A MÉK-ben 2017-ben választások lesznek, ennek kapcsán a kamara jelölő bizottsága felkérte a tagságot, hogy mondja el, milyen kamarát szeretne. Én élnék ezzel a lehetőséggel.

Miután az egész szakmai tevékenységünk alapja a kamarai törvény, célszerű ezzel kezdeni a sorozatot. Bár egy olyan témával kezdjük, amire a kamarának nincs közvetlen ráhatása, de senki sincs, aki nagyobb befolyással bírna annak esetleges módosítására.

***

1996-ban fogadták el a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai (röviden csak mérnöki) kamarákról szóló 1996. évi LVIII. törvény, mely kisebb változtatások után is mind a mai napig érvényben maradt.

A kamarai törvénynek legalább két olyan vonatkozása van, ami a tagság szempontjából rendkívül hátrányos. Az egyik a kötelező tagság:

1. §² (1)³ Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építészeti-műszaki tervezési, településtervezési, valamint építésügyi műszaki szakértői és településrendezési szakértői, továbbá – ha az adott tevékenységet szabályozó külön törvény úgy rendelkezik – más, törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben engedélyezéshez kötött, építésüggyel összefüggő tevékenységet (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) – a (3)–(4a) bekezdésben, illetve kormányrendeletben foglaltak kivételével – csak az folytathat, aki az e törvényben szabályozott kamarai tagsággal rendelkezik.

Ebből az következik, hogy hiába végzett valaki bármely szakirányú egyetemen, tagja bármilyen szakirányú tudományos testületnek, kaphatott akár Pritzker-dijat is (építészeti „Oscar díj-at”), csak akkor folytathat építészeti, mérnöki tevékenységet, ha mérnöki kamarai tag.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez alól csak az atomerőmű tervezésben közreműködő szakértők a kivételek. Ez az az építőipari terület, aminél bonyolultabb, szakmailag ennél magasabb fokú hozzáértést igénylő feladatot nehéz lenne találni. Itt nyilván nem tömegekről beszélünk, de a kivételezés eléggé kirívó. Persze álnaívság lenne, azt gondolni, hogy ez véletlenül van így, mindannyian tudjuk az okát.

(4a)⁵ Kamarai tagság nélkül végezhet mérnöki, építészeti, illetve építészeti-műszaki tervezési szakértői tevékenységet az, aki az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) hatálya alá tartozó építményekkel, létesítményekkel összefüggésben végez mérnöki, építészeti, illetve építészeti-műszaki tervezési szakértői tevékenységet. 

A kötelező kamarai tagság ugyanakkor nem garantál önmagában semmiféle minőséget, hiszen minden szakmagyakorló számára, így a „kevésbé felkészült” tervezőknek is kötelező tagságot ír elő.

Tudomásom szerint pl. Németországban nincs kötelező tagság, mégis a szakmagyakorlók közel 50%-a tagja valamelyik kamarának. A kamarai tagság szigorúan vett, rendszeres továbbképzésekhez kötött, amiről bizonyítványt kapnak a résztvevők. E bizonyítvány viszont fontos eleme egyes szakmagyakorlók szakmai elismertségének, ebből következően Németországban a mérnök kamarai tagság rangnak számít.

Úgy vélem, hogy erre Magyarországon is igen nagy szükség volna.

A mérnök kamarákról szóló törvény másik hiányossága, problémája, hogy kizárólag a tagságnak határoz meg kötelezettséget a kamarával szemben. A kamaráknak pusztán feladatokat delegál, de nem ír elő kötelezettségeket a saját tagságával szemben.

A törvény még utalások szintjén sem rendelkezik azzal a helyzettel, amikor az elvárható együttműködést hiányolna bárki is. A kamarai szervezett kétszintűsége (országos és megyei kamarák) felépítése lehetetlenné teszi, hogy a tagság irányából érkező észrevételek, esetleges kritikák, javaslatok eljussanak a kamara döntéshozóihoz. Aki úgy véli, hogy a megyei küldötti rendszer az pont erre lenne való, nos az még nem próbált eljuttatni „üzenetet” a kamara vezető tisztségviselőihez. Az effajta kommunikációnak nincsen kialakítva a hivatalos formája, a MÉK honlapján a részben erre a célra létrehozott „fórum” a gyakorlatban nem működik, gazdátlan, 2016. augusztus 1-én volt az utolsó bejegyzés.

A törvény semmilyen formában sem teszi kötelezővé akár a tagság, akár a vezetőség részéről indítványozott előterjesztések széleskörű megvitatását, szakmai közvélemény kutatások, szavazások lefolytatását. A törvény nem kötelezi a kamara vezetését, hogy a tagság nevében lefolytatott egyeztetésekről, jogszabály előterjesztésekről a tagságának érdemben beszámoljon, abba érdemi módon bevonja. Ezt nem helyettesíti, hogy a megyei kamarák vezetőségének eljuttatnak előkészítő anyagokat, ha a megyei vezetők azt nem tartják fontosnak megosztani a tagsággal. Így sem az alulról jövő, sem a felülről jövő VALÓDI információ áramlás ezáltal nincs se biztosítva, se szabályozva.

Ugyancsak fontos volna, hogy a törvény szellemisége megváltozzon „hatósági” kamaráról „szolgáltatói” kamarára!

Végül egy nem sarkalatos, de a kamarai törvényhez kapcsolható anomália, ez pedig a 1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról szóló törvény, mely kötelező iparkamarai regisztrációt ír elő a mérnök-kamarai tagoknak is (5000 Ft/év). Miközben ez nem jelent tagságot, pusztán regisztrációs díjat, ez azért jelent anomáliát, mert a mérnök kamarák pontosan számon tartják nem csak a tagságukat, hanem kötelező érvénnyel a tagság szakirányú vállalkozásait is. Mi több, az összes terven fel kell tüntetni a kamara cégregisztrációs számát, ennek elmaradása etikai vétséget eredményez! Ráadásul kötelező lesz minden vállalkozásnak a Cégkapus regisztráció, ezáltal az összes cég be lesz közvetlenül csatornázva és elektronikusan is elérhetővé válik. 

Az iparkamarai tagdíj ebből következően olyan költség/adó/sarc, amihez semmiféle valódi szolgáltatás sem társul.  Fontos lenne, hogy a MÉK mielőbb lépjen fel, hogy a tagságát ne sújtsák ilyen teljesen felesleges kiadással!

Folytatjuk…

[poll id=”16″]

2017-es MÉK választással kapcsolatos írások