őrkereszt a becses neve és pont arra jó, hogy ha szkennelsz és mondjuk csak y irányban torzul a szekennelt kép, akkor is teljesen pontosan lehet belőle mérni.
saját tapasztalat, hogy amit 2250huf a földhivatal onlineban lehet venni pdf abból 1-2cm pontosan lehet telekkontúrt készíteni ha kicsit gondolkodik az ember arról, hogy egy ilyen bitmap képet hogy is generál le a vektorgrafikus adatbázis. de ha valaki lusta görgőzni, akkor gyors megoldás beírni a googleba, hogy jpg-to-dwg.
de csak a vázlattervezéshez elegendő és csak sík terepen persze!

Ha valaki egy több 10 milliós ház vagy akár csak egy pár milliós melléképület tervezésénél azon akar spórolni, hogy 2250 Ft-ért vesz pdf térképmásolatot (a Földhivatalok a közhiteles ingatlan-nyilvántartási alaptérképről nem helyszínrajzot, hanem térképmásolatot adnak ki) vagy 4000 Ft-ért vektorgrafikus digitális állományt, ahhoz nem tudok hozzá szólni.

Koós Miklós úrnak azonban szeretném megköszönni az új bejegyzést és a tegnapi javítást is. Annyival egészíteném csak ki, hogy építéshatóság között is vannak eltérések jog gyakorlási szempontból. Több járásban is kötelezően megkövetelik a hatályos jogszabályokra hivatkozva, hogy arra jogosult (ingatlanrendezői és geodéziai tervezői minősítéssel is rendelkező) földmérő által készített és aláírt kitűzési helyszínrajzot kérnek az adott földrészletről. Ebben az esetben, ha földmérő is részt vesz a tervezés előkészítésében, pedig nem lehet probléma a későbbiekben se a telek méretével, se elhelyezkedésével és már tervezési fázisban kiszűrhetőek a későbbi problémák jelentős hányada.

Hiába fizetek 4000Ft-ot egy vektorgrafikus állományra, ha az ugyanolyan pontatlan, mint a PDF-es változat. Én minden telkemet kimérettem földmérővel, és mindegyiknél volt legalább 1 méter eltérés legalább egy telekhatáron.

Tisztelt Koós úr!

Segítségét, véleményét szeretném kérni.
Van egy zsákutca végi, erdő széli kis telkünk amire építkezni szeretnénk. A tulajdoni lapon 513 m2 az alapterülete. Lekértem az EOV koordinátáit amik egy 540 m2-es telket jelölnek ki. Egy építészmérnök barátommal felmérve a telket kiderült, hogy 619 m2 van körbekerítve.
Mivel a beépíthetőség csak 20%-os 3,5m-es ereszmagassággal minden négyzetméter számít. A kérdésem az lenne, hogy melyik adatot (nyilván az első kettőből) kell figyelembe vennünk a tervezés során?

Köszönettel,
Varga Lőrinc

kiderült, hogy 619 m2 van körbekerítve.

Ha ez már legalább 15 éve így van és senki nem tette szóvá közben a szomszédok közül.
Akkor a többletet már elbirtokoltad, azaz tulajdonjogot szereztél rá

Az elbirtoklás alapján kérheted, hogy
– az elbirtoklással szerzett tulajdonjogod
– kerüljön bejegyzésre az ingatlan nyilvántartásba is!

Így, ha nincs kizáró ok, akkor megnőhet a telked 🙂
Telek alakítási tiltások illetve a tulajdonos(ok) esetleges tulajdonnal való rendelkezése lehet kizáró ok.
(szólt neked, hogy az övé, eladta időközben az övét, stb.)

Ehhez a telek növeléshez egy pert kell indítanod a tulajdonos(ok) ellen, az előzetes értesítésük nélkül!
Aminek a végén a bíróság kimondja, hogy mivel elbirtokoltad,
a földhivatal jegyezze be a javadra a megszerzett tulajdonjogot.

Járj utána, hátha szerencséd lesz…

https://www.ingatlanjog.hu/iratminta/23

https://ingatlan.blogstar.hu/2015/11/25/ingatlan-elbirtoklas-nem-megy-olyan-konnyen-mint-sokan-hiszik-balla-ingatlaniroda-elemzes/22679/

Köszönöm mindenkinek a segítséget!

A telket csak két éve vettük, az előző tulaj 81-ben vásárolta az önkormányzattól, üdülőnek. A hozzákerített részen melléképület is van ami valamikor a vásárlás időpontjában épült. Az eladó örököstől meg tudom kérdezni a pontos időpontot. 1 szomszéd van, oldalt és hátul is közterület (bozótos és erdő) és arra fele terjeszkedett az előző tulaj.
Akkor első lépésnek felfogadok egy geodétát.

Van valamelyikőtöknek tapasztalata az elbirtoklási eljárásról? Főként, hogy kb. mennyi idő.

Az elbirtoklásban lehetséges a jogutódlás.
Azaz az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja
azt az időt is, amely jogelődjének birtoklása idején
már elbirtoklási időnek minősült.

Azaz ex lege az a terület már tiéd, ha egyébként elbirtokolható, hisz a jelek szerint 36 éve lett birtokba a véve a kerítéssel.

Kizárt az elbirtoklás akkor, ha
– az elbirtokolnak gondolt telek nem osztható meg,
– de annak csak egy részére irányul az elbirtoklási igény.

Elbirtoklás az is, ha valaki azt hiszi valamiről, hogy a sajátja.
Pl. azt hiszi, hogy megvette, de később kiderül, hogy mégsem.
(ez lehetsz te, ha úgy tudod, hogy az egész bekerítetted vetted meg…)
Vagy, ha tudja, hogy nem a sajátja, de véglegesnek tekinti a saját birtoklását.

A bozótos és erdő nem biztos ám, hogy közterület.
Inkább csak önkormányzati vagy állami tulajdon lehet.
Ami, ha nem „forgalom képtelen” (mert közterület pl.) akkor elbirtokolható.
Nézd meg a tulajdoni lapokat földhivatalban!
Kiderül, hogy kitől lehetett elbirtokolni és kitől nem.
Utána azt kell kideríteni, hogy a telek megosztható-e?
(lásd a Helyi Építési Szabályzatban a megmaradó telek minimálisan szükséges méreteit)

Ha a terület nem „forgalom képtelen”, csak simán önkormányzati vagy állami tulajdon
és meg is osztható, akkor az is elbirtokolható volt és van rá esély, hogy már a tiéd is.
Csak a jogi utat kell elkezdeni és végig vinni.

Ha nincs bizonyítási nehézség, akkor nem húzódik el nagyon az ügy és akkor drága sem lesz.
Ha húzódik, szakértők kellenek, akkor hosszú és drága is tud lenni.

A perilleték a pertárgy értékének 6%-a (de minimum 15 eFt).
Plusz az ügyvéd díja, ami 50-60 eFt-ról indul.

Tisztelt Koós Úr!
A probléma világosan látszik: az építész tervezők nagy része a mai napig nem hajlandó kifizetni (és beépíteni a tervezés árába) a telek felmérésének pár tízezer forintos költségét. Szándékosan felmérést írok, mely alatt konkrétan egy tervezési alaptérképet értek, ami a földhivatali jogerős térképi állományra a helyszínen található használatokat és minden felszín felett található tereptárgyat ábrázol.

Ameddig a” tisztelt” építész tervezők egy darab térképmásolatról levett (!) méretek alapján óhajtanak több tízmilliós beruházásokat megtervezni, addig ne csodálkozzon senki, hogy nincs meg a kicentizett oldaltávolság, hogy az épület kitűzésének előkészítésekor derül ki, hogy az építész tervező arra nem vette a fáradságot, hogy a helyszínre legalább egyszer kimenjen és egy nyamvadt telekszélességet megmérjen, ha már a földmérőt megfizetni sóher.

„Az pedig hogy 2017-ben is még egy műanyag vonalzóval mérjünk rajta távolságot, az a vicc kategóriájába tartozik.”

Nem, kedves uram, az a vicc kategória, hogy még mindig egy papírfecniről akar centiméter élességgel méretet meghatározni és erre egy komplett tervezést felépíteni.

Végre be kellene emelni a „tisztelt” építészeknek, hogy nem egy fénymásolt A4 papírról, illetve innen-onnan megszerzett (elektromos, gáz, víz, stb.) közművi térképi alapra kellene felkarcolni a vityillókat, hanem FIZETNI kellene egy olyan szakembert, aki felméri a helyszíni állapotot.

Csak az utóbbi két hónapban 4 olyan épületkitűzést kellett visszamondanom a szóbeli megállapodás után, mert az építész terveket megkapva tisztán látszott, hogy valahonnan kókányolt térképi alapra van az egész megtervezve, a telkek terven szereplő oldalméretei a földhivatali nyilvántartással köszönő viszonyban sem voltak és ilyen tervek alapján bíznának meg földmérőt, hogy tűzze ki az épületet.

Az utóbbi időben számtalan esetben fordult elő, hogy a „tisztelt” építész nagyvonalúan azt hazudja, hogy ez a felmérés a tulajdonos dolga, fizesse ki ő. Gusztustalannak tartom ezt a gyakorlatot.
Minden telekhatárral kapcsolatos probléma kiderülne a ha a tervezési folyamat LEGELEJÉN fel lenne mérve az ingatlan. Ja, hogy ezért fizetni kellene? Bocsánat.

Üdvözlettel: Kusmicki Tibor

Tisztelt Koós Miklós!

Óriási tévedésben van, ha azt hiszi hogy én az építésztől várom el, hogy a szolgáltatásomat reklámozza. Én örülnék a legjobban, ha nem fájna a fejem például az épületkitűzések elvégzése miatt és a kivitelező önállóan elvégezné helyettem. Azonban az utóbbi időben mintha divat lett volna a felelősség kérdését ide-oda tologatni, a kivitelezők NEM HAJLANDÓAK egy baromi egyszerű derékszögekkel oldalhatárra megtervezett épületet sem kitűzni. Ok, jön a geodéta. Nos, ekkor vágja mellbe az embert, hogy micsoda tervek készültek, hogy a még kézzel (!) rajzolt terven a méretezéseket vizsgálva a rész távolságok összege egyszerűen nem adja ki a ház teljes hosszát, vagy a megkapott alaprajz és a tervezett dugóalapok terve (amiket szintén ki kellene jelölni) egymással nincsenek fedésben.

A magasság kijelölésébe most nem is megyek bele (EOMA vagy Bendefy-féle), az egy külön kiselőadás lenne, de kíváncsi vagyok, hogy Önök mely magasságot is értik a terveken.
Azonban nem megyek el szó nélkül a (geodéziai felmérés nélküli) terveken szereplő kamu magasságról, ami csak úgy ott van. Kimegy a szerencsétlen geodéta és azt kénytelen konstatálni, hogy az építész terveken lévő balti magasság (ami a +0.00 szint) fél méterrel feljebb van, mint a helyszíni állapot. Aha, szóval földfeltöltéssel indulunk? Francokat, a tisztelt építész behazudott oda egy a közelben lévő magasságot, oszt’ jónapot.

Jellemzően az építészt addig érdekli az egész, amíg az építési engedély megszületik, addig engem, mint földmérőt UTÓLAG érint minden tervezéskor elkövetett hanyagság. Például égnek áll a nem létező hajam olyan estben, amikor zártkert/termőföld épület tervezésekor a kedves építész/építéshatóság olyan apróságot elfelejt tisztázni és lefolytatni, hogy ki kellene vonni művelés alól legalább az épület alatti területet. Iszonyú hiányosság, no comment. Utólag picikét kellemetlen ezzel szembesülnie a tulajdonosnak: „háát az építész intézte…”

Örülök, ha Önök azon részébe esnek a halmaznak, akik lelkiismeretesen végzik a tervezői munkát, bár így tenne mindenki. Azonban a tapasztalat (nálam) teljesen mást mutat.

Jellemzően előzetes felmérés nélküli tervezésekkel találkozom. Ezt honnan tudom? Onnan, ha az építész kiment volna a helyszínre és körbemérte volna a használatokat, akkor nem készülne olyan terv, ami nemcsak a helyszíni állapottal, hanem a jogerős földhivatali térképpel sem stimmel. Nem fordulhatna elő például olyan eset, hogy csak az épület kitűzésekor derül az ki, hogy nincs meg a kötelezően előírt oldaltávolság.

Véleményem szerint MINDEN esetben földhivatali digitális állományra kellene történjen a tervezés és igenis férjen bele az előzetes felmérés olyan esetben, ahol az építész által természetben lemért távolságok a földhivatali nyilvántartással nagyon nem egyeznek.

Akkor még nem is beszéltünk arról az tényről, hogy sajnos a földhivatali térképeink minősége nagyon hullámzó. Van olyan település, aminek a térképi alapja 130 éves és a hatvanas években akkori technológiával felújították és akkori technikával helyszíni méréssel pontosították és vannak olyanok, melyek 10 évesek sincsenek. Előbbiek előírás szerinti hibahatára akár egy nagyságrenddel (!) nagyobb, mint az utóbbiaké. Vajon az építészek tudják, hogy milyen minőségű az a térképi alapra rajzolgatnak? Biztos vagyok benne, hogy Ön is találkozott ezzel a problémával.

Véleményem szerint nagy gond, ha Ön letölti a Geoshopból az alaptérképet és helyszíni mérés nélkül megtervezi az építményt. Ön nem tudja azt (még ha a helyszínen le is méri a kerítések oldalhosszait és az mondjuk stimmel a földhivatali állománnyal) eldönteni, hogy vajon az a relatív jó keret ténylegesen térben jó helyen van-e. Ön nem tudja, hogy a tapasztalt eltérés a megengedett hibahatáron belül van-e, vagy hogy pl. a belterületi utcafronton teljesen más hibahatárok érvényesek, mint a tömbbelsőkben, vagy teljesen mások a megengedett eltérések belterületen és zártkertben.
Rengeteg életszerű érv szól amellett, hogy a geodétát sok esetben a kezdetektől BE KELL vonni a tervezésbe – a kivitelezésbe nem feltétlenül-, de a végén úgyis földmérő karcolja fel az épületet és fejezi be az egészet. Kezd a facipőm tele lenni az előttem lévő műszakiak slendrián munkavégzéséből adódó problémák elsikálásával, mert mindig az a hülye a történetben, akinél kibukik a dolog.

Végezetül véletlenül sem ellenséget keresek, nincs rá szükségem, a pszichiáterem is mondta.

Üdvözlettel: Kusmicki Tibor

Nagyon elszomorított ez a vita. Nem akarok senki mellett sem pálcát törni, inkább álljon itt példaként az esetem. Alföldi kisvárosban megvásárolják a telket. Tervezés előtt helyszíni szemlét tartok, kezemben a „földhivatali adatszolgáltatással”, azaz a „Hiteles térképmásolattal”. Mérjük a tulajdonossal (építtetővel) közösen a rajzot, mérjük a kerítéseket, a pár éve felépített szomszéd házát, és megállapítjuk, hogy kisebb a telek. A térképen feltüntetett épületek száma, formája, elhelyezkedése köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Megállapodunk, hogy földmérőre van szükség.
A földmérő mér, megállapítja, hogy a szomszéd ráépített az ingatlanra, a másik oldalon a kerítés majd egy méterrel beljebb van, mint a hivatalos (közhiteles) nyilvántartásban rögzítve van. Elindul az eljárás, elbirtoklás, a vázrajz szerinti állapot átvezetése. Idáig, ez két hét. Innentől fogva már több mint 6 hónap, és nem látjuk a végét. Vajon mikor tud a földhivatal olyan hiteles adatszolgáltatást kiadni, amivel elindulhat a tervezés?
Vajon miért nem volt látható a hiteles térképmásolaton a ráépítés ténye?
Számon kérik-e vajon azon a földmérőn vagy a földhivatali munkatárson ezt a mulasztást ezt a hanyag munkát?
Miért nevezhető közhiteles nyilvántartásnak az, ahol a földhivatali adatszolgáltatás nincs köszönő viszonyban a valósággal?
Mire megyek a földhivatali adatszolgáltatással, ha az nem felel meg a tényleges állapotnak? Melyiket használjam?
Az építtető most rajtam kéri számon azt a hivatali (ügyintézőtől származó) álláspontot, hogy már rég építkezhetne, ha az építész nem okoskodott volna. Utólag most már én is azt mondom, kár volt.
Az építtető az ügyvéd szóhasználatával élve megtekintett állapotban vette meg a telket, az ügyvéd (természetesen) nem hibázott, hogy a közhiteles adatnál kisebb ingatlan megvásárlásában vett részt. A földhivatal természetesen nem hibázott, amikor a tulajdonosváltozást átvezette. A földhivatal természetesen nem hibázott, amikor kiadta a közhiteles nyilvántartásból az adatot, fel sem merült az a kérdés, hogy a „hiteles” adat eltérhet a valóságtól.
A hiteles térképmásolatra rá kellett volna rajzolnom az oldalhatáron álló házat, a ténylegesen kialakuló oldalkerttel együtt. Majd az épület kitűzésekor vakaródzón a földmérő, hogy vagy az ott lévő kerítéshez szúrja le a karót, és így az építész rajzzal megegyező oldaltávolság lesz, vagy a kerítést elbontatja és a földhivatali nyilvántartás szerinti telekhatárra, így közel egy méterrel több lett volna az oldalkert.
Kíváncsi lettem volna rá, hogy mit szólt volna a földmérő, az elbirtokló szomszéd, az építést ellenőrző hatóság, az épület feltüntetését végző földhivatal.
Ezek után csak azt tudom mindebből leszűrni, hogy tájékoztatom az építtetőt és rábízom a döntést.

A gond ott van, hogy a ráépítés úgynevezett hibahatáron belüli. Azonban míg ez a fogalom létezik a földmérési munkákban, míg a papír alapú adatszolgáltatáson ez nem észrevehető. Egy 15-20 cm-es átnyúlást az 1:1000-es léptékű térképmásolaton nem lehet látni, azonban a terepen már mérhető. Sajnos, az építőiparban hatályon kívül helyezték a mérettűrésre vonatkozó szabványt. Még „szerencse”, hogy az építésfelügyelet és az építéshatóság az ellenőrzéskor nem „szól” az 1-2 cm-es!!! eltérésért. Azonban ez is változó, legtöbbször attól függ, hogy az ügyintéző mennyire szakmabeli. Azok, akik ténylegesen is építettek már házat, falaztak, vakoltak, azok tudják, hogy a régi előírások betartása is elég nehezen ment a „magasan kvalifikált” kőműves szakitól. Azokkal van baj, akik most jöttek ki az iskolából, vagy csak a papírt tologatták eddig és a jogszabályok magolása tölti ki idejüket.
Én nem a geodétát okolom. Én a kialakult állapotokat. Amikor építettem a házamat, tudomásul vettem, hogy a földmérő által levert karó az „éj leple alatt arrébb ment” 20 cm-t az én telkem rovására. Kihúztam, és levertem a kettő közé. Utána már napokig nem mozdult. Ez volt az a hallgatólagos megállapodás köztem és a szomszéd öreg bácsi között, mely megalapozta az elkövetkező évek jószomszédi viszonyát. Tudtam, biztos voltam benne, hogy azért senki sem fog szólni, hogy a terven rögzített oldalkert 10 cm-rel keskenyebb lesz. Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy a helyszínrajzot módosítanom kellett, egy hasonló eset miatt, pedig még így is bőven megvolt az előírt védőtávolság.
Igazad van, mérlegelés kérdése az egész. A gond ott van, hogy én hiába mérlegelek, és döntök, ha azt a hatóság másképp gondolja.
A fent vázolt esetben, ha a ráépítést figyelembe is veszem, akkor a másik oldalon még el kell bontani a meglévő kerítést, hogy az épület oldalhatárra felépíthető legyen. Ebbe az elbirtokló szomszéd nem ment volna bele, hiszen övé volt a kerítés. Hiába szakítom meg a felszólító levéllel az elbirtoklási időt, az már meghaladta a törvényben előírtat, tehát mi követtük volna el a birtoksértést. Ha a fogadott földmérő nem tűzi ki a házat az elbirtokolt területre, akkor én sem rajzolhatom úgy, hogy elhagyok közel egy mért az oldalhatártól. Szerintem a mostani állapot (és a jogszabály) szerint, nem minősül építési teleknek. Ahhoz ott jogszerű építési munkát lehessen végezni, először fel kell oldani a földhivatali nyilvántartás és a valóság közötti ellentmondást.

A Tisztelt tervező uraktól kérdezem, hogy ha a kitűzési helyszínrajz nem a tényleges kitűzés után, annak szakszerű elvégzésének tanúsítása céljából készül, akkor mégis milyen egyéb okból? Netán a kivitelezőnek kellene majd azt használnia? Vagy az azon jelölt koordináták egyenesen a földmérőnek szolgálnak, hogy oda jelölje ki az épületet?

Ismét elolvasva a hozzászólásokat, fel kell tenni a kérdést: hol van a probléma? Ha egyértelműen beazonosítható a telek határvonalai, akkor azok hogy térhetnek el a földhivatali nyilvántartástól? Ha mindenki tudja, hogy belterületen, folyamatosan fennáll a 20-30, de akár 40 cm-es eltérés, akkor ez ellen miért nem tud tenni a szakma? Hogy hívhatjuk hiteles adatállománynak azt, ami csak nagyjából fedi le a valóságot? Miért kell elhinnünk, elfogadnunk, egyáltalában pénzért kikérnünk azt az adatot, amiről tudjuk, hogy nem felel meg a valóságnak? Miért jobb az, ha a földmérő megállapítja a 30 éve ott levő kerítésről, hogy a telkemen van, 30 cm-re a telekhatártól, tehát az elbirtoklás miatt kisebb a telek, először el kell végezni a telekalakítást, mely 6 hónap, s csak utána kezdhetünk neki az építésnek. Ha a földmérő rögzíti, bemutatja, hogy hol van a nyilvántartás szerinti telekhatár, egy másik színnel ábrázolja a tényleges kerítéseket, a 30-40-50 éve ott álló épületeket, akkor a hivatal miért nem korrigálja a nyilvántartását, miért rakhatja el a fiókjába? Miért kell fenntartani egy olyan hivatalt, mely csak olyan adatokat tárol, melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal? Miért nem lehet kötelezni a hivatalt adatainak, térképeinek folyamatos felülvizsgálataira, az építtetők által kifizetett földmérői munka adatainak átvezetésére?
De megkérdezhetnénk az építéshatóságokat is, a települések rendezési tervét készítőket is, hogy miért fogadnak el olyan „hiteles” térképmásolatot, mely nem felel meg a valóságnak? Miért hisznek inkább a műholdas fényképeknek, mint a földhivatal által kiadott térképeknek? Hogyan lehet életszerűen megtervezni egy rendezési tervet, ha a kapott adatállomány hamis? Lehet, hogy ezért van olyan területre előírva a 30 %-os beépíthetőség, ahol már eleve 50 %-ot is meghaladja, mert a településtervező nem látja a földhivatali térképen?
Halvány remény volt korábban, mikor kötelezték a tervezőket arra, hogy a helyszínrajzon rögzíteni kellett a szomszédos telkeken minden építményt, még a pincéket is. Sajnos, nem mozdult rá a hatóság a szabálytalan állapotok felszámolására.

Két szempontból is mostanra már teljesen kívülállóként, az alaptérkép jellemző sarok-, ill. telekhatár töréspontjainak és egyéb belső jellemző pontjaik magassági adatainak hiánya egy igen lényeges vitaforrás lehet. Nem csak a 10%-nál nagyobb lejtésű telkek esetében.
Hajdan, a ’90-es évek második felétől sajátos célú geodéziai felmérésen alapuló, EOV-rendszerbe illesztett digitális sávtérképpel szolgáltuk ki a közműtervezőket, több száz kilométer nyomvonalhosszban. Ez tartalmazott minden talajszinti és földfeletti objektumot, és azok magassági adatai is rendelkezésre álltak. (Fel lehetett volna használni más célra is, de egyetlen társközmű és önkormányzat sem tartott rá igényt.)
A felvetés – szerintem – azért érdekes, mert pl. a helyi építési szabályzatban egy épület szintszáma vagy magassága nem abszolút értékben, hanem számított módon van meghatározva. Ez lehetővé tette azt, hogy egy egyébként tiltott földterasz építéssel egy valójában négyszintes épület három szintesnek minősüljön, a számított magassága pedig a rendezési terv övezeti előírása szerinti megengedett legnagyobb értéknél 4 cm-rel kisebb legyen.
Az ilyen vagy ehhez hasonló szándékos, az övezeti előírásokat látszólag betartó tervezői megoldások nagyon is szükségessé tennék a földmérési térkép telek sarokpontokra vonatkozó magassági adatok meglétét, hogy az esetleges viták könnyen rendezhetők legyenek.
(Ha igény van rá, megadom a linkjét egy konkrét eset leírásának.)

Le sem merem írni. Sok, általam tervezett házhoz ki sem mentem a helyszínre. Amíg geodéta által felmért szintvonalas térképet nem kapok, a ceruzámat sem hegyezem ki… akár sík, akár lejtős…. tervezni a valóságnak megfelelően tervezek, számolni a telekkönyvi adatoknak 🙂