A kérdőívbe több téma esetén is elhelyeztük a szabad szavas válaszok lehetőségét, amivel szerencsére a kitöltő kollégák éltek is. Az azonosságok kiszűrése után következzenek tehát ezek a válaszok, mindenféle kommentár nélkül (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

 általában

• az egyes rendszerelemeknek való megfelelés folyamatosan párhuzamos munkát kíván, sokszor ellentmondásos a helyzet, az adott tervezési szakaszban irreálisak a követelmények: rengeteget dolgozunk feleslegesen, rengeteget kell blöffölnünk, és a munkára fordított idő 90 %-ban nem a produktív tevékenységről, hanem a ránk kényszerített követelményrendszereknek való minden áron megfelelésről szól
• Ingoványos és zavaros jogszabályi környezetben sokszor területenként változó jogértelmezés. Sajnos az építésznek nincs mindig ideje és energiája beleállni a vitákba, mert az rövid távon nem szolgálja az építtető érdekeit. Pedig sokszor érdemes lenne.
• A feltett kérdések jól tükrözik a szakma problémás területeit.
• az építéshatósági szaktudás éa a főépítészi hozzáállás továbbra is nagy akadálya az építőiparnak és az építészetnek
• Az építéshatósági-építésfelügyeletei-főépítészi rendszer kaotikus, az ügyfelek ide-oda kóvályognak közöttük. Az egyszerű bejelentés során senki nem tud nekik 100%-os biztonságú információt adni, míg a tervezők és az építtetők ezt várják. A hatóság csak akkor dönt valamiben, ha konkrét ügy van belőle, de addig, előre, az ügy összes körülményének ismerete nélkül nem tud az ügyfeleknek tuti biztos információt adni. Jobb volt a hagyományos építési engedélyezési eljárás.
• A tulajdonosok által társasházakban végzett felújítások gyakran vezetnek a szomszédok érdekeinek megsértéséhez (hangszigetelés, épületkárok), és a szerkezetek meghibásodásához (repedések, mozgások), ezért ezek elvégzését is az e-naplóhoz kötném, de egy egyszerűsített változathoz. Jó lenne, ha egyértelműen definiálva lenne a jogszabályokban a tartószerkezetekkel kapcsolatos munkák engedélyhez kötöttsége (a tartószerkezetet az is „érinti” ha egy szöget verek a főfalba), és azt is tisztázni kellene, hogy honnantól tekinthető az építési tevékenység olyan tevékenységnek, ami szakmai felügyeletet igényel mert pl: a felújító festés nem tud nagy kárt okozni, de a burkolat cseréje már az üzemi víz elleni szigetelést ez érintheti, terasz esetén az alatta lévő lakás vízszigetelését, a gipszkartonozás, tetőfelújítás a szerkezet terheit növeli, ez utóbbi a határoló szerkezet páratechnikáját is befolyásolja, és a laikus barkácsoló tulajdonos, vagy szakképzetlen kivitelező ezeket a szerkezeteket a felújítással tönkreteheti. Ezért is szükség lenne az ilyen jellegű munkák erősebb szakmai felügyeletére, aminek része a lakosság jobb tájékoztatása, az építési hatóság aktívabb ellenőrzési tevékenysége, a naplózás és a szakmai felügyelet kötelezővé tétele társasházak esetén (hogy ne lehessen a közös képviselő megfelelő szakmai végzettség nélkül a műszaki ellenőr….)
• Több ellenőrzés és több bírság lenne szükséges a szakmába nem kívánatos személyek kiiktatása érdekében.
• Az építéshatósági dolgozók tudásának és rátermettségének fejlesztésére van szükség. A főépítészeket és a tervtanácsi rendszert érintően pedig szakmai nyitottságra, és a fiatalok érvényesülésének támogatására.
• Egyszintű hatóságra van szükség. Az általános és kiemelt szintet egyesítve lehetne közelíteni a közös értelmezéshez.
• továbbra is szubjektív a hatóságok hozzáállása, leginkább a főépítész, tervtanács
• Az építéshatósági és a főépítészi rendszer alapvetően emberi tényezőktől függően lehet jó vagy rossz, nagyon sok múlik a segítőkészségen. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

építéshatósági rendszer

• Az építéshatósági bürokrácia leépítés még mindig várat magára, holott milliárdokban mérhető károkat okoz az építtetőknek a lassú, önkényes és korrupt ügyintézési módszerével.
• Az építéshatóság fél mindentől, inkább nem is foglal állást.
• káosz van a hatóságoknál a túl sok és túl gyakori átszervezés miatt
• Az építéshatóságok döntésképtelenek, fafejűek és saját jogszabály értelmezéssel rendelkeznek
• Az építéshatósági rendszer átalakítása nagyon rossz irányba folyik. A jogszabályok kiszámíthatatlanul és rendkívül sűrűen változnak, melyek az építésügy minden szereplőjének bizonytalanságot okoz. Az egyszerű bejelentéssel kapcsolatos „eljárás” tulajdonképpen senkinek sem jó: az építtetőknek jóval nagyobb költséget jelent, a tervdokumentációhoz jóval hosszabb idő alatt jut, mint az engedélyezési eljáráshoz korábban, a felelősség jelentős (indokolatlanul nagy) részét a tervezőre hárítja, az építtetők igényelnék az engedélyező hatóság kontrollját, stb. Senki sem érti, hogy kinek jó ez, miért a megtévesztő elnevezés. A hatósági rendszer szereplőit szinte soha nem kérdezik meg a tervezett változtatási szándékról, az esetleges észrevételeiket többnyire figyelmen kívül hagyják, vagy csak rendkívül hosszú átfutással veszik figyelembe.
• A helyi építés hatóság mindig segítőkész.
• Az építési hatósági rendszer rendben van, csak a jogszabályok nem mindig egyértelműek.
• Hiányzik a következetesség. A tervezőtől elvárják, hogy „felelős” legyen, de gyakran hiányzik a Hatósági dolgozóknál a felelősség vállalása/szükség esetén a számonkérésük.
• Nehéz követni a gyakori jogszabályi változásokat, de a hatóságokkal a személyes kapcsolat a régióban jónak mondható, segítőkészek, eddig nagyobb problémát nem tapasztaltunk.
• építésihatósági rendszer szintén jól működhetne, ha értelmes, tanult és képzett emberek ülnének bent. Ezeknek az embereknek egyedüli dolguk az lenne, hogy naprakészek legyenek a betartandó jogszabályokkal és azokat ellenőrizzék, és minden esetben (még időben) felhívják a figyelmet a tervezők és megrendelők és egyéb szereplők számára, hogy ez itt nincs rendben. Ehhez képest mit látunk? Egyszer egyet mondanak, máskor másat, szavahihetőségük nincs, a terveket folyamatosan újra át kell dolgozni, ami minden más szereplőnek pénzbe, időbe kerül és határidők csúszásához vezet, miközben ők ugyanúgy felveszik a havi fix állami bérüket és a rossz vagy félrevezető tájékoztatásaik miatt a hatósági emberek semmilyen formában nem vonhatóak felelősségre.
• A hatósági egyeztetéseket nem adják írásba! Szóban tájékoztat a hatóság és az építésfelügyelet is! Segítőkészek! De papír nincs!
• nincsenek tiszta felelősségi körök, túl sok féle eljárásrend létezik
• építéshatóságok ritkán állnak jóhiszeműen és segítő szándékkal az engedélyezési eljárásokhoz, az egyes jogszabályok értelmezése is más-más egy-egy hatóságnál, azokban az az esetekben, ahol bejelentéses eljárás történik egylakásos épületeknél, ott a hatósági kontroll/felelősség nagyon hiányzik!
• Építéshatósági rendszerben nincs az ügyintézők kontrollja megoldva, sok helyen nem ismerik kellően a jogszabály változásokat….
• Az építéshatóság nem képes vállalni semmilyen álláspontot írásos formában, az építésznek nincs visszajelzés esetleges hiba esetén. (-konzultáció az építéshatósággal)
• Az e-segédletek logikája nehezen követhető, nem életszerű, nem szakmai. A hatóság jogszabályi kizárólag megfelelőséget néz, kilóra. A beruházások irányában nulla segítő szándékkal.
• A hatóságok az én tapasztalatom szerint korrekten és segítőkészen működnek, ezzel ellentétes véleményt általában csak nem közvetlen tapasztalat alapján mondanak.
• Az építési hatóságok vegyesek. Vannak nagyon rossz, pökhendi hatóságok, de akadnak ügyfélbarát hatóságok is. Sajnos a HÉSZ-szel kapcsolatos kérdéseinknél a legtöbb építési osztály elküld bennünket, mondván nekünk ezt tudni kell. (A baj csak az, hogy az interneten elérhető HÉSZ-ek nem igazán naprakészek, sok a buktató bennük. Ja és ezért is a tervező házát és vagyonát viszik el ha netán téved egy rossz, vagy nem aktuális internetes HÉSZ-nél. Jól van ez így ???!!!
• Az építéshatóság minden városban más. Bár egy a törvény, azt aszerint értelmezik, ahogy épp úri jó kedvük diktálja.
• Az építéshatóság területenként más és más, de segítőkészek
• Az építéshatóságok és munkájuk leépítése súlyos hiba. Az építésfelügyelet próbálja elvégezni a tervellenőrzést, mint ha a szabálytalan építés megelőzése lenne. Erre a feladatra törvényileg az építéshatóságot kellene kijelölni, visszajelzési kötelezettséggel (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes véleményemmel is)

tervtanácsi rendszer

• A tervtanácsok rapszodikusak és sokszor saját maguk sem tudják mi lenne a jó az adott tervezésre.
• Tervtanács: mivel a tervezési munka teljesen szubjektív, ezért nagyon rosszul tud esni, ha a tervtanács tagjai azt próbálják elmagyarázni – a mi ügyfelünk igényeinek teljeskörű ismerete és a velük lefolytatott egyeztetéseken elhangzottak hiányában-, hogy nem jó, amit terveztünk. Szinte mindig találnak kifogást, habár meggyőződésem, hogy -mivel nem ma kezdtük a szakmát, ismerjük az előírásokat, a tervtanács „heppjeit”- nem tervezünk rossz épületeket. Az esetek kb. felében nem adnak konstruktív ötleteket a változtatáshoz, felesleges költségekbe verik az építtetőt, illetve a végeredmény sem lesz szebb vagy jobb (és épp ez benne a szubjektív).
• A tervtanácsi rendszer a közelemben nem működik teljes intenzitással.
• Nagyon sok változtatásra lenne szükség és a tervtanácsi, főépítészi rendszer városi szinten a politikát és személyes érdekeket szolgálja ki. Építészetileg független, személyében állandóan változó tervtanácsra lenne szükség, melyet a szakma pontozna és bizonyos pontszám hiánya esetén nem bírálhatna valaki terveket.
• A tervtanácsi rendszer szerintem teljesen jó lehet, hogy a túlszabályozás helyett több döntési lehetőséget és jogkört lehetne engedni a tervtanácsoknak és/vagy a főépítésznek, mivel minden eddigi szabályozás túl merevnek bizonyult és nem tudja figyelembe venni egy adott helyszín egyedi finomságait.
• Az a bajom a tervtanáccsal, hogy egy szűk kör ízlésére kell szabni a házat, kb olyanná fejlődik az adott terület, amilyennek ők látni akarják (pl traktor tárolásra, utcáról nem látható telekrészen nem lehet Lindab csarnokocska, legyen falazott tégla pillérekkel fa ácsszerkezettel)…
• A tervtanácsi rendszer a szocializmusból visszahozott tervegyeztetésre emlékeztet. Az ott dolgozók nagy százaléka nem szakmai, hanem önös szempontjait mondja el. Ha valami más azt nem nagyon fogadják el csak becsmérelik és saját múltbeli terveikre hivatkoznak. Nem gyakorlatiasak. Véleményem szerint a verseny szférában nem is nagyon élnének meg. Ipari területen
• A tervtanácsok működésével kapcsolatban jó lenne egy sorozatot indítani, hadd mondják el minél többen a véleményüket, tapasztalatukat, „természetesen” anonim módon, de a konkrét grémium megjelölésével. (szerk. megjegyzés: volt ilyen itt a kooseptar.hu-n itt és itt)
• A hatóságok, tervtanácsok általában túllépik a hatáskörüket, bizonytalanságot szülnek és elhúzzák a határidőket. A tervtanácsok hiába üknek benne jó építészek, inkább kontraproduktívak.
• A tervtanácsi rendszer kijátszható. A tanácsban ülő építész, saját terveit a kollégái neve alatt véleményezteti az általa is képviselt tanács előtt, és a tanácsban általában összefonódó érdekek vannak, konkurens, vagy nem favorizált tervezőket igyekszik nehezebb helyzetbe hozni.
• a tervtanácsi rendszer alapvetően jó
• Saját példák: A tervtanács előtti egyeztetésen megfelelőnek találták az épületet, a tervtanács mégis elutasította, majd másodszorra változtatás nélkül átment. Mindez 3 hónapba került. És még ne nézzen inkompatibilisnek a megrendelő. A főépítész a saját ízlését erőlteti, függetlenül attól, mit engednek meg a helyi előírások (pl. lapostető kontra magastető).
• A tervtanácsok személyeskedő pengeváltások helye, rossz az egész.
• Eddig óriási hatalma/beleszólása volt a tervzsűrinek, engedélyezőknek=helytelen, most szinte csak tudomásul vesznek és utólag intézkedhetnek=rossz. Arany középút! hol van?
• A tervtanács sokszor a saját ötletei alapján átdolgozott terveket is visszadobja.
• A tervtanácsi rendszerben a kenyérharcot látom
• A főépítész és a tervtanács fontos eszköz a minőség megtartásában és megteremtésében, a helyi közösség akaratának érvényesítésében. Aki ezzel ellentétesen „kampányol”, az gyakran a saját hiányosságait próbálja leplezni.
• A tervtanács katasztrofális. Leginkább tervezőellenesen működnek, teljesen figyelmen kívül hagyják az építtetői igényeket Van ahol áttervezik az alaprajzot is, pedig csak a városkép lenne a dolguk. Az építtetők sokszor a hajukat tépik. Nagyobb városokban, ahol több tervtanács is működik a tagok egymást is „macerálják” oda- vissza. Arról nem beszélve, hogy a vállalkozók idejét igencsak pazarolják, mert két tervtanács közt van amikor egy, vagy másfél hónap is eltelik. Megkérdezem: a fogorvosok, ügyvédek munkáját miért nem ellenőrzik fogorvosi és ügyvédi tanácsok? Ha egyszer az ember megszerezte a kellő végzettséget és a tervezői jogosultságot, miért kell még három négy másik ember ahhoz (akik szubjektívek, megjegyzem, sok estben egymással sem értenek egyet, komoly viták vannak), hogy jóváhagyjanak egy tervet?! 
• A tervtanácsok alkalmatlanok arra, amire létrehozták, egyébként is úgy döntenek, ahogy a főépítész diktálja nekik
• A tervtanácsi rendszer nagyon szubjektív („én hogyan csinálnám”- stílus) (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes

főépítészi rendszer

• A főépítészi rendszer nem működik, a 300 m2 alatti (és most már fölötti) lakóépületek esetében elvesztette jelentőségét. Ez egy vidéki kistelepülés esetében ez óriási károkat fog okozni.
• A főépítészek egy része korrekt és lehet vele együtt dolgozni, egy része pedig gyengekezű hivatalnok, aki saját álláspontját sem tudja megvédeni.
• A települési főépítészi rendszert nem lehet jelen körülmények (pl. szakemberhiány, alulmotiváltság, önkormányzat fizetőképtelensége, összeférhetetlenségi szabályok, stb. ) között kiépíteni
• A főépítészek és a tervtanácsok túlságosan lila ködben élnek és nem a valóságban
• A főépítészek is segítőkészek.
• főépítészi és településképi rendszer túlzottan szubjektív és korrupt
• A bejelentési tervek miatt a főépítészekkel jelenleg nincs kapcsolatom – tudom, hogy változik. Tervtanács tag vagyok. Amikor a sok munkám engedi, akkor tudok csak részt venni az üléseken.
• Rossz építési jogi környezet alakult ki. Településeken „szakmai alapon” működő építészi / főépítészi rendszer nagyban javítana a szakmánk presztizsén.
• A főépítészi és tervtanácsi rendszer egy tervezési munka elorozó rendszer, mely rendkívül korrumpálható.
• A főépítészi rendszer egyszerűen a protekcionista rendszer kiépítése. Az építéshatóság pedig az építtetőt mint ellenség kezeli. Tehát az építésben résztvevő hatóságok, szinte soha nem konstruktívak, inkább ellenségesek
• Jó a főépítészi rendszer, ha nem lehetne őket lefizetni vagy politikailag elnyomni. Különösen a budapesti városképen látszik, hogy egyre több épületnél mellőzve volt az utcakép jelentősége, és egyéb korrupciós hírekből kifolyólag nyugodt szívvel lehetett konstatálni, hogy ez is annak áldozata lett.
• A főépítészi rendszer nem lenne rossz, ha nem épp az aktuál politikát szolgálná ki. Tervtanácsi rendszer szintén. Volna értelme mindkettőnek, csak korrupció befolyás mentesen.
• A főépítészi és a tervtanácsi rendszer jellemzően nem tud függetlenül működni.
• nagyon kevés település alkalmaz főépítészt, a tervtanácsi rendszer sem működik sok helyen.
• Főépítészi mutyi a mérnöki irodákban és bürokrata sértett, saját szakállra dolgozó kiskirályok gyülekezete az építéshatóságoknál.
• Főépítészi hálózat nem értelmezhető az alacsony létszám miatt, az állami főépítészek nem szakmai irányítást végeznek, hanem felsőbb hivatali utasításra jogászkodnak (tisztelet a kivételnek, az én területemen ez egy megye)
• hasznos az elektronikus megoldás, sajnos nem teljes körűen alkalmazzák, pl. főépítész
• Főépítészi rendszer alapvetően jól működik, de szükség lenne arra, hogy az engedély nélkül építhető épületekhez hivatalos állásfoglalást adjanak ki a terület beépíthetőségére vonatkozóan. Jelenleg ezt semmilyen hivatal nem vállalja magára, néha a tájékozódás lehetetlenné válik. Nagyobb településeken jól működik, de a kicsiken belterjes, egymást bíráló közösségek alakulnak ki, kizárva ezzel a kívülről jövő építészeket, és nem az építészeti színvonal dominál bizonyos esetekben. Bizonyos helyi tervezői létszám alatt, a tervtanács tagjainak nem a helyi építészekből kellene állni, hanem külsős tervezőkből.
• A főépítészek is sok esetben Istent játszanak, nem problémaérzékenyek.
• A családi házak építésének vonatkozásában hibásnak tartom egy olyan szakember gárda hiányát, akik kontrollálják ezeket az építkezéseket. Gondolok itt a települési főépítészre (nem arra, akit pár hónapra alkalmaznak a rendezési tervek módosításához és a településképi rendelet megalkotásáig, hanem arra, aki régóta ismeri a települést és hathatós segítséget nyújt abban, hogy az értékeit megőrizve fejlődjön a település), valamint az építési hatósági szakemberekre, akik ismerik a települést, kérdéses helyzetekben mernek állást foglalni és ahhoz tartják is magukat az engedélyezés során. Szerencsére ismerek jó pár ilyen építéshatósági szakembert, csak már nem tudnak (nem szabad nekik) nyilatkozni felelősséggel. Ezzel az új rendszerrel ( egyszerű bejelentés) kihúzták alólunk a biztonságot jelentő kontrollt és olyan felelősséget varrtak a nyakunkba, amely túlmutat azon, amit tudásunkkal, tapasztalatunkkal, és mondhatnám óvatosságunkkal befolyásolni tudunk. Persze nyilván lesznek olyan építészek, akik ennek nem mérik fel a veszélyét, illetve akiknek a megélhetésük miatt fel kell vállalniuk a kockázatot, de ha rajtam múlik, akkor a sokéves munkám nagyon szerény eredményét (két egyetemista gyermek, átlagos-lassan egyre inkább lecsúszó- életvitel, deviza-hitellel terhelt ház) nem teszem kockára azért, hogy éhbérért dolgozhassak, bármennyire is imádom ezt a műfajt. Vidéken nehezen fizetik meg a családok a „kiviteli szintű terveket”, nem is beszélve az ezzel járó építész felelősségről.
• A főépítészi rendszer hibáit (mely általában egy-egy személyhez köthető) egy értelmes felügyeleti rendszerrel minimumra lehetne csökkenteni. (szerk. megjegyzés: a vastaggal szedettek megegyeznek az én személyes
• Egyéb (122)

„Kérdőív az építészekről 2017” felmérés kiértékelésére íródott cikkeink