„Mellékelten küldöm a tervrajzainkat. Délegyházán vásárolnánk csokos házként, egy minta házban voltam tegnap de rémisztően kicsinek éreztem a szobákat és a nappalit, pedig a tervrajz szerint annyira nem apróak. Igazából el sem tudom képzelni, hogy a nappaliban elférjen egy konyha meg egy étkező is. Ön mit gondol szívesen elolvasnám a kritikáját és esetleges tanácsait.”

Ne vegye meg – ennyit elég is lenne válaszolni erre a levélre és mehetnénk tovább, de hát mégiscsak tervkritikát kell írni, nem csak tanácsot adni.

Pár napja is felmerült a kommentekben, hogy miért is az a jó tájolás, amit egy építész jó tájolásnak hív, nevezetesen az, hogy a gyerekszobák-nappali délutáni míg a szülői háló inkább keleti napot kapjon, hogy a használati telek a ház déli oldalára essen stb…

Ehhez a kritikához egy helyszínrajz és egy alaprajz áll rendelkezésünkre. Egy hosszú, két utca közötti úgynevezett átmenő telekre készült ikerház, melynek az egyik fele a levél tárgya. Sajnos lemaradt a tájolás, de a lap széle árulkodó, illetve szerencsére az utcanevek alapján utána lehet nézni a helyszínnek kicsit alaposabban is. Sajnos street-view autó nem nagyon járt még Délegyházán, de azért a műholdkép sokat elárul: ez egy gyönyörű utca lesz tíz éven belül, csöndes de autós környék.

Amikor az ember elkezdi tanulni az építészetet, előbb-utóbb rájön arra, hogy a régen nagyon divatos ikerházak – aholis tényleg két egyforma ház épül, csak tükrözve – két fele tulajdonképpen nem egyforma. Különösen igaz ez akkor, ha egy északkelet-délnyugat tengelyű, hosszúkás telek két felére tervezünk és érzéketlenül a környezetre csak megnyomjuk a „mirror” gombot a tervezőprogramban. Lehet arról polemizálni, hogy a kilátás és a lejtő fontosabb-e, mint az, hogy besüssön a nap, lehet beszélgetni arról, hogy a globális felmelegedés miatt az árnyék értékesebb, mint a napsütés, de lássuk be, itt egészen más történt: van egy többé-kevésbé ideális alsó és egy minden szempontból rossz felső házrész.

Szóval annak ellenére, hogy erős a prekoncepcióm a körülményekről, amik részben talán mentik az építészt ennek a felelősségében, mégiscsak rettentő rossz ház lesz ez, ha így épül meg, ahol a nappaliba csak a két 60x150es ablakon süt majd be a nap – reggel! Délután meg éppenséggel sehova sem süt be a nap, ha az a tároló megépül a két házfél közé. Innentől igaziból felesleges is lenne tovább elemezni a belsőt, mert az alapok rosszak. Ez egy átmenő hosszú telek két utca között, valószínűleg tiltja a hész, hogy két épületet helyezzenek el rajta, ezért van összekötve tárolóval, de azt semmi nem tiltja, hogy a nappalit átforgassák az udvar felé az utcáról a jó irányba, hogy ne a pihenőteraszon keresztül legyen megközelíthető a bejárati ajtó stb… Az utcára néző nappali és ez a terasz-bejárati ajtó kapcsolat érthető kompromisszum az ikerház másik felénél, pont a jobb tájolásért cserébe, de ezen a felén baklövés. Részben persze összefügg a tájolással és az ikerház koncepcióval, de a kerthasználat is pocsék, bár azt menti a széles udvar, így nem annyira feltűnő.

Amúgy ha csak a belsőt nézem, az elrendezéssel nekem nincsen gondom, de tény, hogy minden egy kicsit kicsi, viszont abban legalább arányos. Ennyi pénzért ez fért bele – mondhatnánk, ha megkeressük a hirdetést is. A helyiségek szinte mindegyikét fel lehetne vezetni azzal a felütéssel, hogy méretre éppen elmegy. Egy családi ház esetében azért jó lenne, ha be lehetne csukni ajtóval az előszobát – meggondolandó lenne az étkezőbe nyitni egyébként. Az érdekes talán éppen az, hogy a nappali-étkező a többivel ellentétben szerintem nem is kicsi, ott tényleg be lehet bútorozni így ezt a teret és igaziból is használható. Az étkező székei persze zavarni fogják az átjárást, de ez egy vállalható kompromisszum szerintem. Jelen sorokat amúgy épp egy pont így berendezett térben írom, kb úgy, mintha a két kis csík ablaknál elhelyezett fotelban ülnék. Még a mosogatónk és a sütőnk is pont így van elhelyezve… Apropó konyha: nekem hiányzik belőle egy hűtő – így valószínűleg még 70-80cm-rel hosszabb lesz az a közlekedő, így már elég sötét lenne akkor is, ha elforgatnánk az épületet a lehető legrosszabb tájolásból valami ideálisabb felé.

A hozzászólásokban biztos el fog hangzani, hogy a nappali berendezése így amúgy teljesen értelmetlen, amivel maximálisan egyetértek, de azt azért megjegyzem, hogy az ilyen alaprajzokon a berendezési tárgyak azért kellenek, hogy laikusként is lássuk a léptékét a térnek. (Viccesen azt is mondhatnánk, hogy jó helyen van az az ülőgarnitúra, csak a teraszajtó van rossz falon.) De tulajdonképpen az egész levél ezért íródott: az építtető nem szakember, nem azt látja a terven, ami rajta van, mert nem tud tervet olvasni és ezt bizony az építész nem veheti félvárról, ebben segíteni kell neki, hogy a végén elégedett lakó legyen. Itt is ez a helyzet: egy vevő a terv alapján eljutott addig, hogy egy mintaházat felkeresett és ott mást látott, mint amit gondolt. Épp ezért fontos, hogy ha a teraszajtó elé is, de oda tegyük az ülőgarnitúrát a rajzra. Épp ezért fontos, hogy bekerüljön abba a kis hálószobába a franciaágy, mert látszik, hogy az csak egy hálófülke valójában, a mellette lévő dolgozó meg…szóval tényleg kicsik a szobák. Ennek fényében lehet, hogy az a háztartási helyiség meggondolandó. Egy picit nagyobb fürdőszoba már alkalmas mosásra, picit nagyobb wc és már zuhanyzó is elfér benne és így talán a szobák is kicsit élhetőbbek lehetnének.

Összefoglalás: ne vegye meg, ne építse meg, tervezze át – sötét lesz! A helyiségek méretével kapcsolatos kérdésre pedig az volna az igazán jó válasz, hogy ezt a megrendelőnek kell eldöntenie. El kell dönteni, hogy mennyi pénzünk van, mennyi szobát kell biztosítanunk a családnak és utána ebből már ki fog jönni, hogy ezek a terek a maguk kompromisszumaival nekünk valók-e vagy keressünk inkább mást.