejlődéséről Istvánfi Gyula tanár úrnak van egy röpirata (link: https://epiteszforum.hu/a-magyar-falu-epiteszeti-hagyomanya-istvanfi-gyula-muegyetemi-professzor-ropirata), ezt érdemes elolvasni, itt nem ismételném meg.
Konklúzióm, némi saját tapasztalattal és gondolkodással kiegészítve:
– a magyar falusi (építészeti) hagyományokat a hasonló életmód és a (többé-kevésbé elszigetelt) falusi közösségek hozták létre
– ez a hagyomány a XX. sz.-ban megtört (egyébként világszerte, nem csak nálunk), döntően a technológia és a kommunikáció fejlődése következtében. Európában a két világháború és idehaza a TSZ-esítés még rátett pár lapáttal.
– a hagyományos falusi telekszerkezet, telekhasználat, épületformák egyéni (kis-közepes) gazdálkodók számára ma is használhatók
– a hagyományos falusi épületformák, teret engedve a mára már szintén hagyománnyá vált városiasabb átmeneti formákkal – a legtöbb faluhelyen végzett tevékenység (lakás, kisipar, kiskereskedelem, (kis) szolgáltatás) számára alkalmasak (még az Őrségi-vendvidéki épületformák is)
– nem csak a „hagyomány” tört meg, eltűntek a közösségek, igen, falun is, nem csak a városokban
– egységes településképet vagy diktátum (jogi, építészeti), vagy csak valódi közösség tud létrehozni
Ezekből következik, hogy bár az életmód a „régihez” képest megváltozott, a legtöbb helyen lehetne kapcsolódni a hagyományokhoz, ez helyi akarat és közösség kérdése. Csak ez után építészeti, hiszen az új épület építészeti kvalitása nem azon múlik, „népies”-e, vagy „modern”.
A TAK ezt a helyi közösséget és akaratot piszkálja; ennyi értelme biztosan van, az épített értékek számbavételén túl.
gabor
2018. február 1. csütörtök 11:35
Miért nem támogatja az állam külön keretből a meglévő, városképet meghatározó lakóházak és ipari épültek, műhelyek felújítását? Műemlékek felújításával foglalkozok 30 éve (Ókeresztény sírkamrák, Zsolnay negyed, stb..)
A volt lakóházamban (volt Rácvárosi kovácsműhely) még a kandallót is oda építettem ahol a kovács tűzhelye volt. Az ablakkereteket a terület körbejárása után határoztam meg, a helyi jellegnek megfelelően.
Közösen kellene lobbizni egy elkülönített anyagi forrásért.