Honnan tudná egy építtető, hogy az építésztől kapott terv megfelelő-e?
Ha azt feltételezzük, hogy az építtető teljeséggel laikus, akkor nagy az esély rá, hogy nem sok fogalma lesz arról, igazából mit is kellene kapnia a tervezőjétől. Márpedig – jó esetben egy szerződés teljesítése után – az átadott tervek után fizetnie kell, nem is keveset.
Birtokában lesz egy halom papírnak, azzal az ígérettel, hogy „az megfelel az előírásoknak”. Mi több a tervezőjétől kap is egy nyilatkozatot, miszerint minden előírást betartott.
Ez eddig meseszép. De valójában mit nem tud az építtetők többsége?
Kezdjük a legelején, a szerződéssel. Minek kellene benne lennie egy szerződésben? A legtöbb esetben az kerül bele, amit egy építész lényegesnek tart. Ami esetleg problémát okozhatna neki, az nem kerül bele, vagy csak nagyon általánosan. Számos alkalommal találkoztam 1-2 oldalas szerződéssel, ahol jószerivel csak a szerződő felek és a tervezendő ház alapadatai szerepeltek. Már itt a szerződésben számos olyan pont található, ami sokszor félretájékoztathatja az építtetőt. Mindez azért jelenthet komoly gondot, mert egyébként a jog elég pontosan meghatározza minek kell szerepelnie egy tervezési (vállalkozási) szerződésben.
Az egyszerű bejelentési terv intézményének bevezetése megkavarta az eddig megszokott folyamatokat. Amíg régen szinte mindenhez kellett építési engedély, akkor egyértelmű volt, hogy ez egy hatósági eljárás része, ezzel kap jogot az építtető ahhoz, hogy építkezzen (ezzel kaphatott hitelt, szocpol-t…). Az egyszerű bejelentésből – legalábbis a jóváhagyásból – a „hatóság” lényegében ki van zárva, csak utólag ellenőrizhet. Ebben testesül meg a „bürokrácia csökkentés”. Az egyszerű bejelentési tervdokumentációt szabályozó előírások viszont nagyon általánosan határozzák meg a készítendő dokumentáció mélységét, egész pontosan a formai és tartalmi előírásait.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy nem csak az építtetők, hanem sok esetben maguk az építészek is keverhetnek fogalmakat. Pl. amiről azt gondolják, hogy tartalmi előírás, az lényegében formai.
A korábbi szokásrendet az is megzavarta, hogy 2016-2017-ben jelentős változások történtek pl. a kiviteli tervek készítésének kötelezettségében. Mindennek azért volt jelentősége, mert számos építész tervező – még az egyszerű bejelentési terv bevezetése előtt – családi házak esetében – csak engedélyezési terv készítésére vállalkozott. Részben mert számosan úgy ítélték meg, hogy mivel nem kell a részletekkel foglalkozni, gazdaságosabb csak egy eng. tervre szerződni, másrészt a ilyen módon a felelősséget is át tudták teljes egészében hárítani a kivitelezőkre. Ebben sajnálatosan sok kivitelező is partner volt, mert sok esetben ez nekik is érdekükben állt. Hiszen ha nincs kiviteli terv, amit be kell tartani, mehettek a saját fejük után, ami kihatott a felhasznált anyagok minőségére és a várható költségekre, a részletmegoldásokra…stb.
És így jutunk el a kérdések kérdéséhez, hogy mire is való az egyszerű bejelentési terv?
Pár lehetőség:
- terv csak azért kell, mert a jog előírja, no meg hogy legyen egy dokumentálható és ellenőrizhető irat, hogy mégis mit akar valaki építeni
- a terv alapján lehessen építkezni, a részleteket majd menet közben megbeszéljük
- a terv alkalmas legyen a kivitelezésre, az építtetői szándék megvalósulásához és a kivitelező számonkéréséhez, a költségek tervezéséhez és ellenőrzéséhez
Ön melyiket választaná?
És melyikre kötött szerződést?
A következő napokban történetek következnek építtetőktől, építészekről. A sorozatot azért indítjuk, hogy az építtetők kicsivel tisztábban lássanak, nem csak a címben feltett kérdésben, hanem más, őket illető kérdésben is.
Hozzászólások (13): megnézem
Tóth Szilveszter
2018. január 4. csütörtök 20:09
Ne haragudj Miklós, de szerintem a szakma lejáratásaként értékelhető inkább az, hogy „horror történeteket” írsz meg építészekről. Ebben -az első ilyen cikk után – szerintem semmilyen konstruktív, jobbító nincsen.
Ha jól értem, akkor azt a valós problémát szeretnéd boncolgatni, amit összefoglalva és kellően általánosítva ahhoz, hogy már ne legyen igaz, úgy írnánk le, hogy olyanoknak is van tervezési jogosultsága, akik képtelenek meglépni egy elvárható minimumot.
B eset, ami engem jobban foglalkoztat, hogy a laikusnak tekinthető megrendelők (tehát nem egy visszajáró építési vállalkozó) számára milyen módon tudom bemutatni a szakmai kvalitásaimat úgy, hogy árverseny helyett a szolgáltatások minősége váljon meghatározóvá a döntésében, amikor engem választ.
HA jól értem és ezeket a meglévő és jogos problémákat akarod ezzel boncolgatni, akkor ezt szerintem nagyon másként kellene.
Koós Miklós
2018. január 5. péntek 08:17
a koos.hu legalább annyira készül az építtetőknek, mint az építészeknek. Az hogy egy építész hogyan tudja eladni magát a piacon, az az ő magánügye. Sokkal fontosabb, hogy az építtetők totális kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert olyan területen mozognak, amit nem ismernek. a jelenlegi rendszerben sehol sincs semmiféle olyan protokoll, ami kiszűrné a jogosultsággal ugyan rendelkező, de egyébként totálisan alkalmatlan tervezőket. Ugye nem kell propagálnom, hogy miféle tervek jelennek meg időnként a tervkritikán. Nevezheted azt is a szakma lejáratásának, én sokkal inkább nevezném felhívásnak.
valószínűleg nem olvastad el sem a cikk címét, sem a tartalmát. „Ha azt feltételezzük, hogy az építtető teljeséggel laikus, akkor nagy az esély rá, hogy nem sok fogalma lesz arról, igazából mit is kellene kapnia a tervezőjétől.”
ez utóbbira várnék választ
Tóth Szilveszter
2018. január 5. péntek 15:29
valószínűleg elolvastam mindkét cikket és mindkét címet is… épp ezért írtam: „ezt, csak másként”
Koós Miklós
2018. január 5. péntek 17:30
vagyis honnan is kell tudnia egy építtetőnek, hogy amit kapott a tervezőjétől, az alkalmas kivitelezésre, megfelel az előírásoknak??
Megsúgom: sehonnan. Erre nincs semmiféle eljárási rend. Aztán jön az első „szakember”, aki azzal kezdi, hogy ezt meg ki tervezte és az építtető már el is vesztette a fonalat. Szóval bocsánat, ha az építész felelősségét firtatom, erre a szakmára is már nagyon ráférne egy megtisztulás.
Talán nem véletlenül keresnek meg kétségbeesett építtetők, hogy akkor most mitévők legyenek…
Tóth Szilveszter
2018. január 5. péntek 19:17
Na most van időm kicsit hosszabban válaszolni: azt gondolom, hogy a B eset – tehát, hogy a saját szemszögömből nézve, nekem hogy jó, hogyan jó bemutatni a szakmai kvalitásaimat, az mindaddig ugyanez a probléma, amíg tisztességes vagyok. Ugyanis, amíg tisztességesen (nem átverve a megrendelőt) akarom meggyőzni arról, hogy engem válasszon, addig azzal fogok érvelni, hogy hogyan jó egy terv és feltételezve azt, hogy tudok, akarok olyan tervet csinálni, ami szerintem jó (vagy ha még nem, legalább teszek érte, hogy megtanuljam), így máris ott vagyunk:
honnan tudja egy építtető, hogy jó tervet kapott – jó tervet fog kapni?
Természetesen van az a probléma, amikor be akarják csapni az építtetőt, de mivel ezt az utat nem szándékozom járni, sőt azt feltételezem, hogy az építészek legtöbbje sem szándékosan csinál –
szerintünk rossz – terveket, így tény, hogy a problémának részhalmaza csak, ezért jogos, hogy B esetként leszűkítettem.
Hogyan: emlékszel még, sok éve, mikor megismerkedtünk, azzal untattalak itt a blogon, meg emailen és telefonon is ha jól emlékszem, hogy a minőségbiztosítás mennyire fontos dolog volna és mennyire hiányzik? emlékszel, hogy egy mérnök klasztert álmodtunk, ami ezt esetleg felvállalhatná?
Továbbra is ezt tartom irányadónak: – nnentől ismétlem magam, de aki most kapcsolódik be, annak új – olyan önszerveződő és önjelölt szakmai szervezetet kell létrehozni, ami képes kialakítani egy know-how szerű szakmai alapot és a tagjait folyamatos minőségbiztosítással támogatja. Ha tervezek egy házat, akkor egy másik, dedikált tag azt ellenjegyzi, véleményezi,értékeli, mint terv. Ha megépül, akkor az vagy másik dedikált tag véleményezi, ellenjegyzi, értékeli, mint épület. Szép világban öt éves bejárás is van. Az önszerveződő szervezet a saját tagjairól közzéteszi az értékeléseit. A megfelelő jóváhagyásokkal akár a tervek, házak értékelését is.
A ki nem fizetett vagy meg nem valósult tervek (vagy ahol a megrendelő ehhez hozzájárul) meg akár egy gazdag mintatervtárat is kiadhatnak idővel.
mielőtt bárki: nem építészeti, csak mérnöki véleményt alkot a klaszter. (tehát nem kezd el filozofálni azon, hogy a fengsui szerint délre kéne rakni a bejáratot és a tömegek játéka … , de olyanokat megfogalmaz, hogy: nem szerencsés a szigetelésen át rögzíteni méterenként a korlátot, mert jobb megoldás is simán elképzelhető vagy hogy szerencsés lenne nagyobb betűtípussal szedni a pallértervet, mint 1,5mm mert ha leeszi a kőműves, akkor már másnap nem látható rajta minden.)
másik: aki azt mondja, hogy a kamara dolga lenne mindez, az kérem meg se szólaljon inkább
tehát így Géniusz Lóci építész így az ártárgyalásnál fel tudja mutatni, hogy ő „Ablak díjas” minősített építész, a minősítés mögött egy komolyan vehető, megvalósult épületekkel megtámogatott szakmai szervezet áll, így tud érvelni, hogy ő miért kér 20%kal többet. Amikor kiadja a tervet, akkor a szakmai szervezet nyilván publikus szabályzata szerint ellenőrizni lehet. Egyáltalán, a megrendelő kap egy független értékelést, javaslatgyűjteményt is. Ha valaki elégedetlen a tervével, akkor a szakmai szervezetet megkérdezheti, hogy szerintük milyen.
Hát ez az én válaszom a hogyanra.
Babinszky Tünde
2018. január 5. péntek 17:29
Kedves Miklós! Építészként sajnos egyetértek az előttem hozzászóló Szilveszterrel, nekem is az az első benyomásom a „horror történeket” című írásra vonatkozóan, hogy az építészek ellen általánosságban fogalmaz meg kritikát, ahelyett, hogy abban adna tanácsokat a „laikus megbízóknak” mi alapján, és hogyan válasszák ki a tervezőt, akiben azután teljes joggal megbíznak majd. Sajnos a kialakult hazai gyakorlat többségében azt mutatja, hogy a tervezők kiválasztása még mindig a „ki kevesebbért” elvek lapján történik, és nem referenciák vagy ajánlások alapján. Igenis vannak szép számmal az építészek között megfelelő szakmai tudással és felelősség tudattal rendelkező szakemberek, akik kiváló minőségben terveznek, de ez az írás a beléjük vetett bizalmaz is megkérdőjelezi. Úgy gondolom, a mi szakmánk is épp olyan felelősséggel jár mint egy orvos, vagy ügyvéd munkája – ott is kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Ott is vannak különböző kvalitású szakemberek, mégsem gondolja senki, hogy a munkájukat valami hatóságnak felül kellene bírálni, vagy a felelősségüket áthárítani. Bizonyára hosszabb folyamat lesz, de bízom abban, hogy előbb-utóbb a társadalomban kialakul az építészek felé is az a gyakorlat, hogy referenciákról tájékozódnak elsősorban, nem pedig a tervezési díjakról, hiszen lehet, hogy egy első hallásra magasabb tervezési díj a végén sokkal költségkímélőbb, ráadásul a megvalósult épület értéke jóval magasabb lesz. Én az ilyen gondolatok mentén kialakított véleményeket és intelmeket tartanám hasznosabbnak, ahelyett, hogy a megbízók építészeik iránti bizalmát megingatja a cikk.
Koós Miklós
2018. január 5. péntek 17:42
nyilván nem kérhetem számon Önön, de ebben a témában több tucatnyi cikket írtam már. Példákat hoztam és fogok hozni, hogy mi mindenre figyeljenek oda, amikor leszerződnek egy tervezésre. Az építésztársadalom presztizse elég alacsony és ebben jórészt maga az építészek is hibásak. Mert semmi más nem jelenik meg onnan, mint hogy az állam, a kamara, a Julcsi néni garantálja, miképpen lehetne magasabb tervezési dijakat elérni, de sehol sem olvasok arról, hogy mit is kellene ezért szolgáltatnia egy tervezőnek.
Mekkora sírás rívás volt legutóbb, amikor kötelezővé tették a kiviteli terveket, mert kiderült, hogy a tervezők egy része úgy vélte, hogy egy eng. tervvel/egyszerű bejelentéssel gyorsan letudja az egészet, gyorsan fizessék ki és viszlát. Ne kelljen holmi részletekkel bajlódni.
Roland9
2018. január 5. péntek 21:30
Hivatásom tekintetében semmi közöm az építészethez (inkább hobby passzív ház építő vagyok), de amit leírt egy az egyben igaz az enyémre is. Azt hiszem Magyarországon e leírásalapján sok hivatás vagy szakma magára ismerhetne. Nagy információs asszimetria a szolgáltató és fogyasztó között, sok kuruzsló pénzvadász, alacsony általános színvonal, a tagok helyett az államot képviselő kamara, nem jól működő minőségbiztosítás, szenvedő majd külföldre menekülő korrekt valódi szakemberek.
Az ilyen ön- és szakmakritikus megszólalásokat mindig bizakodással és örömmel olvasom.
Kitartást hozzá, szüksége lesz rá!
Koós Miklós
2018. január 6. szombat 10:21
Szilveszter, azt írod:
Továbbra is ezt tartom irányadónak: – nnentől ismétlem magam, de aki most kapcsolódik be, annak új – olyan önszerveződő és önjelölt szakmai szervezetet kell létrehozni, ami képes kialakítani egy know-how szerű szakmai alapot és a tagjait folyamatos minőségbiztosítással támogatja. Ha tervezek egy házat, akkor egy másik, dedikált tag azt ellenjegyzi, véleményezi,értékeli, mint terv.
Ha már idecitálod a múltat, akkor nyilván arra is emlékszel, hogy amikor tényleges lépéseket akartunk tenni, akkor hirtelen senkinek sem volt fontos az egész. Amikor olyan egyszerű dolgot kértem a többiektől, hogy osszunk meg egy-egy komplett kiviteli tervet egymással, nos az eredményt ismered ugye. Kettőnk terve árválkodik mind a mai napig ott a megosztott mappában.
Lehet vágyakozni valamire, de ha még oly válogatott társaság is, ami akkor ott létrejött, is ennyire passzív maradt, akkor ott sok erő kell az optimizmushoz, hogy bármi is változna.
Mi következik ebből? …hát az, hogy az építész szakma semmit sem tett meg annak érdekében, hogy az építtetők választ kapjanak a címbeli kérdésre. Ha ez a szakma lejáratásának minösül, akkor ezt most itt kénytelen vagyok vállalni.
Tóth Szilveszter
2018. január 6. szombat 14:05
akkor mondom erősebben: szerintem te most abban a helyzetben vagy, hogy nem teszel különbséget a „hölgyem, az ön egészségi állapota alapján azt kell mondanom, hogy a túlsúly súlyos kockázat” és az „maga amúgyis egy kövér disznó” mondatok között. mindkettőt elmondhatja egy orvos, de csak az egyik lesz nyomdaképes.
rosszkor próbálkoztunk és nem találtuk meg a megfelelő embereket. ennyi történt. de abban igazad van, hogy az építész társadalom semmit, de semmit nem tesz azért, hogy a helyzet változzon. én sem.
de Tünde is remekül érvvel: az, amit itt elkezdtél a bizalmat rombolja ott is, ahol mindkét fél tisztességes. és Ő sem mondja, hogy a probléma nem létezne.
Cseh Zoltán
2018. január 7. vasárnap 11:09
Arra a kérdésre van már vitathatatlan válasz, hogy mikor megfelelő a terv?
Kono
2018. január 7. vasárnap 11:29
Holló hollónak nem vájja ki a szemét. Általában. Ha a szakma nem veti ki az alkalmatlan tervezőket magából, ne csodálkozzon, ha általánosítva, akár ok nélkül is, kollektívan ítélik el…
Tapasztalatom szerint inkább megvédik egymást nyilvánvaló hibák esetében is. Inkább sok száz család szenvedje meg az árát, gyerekestől, családostól, mint hogy valaki is szólni merjen egy szót is a „kolléga” munkájára.
Aki nem emeli fel a szavát ezek láttán, maga is bűnrészes. Az a szégyen, hogy ez a kérdés felmerülhet egyáltalán!
Cseh Zoltán
2018. január 7. vasárnap 13:40
Kedves Konó!
Ezen a portálon korábban én leginkább azt tapasztaltam, hogy az építészek nem védik egymást , sőt a durva személyes sértegetésig is elment a tervkritika.
Volt olyan szakmai hozzászóló, akit a folyamatos durvaságok miatt kénytelen volt a blog gazdája letiltani.
Az én hozzászólásaimat csak előzetes moderálás után jelenteti meg, de nem emiatt, hanem mert tart azok retorziójától, akiknek a bűneit hozzászólásaimban szóvá tettem. Szóval a blog gazdája is valamennyire konformista. (Szinte mindenki az, ha a rendszerben felette lévővel kellene szembe szállnia.)