a levelet tegnap kaptam, a szerző hozzájárulásával adom közre:

Kedves Kolléga,

nagyra értékelem jobbító szándékú munkáját, régóta felfigyeltem az írásaira, hasznosak.

Én inkább rejtőzködő vagyok, de 82 óta tartó önálló munkámból fakadóan vannak élményeim, sok-sok örömteli találkozással baráttá nemesedő kapcsolatban magán és köz megbízóval egyaránt.

A baj is eddig szerencsére elkerült.. talán egyike vagyok – mondhatni utolsó mohikánja a rendszerváltás előtti („ szeptember 12-i alakulással) elindult önálló építészirodáknak, ahol és amikor Ungár Péterrel, Hőnich Henrikkel együtt, mondhatni vállt vállnak vetve  és rotringot hegyezve próbáltuk a munka és tervezői szabadságot kicsikarni ( max 600 m2 alapvető szolgáltatást nyújtó épülettől kezdődött.. ) az utálkozó, vonakodó, de kényszerhelyzetben lévő állami elvtársaktól (Szabó János, Somogyi József… ki ne emlékezne ezekre a nevekre.. J )

Szakmabeli feleségem 3 évvel ezelőtti haláláig változatlan felállásban, otthoni műteremmel és mindig ellenállva az egyre nagyobb stábot igénylő munkák csábításának dolgoztunk család és munka egységben, ahol a fizetés jó része a pénzben nem,  csak boldogságban kifejezhető szabadsággal és kompetenciával fejezhető ki, míg az asztal másik oldalán mindenki a főnök felé pislogott hogy nehogy rossz választ adjon…

De hát minek is mondjam tovább aki itt él mindenki tudja és emlékszik ha nem is mondja vagy ha teszi nem szívesen teszi…

Nagyon messze és nagyon mélyre jutott a szakmánk és a közösség,  különösen amikor a több mint 300 m2 belengetésével magára hagyta az embereket (nem a zembereket.. J ha érti, mire kikre gondolok) hogy hatósági kontroll nélkül magára hagyott egykor az eljárásban ügyfélnek tekintett és ezért bevont,  kiértesített szomszédok a potens, sok pénzzel és alkalmas ismeretséggel rendelkező ingatlan fejlesztőkkel és azok megbízóival maguk a szerény eszközeivel, rendszerint hiábavalóan hadakozzanak….

Úristen, micsoda világ keletkezett itt szinte lopakodva,  észrevétlen, de ma már  egyre  szemérmetlenebb nyíltsággal, egyszerűséget hazudva …nem tudom mit remélhetünk…én csak azt tudom, hogy aki hozzám fordul, azt a tudásom legjavával segítsem hogy otthonát komfortosabbá,  jobbá tehesse, nem ártani, hanem használni alapon

Munkájához sok sikert kívánok, üdvözlettel Gergely Zsolt építész