A kérdőívbe több téma esetén is elhelyeztük a szabad szavas válaszok lehetőségét, amivel szerencsére a kitöltő kollégák éltek is. Az azonosságok kiszűrése után következzenek tehát ezek a válaszok, mindenféle kommentár nélkül (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

egy szóval

• siralmas, kiszolgáltatott, rossz, nehéz, kiszolgáltatott, tragikus, szellemi prostitúció, stagnál, súlytalan, rossz, lesz jobb is, egyértelműen rossz, kaotikus, maximálisan leterhelt, alulfizetett, ellentmondásos, nem egységes, rendezetlen, sokat romlott, kritikus, bizonytalan, katasztrofális, széttagolt, belső feszültségekkel terhes, rosszul szabályozott, lehetne megbecsültebb, , hányatott, lenne hová fejlődni …

ugyancsak egy szóval

• javul, bíztató, javulófélben, megfelelő, némileg javul, kihívásokkal és buktatókkal teli

kamara

• A jelenlegi törvényalkotásba több beleszólása van kamaránknak mint eddig bármikor, de a tagságot nem szólítják meg, nem keresi a vezetőség a tagsággal való párbeszédet, így sok esetben a szakmagyakorló építészek kisebb részének véleménye és tapasztalatai kerülnek csak a látóterükbe, a vidéken dolgozó építészek problémái nem. Az országos kamara a vidéki tervezők érdekeit nem képviseli megfelelően.
• A kamarai vezetők túlmisztifikálják, az építtetők elismerik és megbecsülik.
• alulfizetett, túl-adminisztrált, érdemi érdekérvényesítési lehetősége gyakorlatilag nincs
• szerintem sóhivatal, messze van a tényleges érdekképviselettől
• Könnyebb lenne Ép. Kamara nélkül. Legalább az a pénz megmaradna, ha már nincs hasznuk.
• a szakmának nincs normális képviselete a törvény/rendelet módosítások előtt
• 1) Jó lenne végre egy kötelező MINIMÁLIS TERVEZÉSI DÍJ! – Kifehérítené a szakmát, így a kormánynak is érdeke lenne. 2) A fizetett kamarai tagdíjért cserébe elvárható lenne végre egy TÉNYLEGES ÉRDEKKÉPVISELET! 3) A naponta változó jogszabályi környezet se a szakmának, se a megrendelőknek nem lehet érdeke – FELELŐS JOGALKOTÁSRA lenne szükség. 4) A kötelező kiviteli tervre vonatkozó paragrafus nevetséges. Ezzel csak a munkákat növelik feleslegesen(!). Értsd.: 191/2009. korm. rend. 22.§ – akár 1 db vb oszlop miatt szükség van teljes kiviteli tervre (helytől függően statikát kérnek adott elemről (ez teljesen jogos), vagy statika+építész+gépész+villamos teljes kivitelit kér az építésfelügyelet az egész házról – vicc az egész, de komoly költség és idő a megrendelőnek!!!)
• Szükség van a Területi Kamarákra? Szükség van az építész kamarára, vagy olvadjon be a mérnökibe? Az össze sem hasonlítható építési feladatok és fizetőképes kereslet miatt miért forszírozzák egyesek a kötelező díjszabást? Miért jogalkotók szabályozzák az építésügyet az építészek helyett? A kamarai szabályzatot miért kell központilag „kitalálni” és elfogadtatni a tagok számára kötelezővé tenni? Miért nem lehet azt internetes vita alapján, közmegegyezés alapján ajánlássá tenni? A kötelezően ingyenessé tett kamarai továbbképzést miért nem a választott tisztségviselők vagy felkért szakemberei tartják? A tervezők miért nem kapnak automatikusan jogot a kötelező tervezői művezetés mellett a műszaki ellenőri vagy a felelős műszaki vezetői feladatkör ellátására is? A tervezési jogosultsággal rendelkezők miért nem kapnak felmentést a ME és a FMV „vizsga” letétele alól, ahogy régebben az építésügyi vizsga megléte mentesítette?
• Sajnos a szakmai érdekképviselet nem sokat tesz. Jobb időkben sem érezhető semmi javulás e téren, pedig a rosszabb időkben lenne rá igazán szükség.
• A kamara nem képviseli az építészek érdekeit a jogalkotásban kellő képpen, a tagdíj fizetésért cserébe nem nyújt a tagok számára semmit a nyilvántartáson kívül
• nem gyakorlott személyek hozzák a jogszabályokat és kamarai határozatokat. Mint mindenben itt is szétválik Budapest és a vidék. Teljesen más lehetőségek és követelmények vannak.
• Hibás szakmapolitikai döntések miatt az építészet általános helyzete összességében romlott. A növekvő munkamennyiség a piaci helyzeten és a megítélésen is javítani fog. Az üzleti morál és a felkészültség hiányosságai azonban ezzel ellenkezően hat, így félő, hogy a javulás és a romlás egymást oltják ki.
• Az Építész és Mérnök Kamara eddig sem és most sem képvisel semmit, értelmezhetetlen, hogy miért is vannak.
• nincs érdemi szakmai érdekképviseletünk, az országos kamara létét nem érezzük, igazából a megyei nélkül is el lehet lenni. Szolgáltató szellemű kamarára lenne szükség. Legutóbb a 300m2 alatti jogszabályok kapcsán kiderült, mennyit ér a szavunk
• Részben kiszolgáltatott a megrendelő – fizető – részéről. Szükség lenne egy un. Építésügyi Minisztériumra, amely a szakmával kapcsolatos minden résztvevőt összefog és a jogszabályokat szakmai oldalról is átfogóan kezeli.
• A kaotikus jogszabályi környezet miatt jellemző a létbizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. A szakmát gyakorlók nem kapják meg az elvárható támogatást sem az állami adminisztrációtól sem a kamarától. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

oktatás, pályakezdők fiatalok

• Nem megfelelő az oktatás, a gyakorlati oktatás, a társadalmi megítélés,
• Csak remélni merem, hogy egyszer az építészek kellő tiszteletet fognak élvezni nem csak az építtetővel de a kivitelezővel szemben is!  Ehhez viszont a hallgatókat idejében be kellene a avatni a kivitelezésbe.
• Aggasztónak egyre inkább. Tömeg képzés, túl sok képzetlen és szakmailag inkompetens személy, egyre több beruházásnál jelen lévő nem építész, akik saját meglátásuk szerint jobban értenek a szakmához, mint az építészek, ami részben igaz is az egyre több képzetlen építész miatt.
• siralmasnak, különösen a beosztottakra nézve. 6 évnyi egyetem és 2 évnyi tapasztalat után is a versenyképesnek nevezett fizetés a legtöbb helyen még a Lidl pénztárosi fizetést sem üti meg.
• Siralmas. Több év, akár 7 év kemény tanulás, diplomadíj, ösztöndíjak, egyetemi diploma után 120 -170 ezres nettó fizetésért, bejelentés nélkül vagy minimálbérre bejelentve, a többit zsebre rakva foglalkoztatják a frissen végzett építészeket. És a szakma ezt engedi. Rendben van, hogy versenypiaci szempontok érvényesülnek, de rengeteg építész vállal áron alul tervezési munkát, ezzel ellehetetleníti a rendes áron vállalkozók munkaszerzési lehetőségeit.
• A borsodi régióban dolgozunk, egyre több fiatal szakmabeli elvándorol a térségből, a megbízások hullámszerűen jelentkeznek, nehéz a cég kapacitását adott időszakokra megnövelni, mivel állandóan fenntartani nagy létszámot nem kalkulálható árbevétel mellett nem lehet. Így ha később javuló tendenciát mutat az építőipar, és több megbízás is lesz, nem lesz elég építész a régióban, hogy határidőre teljesítse azokat.
• Kevesen nyitnak a fejlődésre, az új dolgokra, rendszerekre, programokra. Több fiatalt kellene alkalmazni az idősebb korosztálynak, hogy mind a két oldal tanulhasson egymástól. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

szakmán belül

• Aggaszt az egymás ócsárolása, kigolyózása. Ezzel szemben a mérnöki kamara térnyerése, főleg a statikus tervfejezet felértékelése, kötelezővé tétele felháborít.
• Szomorúan: kontraszelektált a szakmánk, pénz beszél, építész ugat. Az etikátlan árverseny és a rendszerváltáskor tömegesen osztogatott kamarai jogosultság, valamint az egyetemi túlképzés tönkretette az építész/belsőépítész szakmát. A tervező az építőipar rendszerváltás előtti szisztémája szerint a legalsó / legutolsó szereplő a hierarchiában, pedig neki kell a legmagasabb képzettséggel, a legkomplexebb képességekkel kell rendelkeznie az összes szereplő (építtető, pályázatíró, beruházó, kivitelező, szakmunkás) közül. A versenyképes tudás itt vidéken inkább hátrány az árversenyben, mint előny. A fiataloknak esélyük sincs megtanulniuk a szakmát, mert nincs kitől, és a periférián nincs versenyképes fizetés, ezért Budapestre vagy még inkább külföldre mennek.
• Kevesen nyitnak a fejlődésre, az új dolgokra, rendszerekre, programokra. Több fiatalt kellene alkalmazni az idősebb korosztálynak, hogy mind a két oldal tanulhasson egymástól.
• Az építész szakmának egyre kisebb a presztízse, bizonyos helyeken már nincs is. Ez 50 %-ban a nem-építészeknek, 50%-ban az építészeknek köszönhető. A két csoport egymásra való kölcsönös negatív hatása a megbecsültséget egy lefelé mutató spirálban tartja.
• Nem csak a Minisztériumnak kéne nyomnia amit akar, hanem tapasztalt tervező, gyakorlati véleményét is ki kéne kérni! Legyen kötelező a hatóság részére az egyeztetési jegyzőkönyv!!!!!!!
• Alul fizetett, lenézett, átláthatatlan, sok a kiöregedett kontár tervező, gyenge kamarai szerepvállalás, kilátástalan jövő, alulképzett középkorú tervezők, kevés szerkesztő, a többi szakmához képest szinte nulla szerep a közmédiában, a külföldi pozitív példák nagyképű lenézése, öntelt idősödő begyepesedett döntéshozók, egy helyben topogó állapotok, túlhajszolt fiatalok.
• Van építész szakma? Azt hittem mindenki vagy a megbízók igényeit rajzolgatja A,B,C… változatokban vagy ha nagyon nagy neve és pozíciója van nem ereszkedik le akárkihez. A tervezői munkákat a projektmenedzserek és műszaki ellenőrök viszik É-s jogosultságú feldolgozókkal. Sokkal több „tiszteletbeli építész” tervez, mint valódi jogosultsággal rendelkező. La Fontaine tücsök-hangya történetét hoznám fel: a hangya szorgalmasan gyűjtöget, de a tücsök intézte el, hogy legyen termés a környéken így a hangya is a tücsöknek dolgozik.
• A szakma rendkívül heterogén mind építészeti, mind pedig szakmai színvonalban. Az építészek megítéléséről sok a vita, bár úgy vélem, amíg a szakmunkát és az építészek/ FMV-k/ műszaki ellenőrök által koordinált szakemberek képzésén nem javítunk, addig nem lehet javítani a hazai épített környezet színvonalán szignifikánsan.
• Építész szerkesztői munkatársra rengeteg igény lenne, viszont vezetőtervezőből túl sok van. A tervezési árakat nem lehet olyan mértékben emelni, mint ahogy valóban kellene, viszont a határidők egyre rövidebbek.
• Rendkívül sokrétű, bonyolult és állandóan változó. Tulajdonképpen a résztvevők, beruházók, magánépíttetők, kivitelezők, műszaki ellenőrök, hatóságok, Nincsenek tisztában a pontos jogszabályokkal, felelősségi körükkel.
• Nem megbecsült, meghunyászkodó, érdekeit képviselni nem tudó, összefogásra alkalmatlan.
• A szakértői, műszaki ellenőri terület megbecsülése nő, de ez egyben az építőiparban jelentkező problémák számának növekedését is jelenti. Egyre több hibás rétegrendet és csomópontot tartalmazó tervvel találkozom, és nő az építési hibák száma is. Ebben szerepet játszanak a.) kereskedői érdekek (pl. a lakótér felett elhelyezett, szerkezetet is védő funkcióval a burkolat alá alkalmazott, -és ide megfelelő anyagként forgalmazott- kenhető szigetelés nem felel meg az ÉMSZ szigetelési irányelveinek, de az építési alapkövetelményeknek sem), b.) a nem megfelelő minőségügyi szabályozási rendszer, betervezés és beépítés feltételeinek nem megfelelő szabályozása és működtetése (építőanyagok forgalmazása minősítés nélkül (erről a CPR-rel kapcsolatos kérdés alatt írtam), lebutított követelményszintű EU-szabványok, korábbi szabványok érvénytelenítése, életszerűtlen és érthetetlen szövegű CPR szabályozás (beleértve az EU-s rendeleteket is… mi az a készlet…), c.) a jogszabályok hiányosságai (megfelelő definíciók hiánya, nem egyértelmű megfogalmazások), szabályozatlan területek (pl. társasházi felújítás során úsztató réteg nélkül helyezik el az új aljzatot, amitől megnő a szerkezet hangáteresztő képessége), d.) szakképzett munkaerő hiánya és a megfelelő szakmunkás, szakemberképzés hiánya, e.) etikátlanul nyereségorientált ingatlanfejlesztői hozzáállás, f.) felelősségre vonás hiánya, illetve lehetetlensége.
• Nagyon sok a (fölösleges) munka a tervdokumentációk elkészítésénél. A pályázatoknál csak azok nyernek sorozatban akik bennfentesek. Robotolunk éjjel, nappal és az építtetők mindent sokallnak árban, mert legtöbbje semmibe sem nézi a munkánkat (főleg a lakóépületeknél és a bővítéseknél). Jó lenne, ha lenne konkrét kamarai szabály a tervezési díjakra amit kötelezően be kellene tartani (mint pl. Németországban). Az ügyvédek óránként több ezer forintot elkérnek, azt nem sokallják és ügyvéd úrnak szólítják az ügyfelek őket. Minket sokszor úgy keresnek meg, hogy ” figyeljen már, kéne egy rajz”. Amikor elmondjuk, hogy ez mivel jár, rögtön bizalmatlanok az ügyfelek, azt gondolják, be akarjuk csapni őket. Mi végighallgatunk mindenkit napokig, sokszor hetekig foglalkozunk az ügyféllel, a kivitelezés mostani állapotához még a kivitelezők nagy része sem ért, minden ránk marad, mindenért a tervezőt zaklatják és ezt nem fizetik meg. Ha próbálunk némi pénzt kérni, rögtön ellenséggé válunk. Az ember sokszor rabszolgának érzi magát (vidéki helyzet, Kelet Magyarország) Arról nem is beszélek, hogy a családi házaknál és a bővítéseknél szükséges társtervezők után is mi j, építészek járunk, mert az ügyfél ezt elvárja. Ez is rengeteg + munkát jelent, mert ha nem csináljuk el mennek máshoz. Erre felé sok az építész, kevés a statikus, a gépész és az elektromos tervező. Ezek a kollégák mivel dugig vannak munkával, sokszor annyi pénzért dolgoznak már amennyit az építészek kérnek. Tudják jól, hogy ha kell a munkájuk, akkor úgyis megfizetik. Nagyon sok mindent rendbe kellene itt tenni, de a kamarák azon tól, hogy emelik a tagdíjat és folyamatosan figyelmeztetnek bennünket hogy fizessük be, mert baj lesz, nem védik, képviselik a tagságot. (megjegyzem az orvosi kamarában kisebb a tagdíj.) Regényt lehetne írni még, de úgy érzem egyelőre még fölösleges.
• változatlan, egyik intézkedés sem segített,sőt! Az építészek egymást rabolják,egymás elől veszik el a munkát.
• Az általam ismert építészek többsége a munka megszerzésével foglalkozik, maga a tervezés sokadlagos, kiadják rajzolóknak (nekik nincs építész végzettségük vagy szimplán tehetségtelenek), a felelősséget hárítják.
• Magyarországon alacsony a megbecsültség. Az építészek egy része lenéző a másik építésszel, társtervezővel szemben, tudására, pozíciójára féltékeny. A helyzet szomorú, javulás nem igazán látszik. A tehetséges, fiatal kollégák külföldre költöztek, mivel itthon nem tudtak/tudnak érvényesülni (és itt nem az erasmusos inasévekre gondolok). A „szürke” foglalkoztatás a szakma (és az egész építőipar) nagy rákfenéje, szégyene. (Nyilván nem ilyen fekete-fehér a helyzet, sokkal összetettebb, inkább a saját benyomásaimat írtam le.)
• A színvonal romlik, az új építésű társasházak lakásai 10-ből 9-szer rossz elrendezésűek, rosszul lakhatóak (pl. 3 háló 8m2, többet érne 2 12m2-es, „csíkkonyha”, stb…). Végzett építészként alig találok olyan új építésű lakást, amibe szívesen költöznék.
• Az építészek szakmailag egyre gyengébbek, emellett olcsó, de nem kidolgozott tervekkel a lelkiismeretesebb építészek lehetőségeit rontják, a szakma elismertsége a gyenge munkaminőség miatt leromlott.
• Összetartás hiányában, a szakma saját magát értékeli nagyon alacsonyra, ezért kevesen élnek csak az építészetből jól, szerintem a többség vergődik, vagy nagyon olcsón dolgozik és nagyon sokat kockáztat az alacsony minőség miatt. Ha pereskedni fognak az építtetők, sok munkám lesz szakértőként és sok kollégát kell majd elmarasztalnom. Miért nem tudunk magasabb árakat érvényesíteni? Ha a nagyobb felelősséggel arányosan többet kérne mindenki, akkor fajlagosan mindenki kevesebbet dolgozna, több építésznek jutna színvonalas munka és mindenki jobban élhetne, kisebb kockázattal. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

van remény ?

• Egyre nehezebb, de talán javuló az eltartó képessége.
• Változó. Most épp felmenőben, de szerintem nem sokáig.
• Valóban több a munkalehetőség, mind a lakóépületek, mind a pályázat által megvalósítható ipari- és mezőgazdasági épületek vonatkozásában. Ez azonban megnövekedett felelősséggel és egyre növekedő adminisztratív terhekkel jár együtt, így egyre drágább a tervezői díj, ami összességében a Megrendelőnek plusz teher. Ugyanez a helyzet a kivitelezésben is.
• Az építész szakma gyakorlása továbbra is folyamatos kihívás. A családi ház tervezésben a folyamatos jogszabály változások miatt; a középületekkel, pályázati munkákkal kapcsolatban az irreális határidők és a nem megfelelő szakmára vonatkozó tartalmak miatt. Mindezek mellett a megrendelések száma nőtt és változatos munkák elkészítésére van lehetőség.
• Most egyértelmű felfutás van, de a jövőkép nem túl biztató.
• Ellentmondásos, érezhetők pozitív tendenciák, de általában a stagnálás jellemző.
• Az elmúlt másfél évben keresett szakmának ítélem.
• Alapvetően jó presztízsű szakma a laikusok megítélése alapján, mégis csak kevesen tudják valójában mit csinál. Utóbbi a szakágak körében is tapasztalható néha.
• Sok munkalehetőség, nagyon alulfizetve, egy-két kivételtől eltekintve.
• Stagnáló, bár családi ház tervezésénél növekedést tapasztalok
• a válság latt sokan kiestek, aki kibírta, annak most van munkája, de területtől függően
• amíg az EU-s pályázatok lesznek növekszik, de utána kérdéses milyen és mennyi munkánk lesz. Erősebb érdekérvényesítésre lenne szükség, összefogással.
• Jelenleg jobb, mint 1 éve volt, kérdés, hogy ez a jó állapot meddig tart..
• rengeteg munka , nyomott árak vagy ki sem fizetett díjak
• az utóbbi időkben sok új projekt indul, ami számos feladat lehetőségével, elégedettséggel töltheti el a szakmát.
• Egyre több a szakirányú (épületszigetelési) megkeresés, sokszor hónapokat kell váratni a megbízót.
• Az utóbbi időkben sok új projekt indul, ami számos feladat lehetőségével, elégedettséggel töltheti el a szakmát. Amit rendkívüli kockázatnak tartok ma, már rövid távon is, az az építéshatóság és a műemlékfelügyelet közreműködésének a leépítése. Nem csak a kontroll hiánya miatt. Számos területen partner volt a hatóság. A szakmát kiszolgáltatottnak ítélem meg a mai helyzetben. Nem új, de annál súlyosabb a szabályozási tervek hatósági és közösségi kontrolljának a fellazulása.
• Sok a lehetőség, határozott állásponttal kell rendelkezni minden kérdés tekintetében. Én alakítom saját jövőmet, ahogy szerződök, ahogy kommunikálok, amilyen döntéseket hozok, nincs már elérhetetlen cél. Bármilyen szintű munkát meg lehet kapni. Tálcán kínálják a jobbnál jobb lehetőségeket.
• Mintha a csok miatt fellendült volna a piac. Tervezőknek sok munkájuk van. Az új nevesített felelősségek egy részének már korábban is meg kellett lennie. A tervezői művezetés jó dolog, de egy jó kiviteli terv még jobb lenne, ez persze nem kötelező, így nem költenek rá. A terv minősége nem lett jobb, változatosak, továbbra is tervező függő. A jó munkát végző kivitelezők idén már nem vállalnak új munkát, nem győzik. Az e-napló, a felelősségbiztosítás, a jogosultsághoz kötés ellenére sok „kontár” van még a piacon. És súlyos hiba, hogy a megrendelő csak „lakni akar egy új házban”, de nem tudja mit akar az építész meg nem foglalkozik vele. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

társadalmi presztízs

• Kevéssé megbecsült és megfizetett , magára hagyott szakma.
• Nem ítélem meg jónak. Egy építész nem számít mérnöknek, és ezt éreztetik a fizetéskor is, egy gépész/villamos mérnök többszörösét is meg tudja keresni, feleennyi munkával, mint egy építész. Tipikusan az a szakma ami sok tanulás után kevés kezdő fizetést ad, ami csak lassan, a kapcsolatok növekedésével növekedhet, és/vagy a korrupció pontos ismeretével és kihasználásával. Becsületes munkával építész nem fog meggazdagodni egyhamar. Bsc diplomával csak egy utolsó rajzoló lehet az ember, míg egy másik mérnöki bsc sokkal többet ér már kezdésnél is. Az építész bsc olyan, mint egy okj-s szak, ami több évig tart, jobb esetben 4-6 évig, több millióba kerül, és sosem térül meg igazán. A szakma tekintélyéről inkább szót sem ejtenék, annyira lent van. Ingatlanértékesítőkkel teszik néha egy szintre. Sajnálom hogy építésznek tanultam, de hiszem, hogy kemény munkával lehet szép fizetést, és szakmai megbecsülést elérni, már ha a tapasztalok teljesen mást is mutatnak. Persze külföldön még talán lehet vele keresni is, sokan mondják.
• súlytalannak, társadalmilag még mindig felesleges rajzolóknak tartanak minket.
• Mint minden ahol izzadni is kell egyre hátrább kerül, társadalmi rangja közepes
• Egyre növekvő felelősség mellett a magán megrendelők részéről még mindig nem a helyén értékelt. A céges megrendelők fejlődőképesebbek 🙂
• lehetne jobb is az építész tevékenységért fizetett ellenérték
• Az építész szerepét a tervezésben még mindig sokan megkérdőjelezik, és „rajzolót” vagy „aláírót”, szükséges költséget látnak benne, nem a választható szakembert, aki az elképzeléseket formába önti és műszakilag kialakíthatóan megtervezi.(szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

építész kontra szakágak

• a társtervezőkkel szemben alulértékelt és ennek megfelelően alulfizetett
• Még mindig kevesebb jövedelem jut az építészeknek, mint bármelyik szakági tervezőnek sajnos, amin jó lenne változtatni, mivel ha bármi problémája van a megrendelőnek, az építészt keresi, és nem a szakági tervezőket.

panaszok

• Békés megyében nem lehet belőle megélni.
• szakemberhiány minden képzési szinten rajzolótól a vezető tervezőig
• csak negatív jelzőt tudok írni, talán ennyire rossz még nem volt 27 év alatt
• Szerkesztőprogram-használó, étdr és e-napló kitöltő robotokká váltunk.
• Adminisztrációval túlbonyolított, a szokásjog miatt megnyomorított, a gazdasági helyzet (és minimális tervezési díj hiánya) miatt ellehetetlenített szakma. Talán a kiszolgáltatott szó illik rá legjobban.
• Elkeserítő. Gondolkodom rajta, hogy a 30 éves tapasztalat, az elégedett korábbi ügyfelek és a szakma szeretete ellenére feladom az építészetet. A jogbizonytalanság, a mérhetetlen, kiszámíthatatlan felelősség, az építési hatóságok szakmai segítségének (egymás segítése) a hiánya, a folyton változó jogszabályok értelmezhetetlen halmaza, követhetetlensége hamarosan eltántorít a szakmától. Mindezt annak tükrében mondom, hogy 53 éves létemre idén szereztem új szakterületen szakmérnöki diplomát. A korral haladni tudó, fejlődő képes építésznek tartom magam.
• Lassan a nemzet napszámosai leszünk. Növekvő adminisztráció, bővülő szerződések, CPR, egyszerű bejelentés. A kisebb munkáknál már nem lehet kijönni a kamara által javasolt díjakból sem. Hogy lehet az, hogy 2,5% egy eng. terv, az ügyvéd 1%-ot kér az adásvételi szerződésért, az ingatlanos 3-4%-ot kér a közvetítésért.
• Főleg személyi kapcsolatoktól, valamint „rámenősségtől”, munkabírástól függő!
• Hihetetlen kiszolgáltatottak vagyunk a kaotikus jogszabályoknak, a még kaotikusabb eu-s pályázati előírásoknak, valamint a felkészületlen kivitelezőknek. A megbízói körben megszűnt az egyedi, minőségi építészet iránti kereslet.
• kis halaknak majdnem reménytelen – pláne ha nincs politikai kapcsolati rendszer – függetlenül a tehetségtől, lelkiismeretességtől, szakértelemtől és dolgozni akarástól
• A helyzet alapvetően függ az éppen aktuális gazdasági helyzettől
• kemény: a válság volt a ló egyik oldala, most a másikon vagyunk – beledöglünk a melóba és a felelősségbe
• Az elektronikai felületekkel egyszerűbb lett, de az „egyszerű bejelentési” kötelezettséggel nagy anyagi terhet tettek az építtetőre, és a hatósági engedélyeztetés megszüntetésével nagy büntethetőségi terhet és kontroll nélküli hiba lehetőséget a tervezőkre
• Tekintettel arra, hogy az építész tervező felelős lassan mindenéért, kénytelen vagyok százszor meggondolni milyen munkát és kinek vállalok el. Emiatt csökken a vállalt munka, kevesebb a bevétel, de nyugodtabban alszom…
• A követhetetlen és nem egyértelmű jogi szabályozás, az egyre növekvő szakmai felelősség, ugyanakkor a reménytelen árverseny és bizonytalan fizetési morál miatt az az érzésem, hogy a szakma teljes ellehetetlenítésére törekednek. Nem érzem azt, hogy az országos Építész Kamara valóban az építész társadalom érdekeit képviselné és harcolna a szakma elismeréséért. Sokkal inkább az az érzésem, hogy még asszisztál is a bizonytalan jogi szabályozás kialakulásához. Az összes többi szakági tervezőnek lényegesen kevesebb felelősséget kell vállalnia, és kevesebb munkával lényegesen többet kérhet el, mint egy építész, akinek a saját szakmai munkáján túl össze kell fogni a teljes tervezési folyamatot, aránytalanul nagy felelősséget és adminisztrációt kell vállalnia. Optimista becsléssel is munka egészéhez képest legfeljebb 20% az építész szakmai munka, az összes többi adminisztráció, pszichológia és szervezés. Ezen felül az építészek társadalmi megítélése sem javul. Ezt a lakosság felé történő kommunikáció is erősíti azzal, hogy pl. az egyszerű bejelentés (most már inkább azt mondhatjuk, hogy a 300 m2 körüli lakóépületek) esetében egy csak egy egyszerű bejelentésre van szükség és már lehet is építeni. Hetente többször keresnek meg megbízók azzal, hogy gyorsan csináljam meg nekik a bejelentést, mert ők már két hét múlva építkezni akarnak. Ha én ekkor elkezdem sorolni, hogy ez az egész csak a nevében egyszerű, és tulajdonképpen egy kiviteli tervet igényel, amelyhez legalább ugyanannyi, de inkább több idő szükséges, mint korábban egy engedélyezési tervhez, és egy ilyen dokumentációnak az ára is lényegesen magasabb, mint korábban egy engedélyezési tervnek, akkor komplett idiótának tekintenek, hiszen nem ezt hallották a híradóban.
• Bosszantó, hogy a legegyszerűbb tervezési feladatokat sem lehet már egy személlyel megoldani. A folyamatos jogszabály változások következtében már nem elég mérnöknek lenni, mindenképp szükség van jogi felvilágosításra. Az eljárások gyakori változtatgatása, a tartalmi és formai követelmények késleltetett kidolgozása átláthatatlanná, követhetetlenné, bonyolulttá teszik a szabályos szakmagyakorlást. Az építészek felelőssége egyenesen arányosan nő a tervezői feladatok mennyiségével, miközben a mindez az árbevételen nem mutatkozik. Az építész szakma helyzete véleményem szerint egyre rosszabb.
• Bizonytalannak, jelenleg olyan adminisztratív terhekkel és jogi nyomással, ami gátolja a munkavégzést. A felelősség érthető, de a perektől való rettegés és ellenőrizetlenség (engedélyezés kontrolljának hiánya) gátolja a munka hatékony végzését.
• Túlzott bürokrácia, a papírgyártás viszi el a fókuszt a tervezéstől, szinte már jogászkodás. A változások lekövetése szinte lehetetlen, a hatósági ügyintézők szubjektív megítélése egy-egy eljáráson belül többször anomáliát teremtett a folyó munkáknál. Gyártmányterv szintű átfogó anyagismeretet várnak el a felelős tervezőtől, sőt felelősség átvállalást a szakági tervezők munkájáért, még akkor is, ha nem fővállalkozásban történt a vállalás. A településrendezési előírások szintén túlzottak, fontos lenne, hogy a főépítésznek, illetve tervtanácsnak adott esetben nagyobb döntési jogköre legyen – egyes helyzetekben, amikor az adott szituáció, vagy a lakókörnyezet is igazolja, lehessen bizonyos szabályozási előírás alól felmentést kérni.
• Az országos kommunikáció  a valóság elferdítése miatt nehezíti az építész helyzetét, hiszen az egyszerűsített engedélyezési eljárás nem a tervezés egyszerűsítését jelenti, és a jelenlegi előírások drágítják a tervezést. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

jogszabályok

• jogi szempontból a munkavégzés túlbonyolított
• megrendelők többsége „a szükséges papírok miatt kell (a tervező), mert amúgy nem kell engedély a házhoz, de valamit mégiscsak kell” szemlélettel érkezik hála a 155/2016-os kormányrendeletnek és előzményeinek
• Alulbecsült mind anyagilag, mind erkölcsileg, állandóan változó jogszabályi környezet szinte már követhetetlen, holott nem a jogászkodás lenne a feladatunk.
• miközben nő a felelősség, nincs jogbiztonság, nehezebb a szakma helyzete
• Túlzott bürokrácia, a papírgyártás viszi el a fókuszt a tervezéstől, szinte már jogászkodás. A változások lekövetése szinte lehetetlen, a hatósági ügyintézők szubjektív megítélése egy-egy eljáráson belül többször anomáliát teremtett a folyó munkáknál. Gyártmányterv szintű átfogó anyagismeretet várnak el a felelős tervezőtől, sőt felelősség átvállalást a szakági tervezők munkájáért, még akkor is, ha nem fővállalkozásban történt a vállalás. A településrendezési előírások szintén túlzottak, fontos lenne, hogy a főépítésznek, illetve tervtanácsnak adott esetben nagyobb döntési jogköre legyen – egyes helyzetekben, amikor az adott szituáció, vagy a lakókörnyezet is igazolja, lehessen bizonyos szabályozási előírás alól felmentést kérni.
• A gyakran változó és átgondolatlan szabályozás rendkívüli módon megnehezítette a szakmai munkát
• A jogszabályok átláthatatlansága miatt rengeteg idő elmegy a jogértelmezéssel, amit minden szerv, és a különböző hivatalok máshogy értelmeznek. Rengeteg idő elpazarlódik így, ahelyett, hogy dolgoznánk, s ezt senki sem fizeti meg.
• a folyamatos jogszabályi változások miatt, egyre több „jogászkodás” kap helyet a tervezés során,
• Az új jogszabályi változások gyakorisága sok esetben ellehetetleníti az ügyféllel való hiteles kommunikációt.
• Stagnál, vagy romlik, feltehetően a bizonytalan- gyakran változó – jogi környezetnek köszönhetően.
• a jogszabályalkotás átgondolatlansága,szakmaiatlansága ,folyamatos változtatások miatt sok a bizonytalanság, nagy a tervezői felelősség a hatósági engedélyezés elmaradása miatt
• A hatékony tervezési munka rovására megy a sok „jogászkodás”, az állandóan, szinte követhetetlenül, ésszerűtlenül és rendszertelenül változó jogszabályok folyamatos megismerése, újratanulása. Ez rendkívül bosszantó.
• A mostani helyzet egy kissé bonyodalmas. Az állandóan változó jogszabályokat nehéz követni, és értelmezni. Sokszor nem egyértelmű a jogszabály, így a tervezés is bonyolultabb.
• A jogszabály alkotók, döntéshozók hozzá nem értése szakmaiatlan plusz terheket jelentenek. A szakmával való többlet foglalkozást csökkentik.
• Az állandósult, követhetetlenné vált jogszabályi változások miatt, illetve az illetékes hatóságok kérdésekre feltett szakmai bizonytalansága miatt, ami szintén az állandó jogszabályi változásokra vezethető vissza: katasztrófális.
• tragikusnak, 2016 évben 41 szer változtak a ránk vonatkozó jogszabályok-előnytelenül! Egyre rosszabb! Aránytalanul nagy a felelősség+az összeset ránk tették! Senkitől nem kapunk felelősen segítséget. !(szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

Végül fontos még megjegyezni, hogy a válaszadók közel 1/3-a az építész szakma helyzetét egyetlen szóval gondolta jellemezni (nem volt kötelező a válaszadás), jelentsen ez bármit is.

• Egyéb (225)

„Kérdőív az építészekről 2017” felmérés kiértékelésére íródott cikkeink