Fogalommeghatározások | illeszkedés szabályai
Egy most induló sorozat keretében építéssel kapcsolatos fogalmak közösségi, szakmai tisztázására teszünk kísérletet. Minderre azért van szükség, mert a fogalmaink, amelyeken jogszabályok alapulnak, nem minden esetben egyértelműek, több esetben pontatlanok vagy éppen félrevezetőek.
Kifejezetten szakmai együttgondolkodást szeretnénk, mert ha eredményesen alakulnának a nagyító alá vett meghatározások, akkor azt terveink szerint a jogszabályalkotó figyelmébe ajánlanánk.
Kezdjük egy olyan fogalommal, amit ugyan számos esetben használunk, de igazából nem ismerjük a mögöttes tartalmat, ez pedig az illeszkedés szabálya. Ez a fogalom akkor kerül elő, amikor egy településnek nincs helyi építési szabályzata (HÉSZ) és ezen „illeszkedés szabályai” alapján lehet csak építési tevékenységet végezni.
Még 2014-ben volt egy dunakanyari megbízásom, ahol HÉSZ híjján az illetékes építéshatóságtól azt a felvilágosítást kaptam, hogy a betartandó építési előírások meghatározásához készítsek egy un. illeszkedési vizsgálatot a telek közvetlen környékéről. Mérjem fel a szomszédos telkek beépítési módját, beépítettségét, elő és oldalkertjét, szintszámát, építménymagasságát és ezek alapján adjak javaslatot a tervezendő épülettel kapcsolatban a legfontosabb beépítési paraméterekre.
A fentiek szerint el is készítettem az illeszkedési vizsgálatot fotókkal, közelítő számításokkal, két részlet a 9 oldalas anyagból:
Az építéshatóság el is fogadta, a településképi véleményben lényegében a főépítész is, bár egy-egy épület építménymagassága tekintetében hibákat jelzett. A lényeg, hogy ez alapján lehetett volna az építési engedélyt megkérni (erre már anyagi okokból nem került sor).
Akkor ez számomra megnyugtató módon zárult, de az alábbi – a jegyzo.hu oldalról vett, 2009-ben megfogalmazott – írás szerint hatósági oldalról is komoly nehézségeket okozhat a HÉSZ hiánya:
Az Étv tartalmaz ugyan kisegítő – un. illeszkedési – szabályt erre az esetre, de nem biztos, hogy ez a kisegítő szabály a gyakorlatban minden esetben megoldást is jelent egy-egy konkrét ügyben.
A törvény szerint ugyanis, ha egy adott területen nincs építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok a korábbi előírások szerint készültek, és nem szabályoznak teljeskörűen, építési munkát végezni csak a törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez.
Nem kell magyarázni, hogy az illeszkedési szabály alkalmazása mekkora felelősséget jelent az építési hatóságoknál dolgozó kollégák, és mennyi fejtörést okoz az építtetők, tervezők számára akkor, amikor el kell dönteniük, hogy az építési szándék rendezési terv hiányában is megvalósítható-e, úgy, hogy az építés kielégítse az országos érvényű előírásokat, és egyben illeszkedjen a meglévő környezethez.
Nem könnyű megállapítani, hogy az adott ingatlan vonatkozásában van-e korlátozás, célkitűzés, fejlesztési elképzelés, az ingatlan beépítésre szánt területen helyezkedik-e el.
Az illeszkedési szabály alkalmazásához el kell dönteni, hogy milyen a beépítési mód, beépítési hely, építési vonal, beépítettség mértéke, a jellemző épülettömeg. Vannak helyzetek, amikor az illeszkedési szabály alkalmazása különösen nehéz, ilyenek például a régi városrészek, ahol a rendkívül magas arányú beépítettségi mérték, a nyeles telkek sem ritkák, amelyek már a korábbi szabályoknak sem feleltek meg, de ilyenek lehetnek a beépítésre szánt, de még beépítetlen területek is.
Ez volt 2016. január 1. előtt, majd bevezették az egyszerű bejelentés intézményét, aminek egyik lényeges része a hatósági közreműködés elmaradása. Mit tesz ilyenkor az építész, ha ismét egy dunakanyari telekkel kapcsolatban keresik meg, olyan településről, aminek szintén nincs HÉSZ-e? Az építtető elsőnek bement az építéshatóságra megkérdezni, hogy mit lehet építeni. Az előadó széttárta a kezét, hogy igazából nem tudja, de „az országos előírások szerint”.
Nosza akkor nézzük mit mondanak az építési jogszabályok, elsőként az Étv, ha rákeresünk az illeszkedés szóra:
5.§ (5) A tervtanácsok feladata különösen a) településrendezési eszköz hiánya vagy hiányos szabályozása esetén az illeszkedési szabályok érvényesülésének elősegítése
18.§ (2)124 Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat vagy az nem szabályoz teljeskörűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke – beépítettség és építménymagasság – valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez.
A hivatkozás az OTÉK-ra vonatkozik, nézzük mit irnak ott?
31.§ (1) Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy azok együttesen feleljenek meg a településrendezési, településképi, illeszkedési, a környezet-, a táj-, természet- és a műemlékvédelemi, továbbá a rendeltetési, az egészség-, a tűz-, a köz- és más biztonsági, az akadálymentességi követelményeknek, valamint a geológiai, éghajlati, illetőleg a terep, a talaj és a talajvíz fizikai, kémiai, hidrológiai adottságainak, illetőleg azokat ne befolyásolják károsan.
50.§ (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően építményt és annak részeit a rendeltetési céljának megfelelően, és a helyszíni adottságok figyelembevételével kell megvalósítani úgy, hogy az b) méreteivel, elhelyezésével, építészeti kialakításával illeszkedjen a környezet és a környező beépítés adottságaihoz,
112. §375 Hatályos helyi építési szabályzat hiányában 2013. január 1-jét követően az illeszkedés szabályait e rendelet előírásai szerint kell alkalmazni.
Az illeszkedés szerepel még a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet szövegében is, de nem abban az összefüggésben, hogy mi a teendő, ha nincs HÉSZ.
Az „illeszkedés szabályai” mint fogalom nem létezik az építési jogban, legalábbis ha szó szerint vesszük, mint „szabály” szót. A jogszabályokban nem találunk erre vonatkozó listát, leírást, csak általánosságban megfogalmazott követelményeket, amik sok esetben nem egyértelműek. Az illeszkedésre rákeresve találunk értelmezéseket, szakmai kollégium által kiadott állásfoglalásokat, de ezek a jog szempontjából sajnálatosan nem relevánsak.
témába vágó cikkek:
- Építéshatósági Szakmai Kollégium 4/2002.(IV.11.) ÉSzK számú állásfoglalás az illeszkedésről
- Körmendy Imre: Az illeszkedésről
Az egyszerű bejelentéssel épülő lakóépületek tervezésekor egy építész tervező nem vállalhatja fel egyedül ennek minden következményét, pl. ha egy ellenőrzés során az ellenőrzést végző hatóság esetleg másképpen gondolja, vagy éppen a szomszéd pereli be az építtetőt, mert szerinte szabálytalan az építkezése, mert „nem illeszkedik”.
Az illeszkedéssel kapcsolatosan igazából csak az OTÉK 2. sz. melléklete nyújt segítséget:
Itt találni határértékeket, amik iránymutatásnak jók, de a környezethez való igazodás, lássuk be meglehetően szubjektív dolog. A tervező ilyenkor egyedül marad a döntésével és annak minden felelősségével.
Az illeszkedés szabályai tehát egyszerűen hiányoznak, ezért ilyen esetekre az lehetne az egyik megoldás, ha pl. az ilyen területekre csak főépítészi (településképi) véleményezéssel lehetne tervezni, mert az egyszerű bejelentés protokollja ezt nem tudja kezelni. Így viszont precedenst teremtenénk az egyszerű bejelentés eljárási szabályai alól.
Várnék javaslatokat!
fogalommeghatározással kapcsolatos írásaink
Hozzászólások (17): megnézem
Cseh Zoltán
2017. március 12. vasárnap 12:06
Az illeszkedés egy alkalmazkodási kényszer a már meglévőhöz.
Az illeszkedés hátráltatja a fejlődést. Pedig az építésznek mindig a lehető legkorszerűbbet kellene terveznie, hogy minél tovább maradjon korszerű az épület.
Az illeszkedéssel, mint alapelvvel az is probléma, hogy megfoghatatlan, szubjektív dolog.
Ami az egyik építész szerint illeszkedik, az másik építész szerint nem. A döntéshozó szubjektív értékrendjét kell a tervezőnek ismernie ahhoz, hogy a tervezés során az illeszkedés határát ne lépje túl.
Az ember nem is érti, hogy egyfelől az volt a törvényhozó célja, hogy kiszabadítsa a tervezőt egy szubjektív igényekkel is fellépő hatóság alól, ugyanakkor utólag mégis számon lehessen kérni az építészen? Ráadásul akkor már sokkal nagyobb a dolog tétje, hiszen már épül, vagy felépült az épület.
Daidalos
2017. március 12. vasárnap 13:07
Ami a bírálatot végző szervezetet illeti, szerintem is a főépítész (főépítészi iroda) a megoldás. A hivatalos protokoll kialakítás lenne nagyon fontos, hogy konkrét esetekben egy hatósági ellenőrzés, vagy peres eljárás során a főépítészi állásfoglalás (a tartalmától függetlenül) egyértelmű védelmet jelentsen az építtető és a tervező számára. A véleményezésre benyújtott dokumentáció tartalma tekintetében talán jó lenne, ha egy tágas határok között mozgó, országosan egységes, általános paraméter-gyűjteményből (és csak abból!) előzetes főépítész-tervező egyeztetés során kerülne meghatározásra az adott esetben figyelembe veendő szempontrendszer. (Ebben a gyűjteményben akár anyaghasználat, arányrendszer, tömegek, térburkolatok, a telepítendő növényzet jellege, kerítések, stb., stb. szerepelhetnének.) A paraméter-gyűjtemény összeállításának joga a kamarát illetné, aki egy főépítészekből álló, erre a célra létrehozott bizottsággal konzultálna, és a döntést is közösen hoznák meg. Együttműködésük kiterjedhetne a vonatkozó törvényjavaslat véleményezésére is. A gyakorlati alkalmazás során, ha a főépítész és a tervező véleménye a konkrét használandó szempontok tekintetében eltér, mindketten kérhetik tervtanács összehívását. Az ilyen célú tervtanácsokat összetételét és működését természetesen külön rendeletben lehetne szabályozni.
Tóth Szilveszter
2017. március 12. vasárnap 15:57
ez a szabályozásunk legviccesebb gumicsontja. úgy szoktak róla értekezni komoly emberek, mintha bármikor képesek lennének akárcsak egy megkérdőjelezhetetlen és értelmes mondatot is mondani róla konkrétan. mintha valami írt, közismert szabálygyűjtemény lenne, mint a tízparancsolat. csak éppen a munkát felejtették el elvégezni mögüle (vagy legalább lehozhatták volna a hegyről, ahogy Mózes…)
1:
naszóval, ha definiálni akarjuk, akkor elsőnek azt kell eldönteni, hogy az illeszkedést szubjektumként értelmezzük vagy objektív kritériumokat határozunk-e meg, amikből aztán már számítható és ezzel betartható paramétereket vezetünk-e le. mondjuk legalább ezt az alapvető kérdést lehetne tisztázni így 25 évvel a rendszerváltás után…
amit Miklós berakott, ilyet én is készítettem már. az ilyen „tanulmány” – =kamupapír, azaz a felelősség lerázására – abból a feltételezésből indul ki, hogy pl az építménymagasság, beépítettség mértéke és egyéb közismert építési paraméterekben kell hasonlót tervezni, hogy illeszkedjék. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt vegyük észre, hogy az illeszkedés szó köznapi értelme elveszik (tudniillik hasonlót jelent) és egy definiálni való jogi fogalommá változik. onnantól kezdve lehetne akár „pirosabb legyen, mint a környezete” is, mert annak sem lenne több köze a hétköznapi jelentéshez. Mert attól, hogy paraméterekben azonos egy épület még nem feltétlen hasonló, ahogy számtalan esetben jól illik egy városszövetbe egy paraméterekeben amúgy kilógó dolog, jellemzően persze ezzel valami fókuszt képezve.
ha az illeszkedést a hétköznapi hasonlóságot jelentő jelentésétől elszakadva, jogi fogalomként akarjuk definiálni, akkor rettentő nagy fába vágjuk a fejszénket – definiálni kell azt a környezetet, amihez képest kell illeszkedni, paramétereket kell választani és gondoskodni kell arról is, hogy egy paramétereiben heterogén környezetben is el tudjon igazodni az építész.
2:
szóval SOKKAL EGYSZERŰBB LENNE, ha az állam és az önkormányzat a polgárai felé tisztességesen járna el és elvégezné azt, amiért ott van: készítene betartható építési szabályzatot és azt közhitelesen közzé tenné. A szabályzat elkészítésébe beleférnek szubjektív döntések. Ahol pedig nincsen építési szabályzat, ott vagy bármit lehessen építeni vagy semmit, de mindkét esetben a választott képviselők – akik mulasztást követnek el a hész nélküli állapot fenntartásában – saját vagyonukkal térítsék meg az így okozott károkat…
3:
B tervnek lehetne, hogy az illeszkedést megtartjuk egy ilyen bölcsészeti fogalomnak, amiről gondolunk amit jólesik, de cserébe nem is kérjük számon, mint jogszabályt. elfogadjuk, hogy az építész azért tanult sokat, azért tréningezik tervezési tárgyakkal, hogy saját ízlésén belül a közösséget szolgálja. Elfogadjuk, hogy a sok tervezési szerződést kötő építész valahol a közízlés tükre is és hogy a városlakók demokratikus joga elrondítani a környezetüket, ha ízléstelen dolgok jönnek divatba. és hogy ez a mondat minél inkább igaz legyen, dolgoznánk a szociális kérdéseken, hogy végeredményben ne a tehetségtelen, de olcsó építész töltse fel a városainkat épületekkel, hanem azok, akik ezt a szakmát jól csinálják, de őket meg kell tudni fizetnie a közösségnek, ahhoz pedig gazdaságpolitika kell.
Koós Miklós
2017. március 13. hétfő 13:29
mi lenne a javaslatod az illeszkedéssel kapcsolatban, hogyan lehessen kezelni? … mert az, hogy számos helyen nincs HÉSZ, az sajnos tény
Tóth Szilveszter
2017. március 14. kedd 06:01
ha engem kérdezel, „belpesti liberálist”, akkor én azt mondom, hogy az illeszkedés egy építészteoretikai, bölcsészeti fogalom. ugyan bizonyítani nem tudom, de sejtésem van róla, hogy nem algoritmizálható az a gondolat, amíg az építész eljut a környezetből az abba illeszkedő épületig, így jogszabályt se tudunk neki írni. (épp ma láttam egy meghökkentő, minden szabálynak ellentmondó illeszkedést. sajnos egy anonim tervpályázat volt, csomagolás előtt, szóval nem írhatok róla semmi konkrétat, de annyit igen, hogy semmilyen paraméterében nem hasonlított a két szomszéd, azt mégis jól néztek ki egymás mellett)
én azt se tudom elfogadni, hogy nincsen hész egy területen. akkor csináljanak egy egyszerűt, csak hogy ne lehessen iparterületet nyitni egy családi házas övezetbe. Ehhez (és persze csak egy ilyen minimálishoz – kb elég lenne nekem két hét egy közepes pesti kerületben, szóval ahol ilyen sincsen, az csak lustaság, beleszarás a település dolgaiba…
szóval a javaslatom az, hogy ezt nem definiálni kell, hanem kivenni az építészen számon kérendő dolgok közül, mert amit ebből amúgy definiálni lehetséges (valamilyen paramétercsomagot), az úgyse biztosítja a településkép védelmét egyáltalán. Akkor meg minek.
Tóth Szilveszter
2017. március 14. kedd 06:04
és ha elfogadjuk a szubjektív valóságát ennek a foglomnak, akkor nekem beleférne még egy olyan is, hogy „illeszkedő az az épület, amit az illetékes tervtanács engedélyezésre javasol” … vagy a főépítész.
úgyis kb ez van most is, csak ez őszinte lenne. és miért ne működhetne így is akár.
Koós Miklós
2017. március 14. kedd 13:41
én valami ilyesmire gondoltam .. . (lehet belejavitani)
illeszkedés szabályai (javaslat)
1. az építési hely meghatározása
követni kell az adott utca érintett oldalának a jellemző (vagyis min.50%) beépítését, amennyiben ilyen nem állapítható meg, akkor igazodni szükséges a jobb illetve bal oldali szomszédhoz. Beépítetlen szomszédos telkek és 18 m-nél szélesebb telek esetében szabadonállóan, annál keskenyebb teleknél oldalhatárosan beépítés szükséges, de csak ha igazolni lehet, hogy a szomszédos üres telkek – oldalkertek vonatkozásában korlátozás nélkül beépíthetőek.
2. megengedett legnagyobb beépítési sűrűség, legnagyobb beépítettség, legnagyobb beépítési magasság illetve legkisebb zöldfelület az OTÉK 2. sz. melléklete, egyebekben az OTÉK előírásai az irányadóak.
Tóth Szilveszter
2017. március 14. kedd 19:38
Miklós, ezekszerint te azt az utat járod, ami megpróbál paramétereket generálni a környezetből. Amit leírsz már megbukik ott, ahol nem utcára nyílik a telek, hanem térre. Bocs a kötekvésért. És el lehet képzelni azt is, amikor az adott utca maga lóg ki egy igazodni való szövetből, azaz pont nem az a referencia, hanem egy tágabb környezet. Egy helyen tudok is ilyet, ahol régi ipari környezet alakul át családi házas környékké. Ott pont nem az utcához kéne igazodni, hanem azt éppen formálni kell.
Koós Miklós
2017. március 14. kedd 19:49
az, hogy valami miért nem jó, azt én is tudom, a cél itt most valami javaslatféle kiötlése lenne. Egyetlen jogszabályt változtatni sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint arra várni, hogy több száz önkormányzat csinál-e HÉSZ-t és ha igen, mikor és főképp miből?
Ha nincs ötleted, az se gond.
Fogalommeghatározások | új sorozatot indítunk - koos.hu
2017. március 14. kedd 12:10
[…] Fogalommeghatározások | illeszkedés szabályai […]
Nagy Imre
2017. március 15. szerda 11:54
Nem tudom megállni, először egy kis eszmefuttattással indítok, mégha netán közhelyeket is tartalmaz:
Illeszkedés =harmónia
illeszkedési igény = harmónia iránti igény
Ezzel helyettesítve talán szebben hangzik.
Innen nézve nem tudok egyetérteni bélabával és Cseh Zoltánnal.
Harmónia ellentéte diszharmónia, rendetlenség.
Harmónia iránti igény közügy. Az építész és az építtető – utcán, téren, szabad térségben – a köznek is épít, hogy az vizuálisan jól érezze magát benne.
Harmóniát teremteni nem könnyű.
Ezért van igaza Daidalosnak, hogy szükséges a szakmai kontroll.
Régen azért nem kellett, mert a falusi és városi polgárok, városlakók, kőművészek – egyáltalán nem akartak (nagyon) „kilógni”, ezért is érezzük jól magunkat mi turisták, vagy ottlakók történeti településrészeken.
Ezt a magatartást „elfelejtettük”, (szinte) mindenki különbözni akar; ezért szükséges a szubjektitivitást korlátok közé szorítani (HÉSZ, TAK, településképi rendelet, főépítészi, tervtanácsi kontroll).
Ha egyik korlát-elem hiányzik, már gond van (mint tapasztaljuk); a jogrend(etlenség)ünk csak hab a tortán.
Úgy gondolom, Szilveszternek és Miklósnak, Daidalosnak együtt van igaza, mert (az építészetnél maradva) a településképi harmóniának vannak szabályokba fektethető-, és szabályokba nem fektethető kritériumai.
Koós Miklós
2017. március 15. szerda 12:11
Amiről Imre ír, az teljesen helyénvaló, de arra létezik protokoll, mert ahol létezik HÉSZ, ott ez valamennyire megoldott. Speciális eseteket leszámítva azért többnyire be tudjuk tartani a HÉSZ-t emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáink. Az építészeti illeszkedés az más és ezen messze túlmutató szempont, bár én továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy mindenkinek jogában álla ronda házat tervezni vagy ronda házban élni, márcsak annak okán is, hogy ilyenekkel van teli az egész ország.
***
Úgy vélem, hogy az „illeszkedés szabályaira” elsősorban ott van szükség, ahol nincs helyi építési előírás, legalábbis én ebből kiindulva írtam a fentieket. Azt is mondhatjuk, hogy ez az állapot vélhetőleg/remélhetőleg csak egy átmeneti állapot és valamikor majd készülni fog egy szabályozás. Építési engedély esetén erre létezik protokoll, ha más nem, a hatósági, főépítészi verdikt.
A probléma az egyszerű bejelentéses ügyeknél adódik, mert erre nincs protokoll és nem tudom, hogyan kell eljárni HELYESEN, JOGKÖVETŐEN és a felelősség tekintetében MEGNYUGTATÓAN.
Az ugye nem nem megoldás, hogy csak emiatt nem tervezünk pl. Esztergomba vagy éppen Zebegénybe, csak mert egy megfoghatatlan „illeszkedés”nek nem biztos hogy megfelelünk. Ez egy helyzet, amire javaslatot kellene kitalálni. Erre pedig – amig nem készülnek el az adott önkormányzatok a saját HÉSZ-ükkel – csak egy ÁTMENETI jogszabály képes.
E téma kapcsán erre várnék javaslatot.
Nagy Imre
2017. március 15. szerda 15:21
Az az elsődleges kérdés, elfogadható-e az, hogy a 300 m2 alatti lakóépület bejelentéses eljárására nincs protokoll.
Én azt képviselem, hogy NEM, nem fogadható el (mert hisz ez irracionális; itt most nem érvelnék bővebben).
Vagyis nem lehet kiindulópont egy rossz alaphelyzet abban, hogy olyan igyekvésünk legyen, hogy az abból fakadó részproblémákra „orvosságot” találjunk. Minden ilyen törekvés csak erősítené, legitimálná a rossz alaphelyzetet.
Valószínű, hogy nincs is jó „orvosság” rá; sokkal egyszerűbb lenne a protokollt visszacsinálni. Másik irányú „megoldás” – miszerint éljen a szubjektivitás, innentől nem kell illeszkedni – nem megoldás, hanem rossz véglet.
A HÉSZ nélküliség más kérdés, erről később…
Koós Miklós
2017. március 15. szerda 16:43
az egyszerű bejelentés politikai akaratból jött létre. Lehet azt mondani, hogy ez nem tetszik, de ezen változtatni csak politikai eszközökkel lehet. Ez nyilván nem a mi pályánk.
Amit tenni lehet, ha kitalálunk olyan (átmeneti) megoldásokat, ami nem csorbítja ezt a politikai akaratot és minél kevesebb érdeket sért.
A másik a tapasztalati visszacsatolás. Az elmúlt év rendelet és törvénymódosításai azt láttatják, hogy a visszacsatolások kapcsán a jogszabályalkotó belátott bizonyos dolgokat és módosított. Ha arra gondolsz, hogy pl. kivonták a forgalomból a 456/2016-ost, akkor azt hiszem, az egy komoly eredmény volt.
Az „illeszkedés szabályai” és többi soron következő fogalom nyilvánvalóan nem tömegprobléma, nem ezért állnak tömegesen az építkezések, ergo ez visszacsatolás utján nem, csak efféle javaslat formájában tud ESETLEG eljutni a döntéshozókig.
Persze lehet hogy naív vagyok, de ha már szakmailag sikerül tisztázni egynémely fogalmat, már nyertünk vele.
Tóth Szilveszter
2017. március 15. szerda 13:28
Amiről Imre ír: azzal én is egyetértek teljesen, hogy az egy közügy, hogy a környezetükkel harmóniában lévő épületeket építsünk, tervezzünk. DE – és ez egy hatalmas mentalitásbeli különbség – addig, amíg valamit korrekt módon jogszabályba nem tudok foglalni, addig én azt szerintem nem kérhetem számon. Ez egy egyszerű szabály, ami abból fakad, hogy szerintem nem legitim az a jogszabály, amit nem lehet betartani. Hogy ez valóban így van-e azt nem tudom, mert nem vagyok jogász, de nem érzem legitimnek.
És inkább lemondok a szép és harmonikus környezetről, minthogy ilyen fogalmakat alkotunk! Azaz itt két közügy feszül egymásnak és én a harmóniát áldoznám fel a jogállamisággal szemben.
Ez az érvrendszer még sokszor elő fog fordulni a fogalommeghatározásoknál.
Egy jogszabálynak, így egy fogalommeghatározásnak is determináltnak kell lennie! Determináltnak, azaz ugyanazokból a kiindulási kritériumokból ugyanarra a következtetésre kell jutni. Így biztosítható, hogy az ellenőrző szerv is ugyanarra jut az elkészült háznál, amire én jutok, amikor tervezek. Ha ez nem teljesül, akkor visszamondom a tervezési munkát vagy kockáztatom az egzisztenciámat vagy a joghatóság előzetes beleegyezéséért fórumozok.
véleményem szerint az illeszkedés egy olyan bölcsészeti fogalom, amit NEM LEHET determinált fogalomba gyűjteni, így nem is szabad jogszabályban előírni a betartását. (mielőtt valaki félreérti, itt a bölcsészeti az nem pejoratív jelző akar lenni, csak nem jut eszembe más arra, hogy nem olyan, mint a paraméterek számítása, hanem olyan inkább, mint a versírás)
((bocsánat, tudom, hogy a konkrét fogalom meghatározásában nem visz előbbre az, amit itt kommentelek, de ez ebből a szempontból egy különleges fogalom))
Nagy Imre
2017. március 16. csütörtök 10:57
Ha nincs HÉSZ, az egy törvénytelen állapot, ami eleve nem fogadható el (vagyis ez nem egyszerűen az én szakmai álláspontom, mint előbb), lásd Étv. 13.§ (1). Tehát erre fokozottan igaz az, hogy minden olyan szabállyal, ami a rossz alaphelyzetet kezelni igyekszik, legitimáljuk azt, vagyis ez esetben a mulasztásos törvénysértéses állapotot. Ha nincs határidő rögzítve az átmenetiségre, akkor az ezt kezelő (jog)szabályok vég nélküli átmenetiséget legitimizálnak.
Mit is jelent a HÉSZ nélküliség a bejelentéses eljárásoknál? Ez esetekben az OTÉK-ot kell alapul venni, ahogy Miklós írja: „31.§ (1) Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy azok együttesen feleljenek meg a településrendezési, településképi, illeszkedési, a környezet-, a táj-, természet- és a műemlékvédelmi, továbbá a rendeltetési (…) követelményeknek.” Úgy gondolom, hogy ha kiragadjuk ebből az illeszkedés kérdését, az csak egyetlen (bár fontos) követelmény. Szilveszter joggal terjeszti ki a tágabb összefüggésekre a problémát, az illeszkedést tulajdonképpen összeköti településrendezési követelménnyel is (övezet ill. településképi hangsúly kérdését feszegeti).
A fentiekből kiindulva, az „illeszkedési szabályok” bár fogalmilag meghatározható – elvileg Miklós megközelítése jó, pontosítva akár el is fogadható, alkalmazható bizonyos eljárásoknál, tervtanácsi bírálatokhoz(!) -, ennek jogszabályba fektetése nem elégséges a HÉSZ nélküliséggel tervező kollégák védelméhez a bejelentési eljárásban. De ha ezt kiterjesztenénk, ez nem lenne jó irány, nemcsak a legitimáció-probléma miatt. De nem jó irány a főépítészhez (tervtanácshoz) utalás sem – mint kivételes eset! -, hisz „ő” is max. a településkép tekintetébeni tudja értékelni az illeszkedés követelményét, más követelményt nem. Azaz ezen eljárások összessége nem szabad, hogy megelőzze meg a tervművelelete(ke)t és az önkormányzati döntést. Másképp fogalmazva: egyenesen TILTANI KELLENE a bejelentéses eljárás lehetőségét, ha nincs HÉSZ. Hiszen ugyanaz a helyzet, mint 2016. januárjában, amikoris a HÉSZ-t nem kellett figyelembe venni; a szakma egyöntetűen tiltakozott, joggal. Hisz ha nem számítanak/nincsenek helyi előírások, és nincs semmi utókontroll, elvileg nyakló nélkül tövényesen lehet kontrollálatlanul építkezni bárhol, védőövezetben, természeti környezetben; lehet elépíteni/drágává tenni optimális nyomvonalakat.
Vagyis a HÉSZ-nélküliség kezelése nem egyszerűen illeszkedési probléma, túlmutat az egyszerű építettő, tervező felelősségén; jó hogy Miklós témafelvetése felhívta a figyelmet
Papp György (ny.közigazgatási igazságügyi szakértő)
2018. január 14. vasárnap 14:35
Az építési telekhez beépítési jog tartozik. Ennek tartalmi követelményeit a HÉSZ és a szabályozási terv tartalmazza. Az Étv 18.§ (1) bekezdése szerint HÉSZ hiányában a telekbeépítés jogszerűen tilos! Ezt a tiltó követelményt oldja a (2) bekezdés, amely szerint, ha nincs hatályos HÉSZ és szabályozási terv, amely az adott telek övezeti besorolását és övezeti beépítési követelményeit tartalmazza, akkor ezen jogszabályi előírások helyett az adott építési telekre vonatkozó építési övezeti előírást, beépítési követelményeket kell előzetesen meghatározni mégpedig úgy, hogy ezen építési övezeti beépítési követelmények illeszkedjenek a helyi környezet korábbi, általában szabálytalan, össze-vissza módon készült telekbeépítési módjához.
Véleményem szerint ez a törvényi követelmény több tekintetben is ellentétes az épített környezet településfejlesztési szándékával és az Étv településrendezési követelményeivel. Ennek megfelelően ugyanis a településrendezés elkészíttetése, majd jóváhagyása és helyi önkormányzati rendelettel történő kihirdetése az önkormányzati képviselőtestület alapvető feladati hatáskörét képezi. Erre is figyelemmel tehát a helyi illeszkedési vizsgálatot és az adott telekre vonatkozó építési övezeti beépítési követelmények megállapítását az építtető beépítési szándékát képviselő építész tervező nem jogosult elvégezni. Ezt kizárólag a területi főépítész végezheti és határozhatja meg, aki a képviselő testület megbízása alapján egyébként is jogosult a településrendezési törvényes feladatok szakmai jogszabályi tervezetének elkészítésére és a testület elé jóváhagyás céljából történő előterjesztésére. Amennyiben tehát egy olyan építési telek beépítésének feladatára kap az építésztervező építtetői megbízást, amelyre nincs hatályban HÉSZ és abban építési övezeti előírás, akkor ezen településrendezési feladat elvégzésére a területi főépítészt kell jogszerűen megkérni, amit törvénysértés nélkül a főépítész nem tagadhat meg.
Mindezekre is figyelemmel véleményem szerint kezdeményezni volna szükséges talán a kamara útján az Étv 18. § (2) bekezdés törlését.