Kedves Miklós!
Az 1.,3. ponthoz leírtakat jobb lenne a tisztelt építtetőknek céloznod (azt is mondhatnám, kikérem magamnak, hiszen tavaly legalább 8 cs.házat terveztem, de csak 1 esetében sikerült ráerőltetnem a „szent” építtetőre a kiviteli tervet). Nem kéne megint rajtunk, tisztességes, dolgozni akaró építészeken elverni a port azért, mert ők bennünk „csak” a papírt előállító irodistát látják, s annyira sem becsülnek bennünket anyagilag, mint egy villanyszerelőt (ez természetesen nem az utóbbiak lenézését jelenti). Megint úgy állsz hozzá, mintha a legtöbb tervező csak letudni akarná a házakat, közben meg jól lenyúlja a tisztelt ügyfeleket. (Erre utalt a kamara új javasolt díjszabásához hozzáfűzött bejegyzésed is.)
Örülök, ha neked a hosszú évek alatt sikerült olyan ügyfélkört találnod, akik megbecsülik az építész munkáját, és rá is szánják a pénzt, akár azon az áron is, hogy 2-3 m2-rel kisebb (de lehet, hogy jobb) lesz a házuk – hisz ennyi pénzből már meg is van egy tisztességes tervezési díj. Sajnos ez egyáltalán nem általános jelenség.
Értem én, hogy az építtetőkből élsz/élünk, de azért nem kellene minden cikkel nekik lefeküdnöd. Kicsit már unom ezt a „vevőnek mindent szabad, mert ő fizet” hozzáállást, s lassan építészként inkább elkerülöm az oldalad, nehogy legközelebb megint engem savazz…
Üdv.
András

Kedves Miklós és Szilveszter!
Nem akartam ekkora vihart kavarni a biliben, így most azzal kezdem, amivel Miklós a válaszát felém befejezte: béke. Ne haragudj, Miklós, ha nyers voltam, azt hiszem kicsit túlreagáltam a dolgot, mindig is nagyon hasznos volt számomra az oldalad, zöldfülűként sokat okosodom belőle, nem beszélve az egyéb szervező munkádról. Egyébként is nem annyira alkalmas normális viták lefuttatására ez a chat-es környezet, de hát most ez van kéznél.
Azonban szeretném egy kicsit színesíteni a képet az építész-építtető viszonyt illetően, mert úgy látom, ebben elképesztő nagy szórás van: Miklós évtizedek óta csak kiviteli tervvel ad ki munkát – és ezt mintha erőltetnie sem kellene -, én meg 6-7 év önálló tervezés alatt egy kezemen meg tudom számlálni, hányat készítettem családi házhoz.
Alapvetően úgy látom, kicsit távolabbról kell nézni a dolgot: árulunk valamit, és még ha biztosan tudjuk is, mi a legjobb a vevőnek, a tudatos vásárlók korában ő úgy gondolhatja, majd ő eldönti.
Ezzel arra akarok utalni, hogy rojtosra beszélhetem a számat egy építtetőnek a kötelező és az ajánlott munkarészek közötti különbségről, akkor sem engem fog megkérdezni, hogy mit rendeljen tőlem, hanem korábban építkező ismerőseit, vagy ami gyakran rosszabb: leendő kivitelezőjét. Ha ezektől mást hall, valószínű az jár a fejében, hogy csak le akarom húzni.
Úgy tűnik, az én környékemen (Dunakanyar, 3000 fős falu) ezek vannak többen, s én – mivel nem akarok lehúzós lenni – mindig korrektül tájékoztatom az ügyfeleket, mi kötelező, mi nem, s mindig megtartom 10 perces kiselőadásomat a kiviteli terv csodájáról. Ha ezzel esetleg el is tudom kábítani őket, az árajánlatomtól mindig felébrednek (lehet, bennem van a hiba), és eszükbe jut, hogy hát a környéken mindenki eng.tervből építkezett, meg különben is a kőműves rokon, az ács meg pláne stb.
Nem ragozom, csak az a kérésem, hogy ha lehet, ne tegyünk ilyen sommás megállapításokat, hogy aki eddig nem készített családi házhoz kiv.tervet, az kvázi csaló, mert nem ismerjük a körülményeket – és persze én sem tudom, Miklós milyen borzalmas terveket látott (de el tudom képzelni).
És még annyit, hogy nem szeretek a szavakon lovagolni: természetesen tudom, mi az hogy egysz. bejelentés, meg hogy kiviteli tervnek nevezik, amit be kell adni stb. De azt meg te tudhatod, Miklós, hogy tavaly az átalakítás, bővítés még nem tartozott bele, és nálunk ilyenből is elég sok van.
Na, bocs a szómenésért, csak idén már 4 árajánlatomat utasították vissza, mert az egysz. bejelentést csak valódi kiv. tervvel lettem volna hajlandó megcsinálni…

Bizottság)))))

Tisztelt Hozzászólók!

Ahhoz szeretnék egy szerény megjegyzést tenni, hogy az egyszerű bejelentéshez szükséges „kiviteli terv” akkor most valódi kiviteli terv-e vagy sem – mivel itt ezt a kérdéskört is érintettétek. Ha esetleg az alábbiakról tudtok és valamit félreértettem, akkor előre is elnézést kérek.

Az e-epites.hu honlapon 2016 közepe óta letölthető egy a Miniszterelnökség által szignált lakossági tájékoztató, mely az egyszerű bejelentésről szól: https://www.e-epites.hu/sites/default/files/egyszeru_bejelentes_lakossagi_20160613.pdf Ennek 5 és 6 oldalán az olvasható, hogy értelmezésük szerint koránt sem minden esetben elég az egyszerű bejelentéses „kiviteli terv”, hanem emellett a kivitelezésről szóló 191-es kormányrendelet 22.§-a szerinti klasszikus kiviteli tervet is el kell készíteni, amennyiben fennállnak a készítési kötelezettségének feltételei. Azt írják, hogy mindkét rendeletet figyelembe kell venni és együttesen alkalmazni.

A 191-es rendelet 22.§-a ma hatályos tartalma szerint gyakorlatilag minden családi házra kell klasszikus kiviteli terv, hiszen az esetek döntő többségében nehezen elképzelhető, hogy egy családi ház ne tartalmazna a koszorún kívül más vasbeton szerkezetet pl. vasbeton alapkoszorút, lépcsőt, monolit födémrészt, földrengés elleni vasbeton pillért vagy falat, stb… (de nyilván épülnek vb. szerkezet nélküli házak is).
A 22.§ mai állapota viszont a gépészeti és a villamos szakági terveket is a kiviteli terv részének tekinti, tehát ezek is kellenek egy egyszerű bejelentéses házhoz…

A fentiekből kifolyólag ismétcsak felmerül a régi költői kérdés, hogy vajon mi a fenétől egyszerűbb jelenleg egy egyszerű bejelentéses házat engedélyeztetni és megépíteni, mint egy hagyományos építési engedélyes házat. És akkor még ott vannak a sokszor nem egyértelműen értelmezhető HÉSZ-ek értelmezésének veszélyei is, melyre január közepétől már építésfelügyeleti barságtétel is van a tervezőkre a 238/2005 korm. rendelet szerint.

Az építési hatóságok bürokráciacsökkentését nem az engedélyezések egyszerűsítése fogja biztosítani, mert a hatóságok munkájának döntő részét eddig sem a lakossági engedélyek kiadása tette ki, hanem az éveken át óta folyó, rosszban lévő telekszomszédok között létrejövő kisebb-nagyobb, többségében ún. „tyúkper” ügyek intézgetése, papírok ide-oda küldözgetése, mely ügyek egyre bonyolódása és elhúzódása szempontjából a folyamatos jogszabályváltozások által okozott körülmények csak további olaj a tűzre. Az építésügyi jogszabályok jelenlegi elképesztően elbonyolódott, össze-vissza foltozgatott tartalmi, minőségi állapota miatt egy teljes jogszabályi stornóra és újra gombolásra lenne szükség. A jelenlegi jogszabályok mai állapotánál a 15-20 évvel ezelőtti jogszabályi állapotok is jobbak lennének.

B.

Kovács András kollégát nagyon meg tudom érteni. Nehéz úgy versenyezni a csak bejelentéses tervet készítőkkel, ha számára minden, ebben a kategóriába tartozó tervet a 191-es rendelet szerint akar elkészíteni. Azonban meg kell értetni az építtetőkkel azt, hogy a terv fogja eldönteni azt, hogy elegendő-e kamarai szabályzatnak megfelelő „kiviteli” terv, vagy sem. Tisztességesen járunk el, ha tájékoztatjuk a laikus építtetőt arról, hogy bizonyos paraméterek átlépése után, már nem elegendő az építészeti terv, szakági tervezők bevonása szükséges a szakági terveknek az elkészítéséhez.
Mind a kivitelezésről, mind a bejelentésről szóló rendelet azonos szintű, ezért érvényesül az a jogi szabály, hogy a speciális megelőzi az általánost.
A jogalkotó szándéka is az volt, hogy a családi házak esetében ne teljes körű kiviteli terv készüljön (a 191-es rendelet szerinti), hanem egy egyszerűsített „kiviteli terv”. Ezért előzi meg a bejelentéses kormányrendelet a kivitelezésről szólót. Ezért elegendő a kivitelezéshez az építész által a kamarai sillabusz alapján elkészíteni a kiviteli tervet, de csak bizonyos paraméterekig. Természetesen nem tiltott, hogy bizonyos dokumentációrészeket elkészítéséhez statikust, gépészt, stb. bevonjon.
Azt azonban vitatom, hogy szükséges ezeket a paramétereket jogszabályban meghatározni. Nem lehet rábízni a tervezőre annak eldöntését, hogy milyen szakember segítségére van szüksége?

A kiviteli tervnek minden olyan fontos részletet, megoldást, jellemzőt, paramétert, stb., amelynek alapján a kivitelező az építményt a tervező eredeti elképzelése és szándéka szerint, első osztályú minőségben meg tudja valósítani. Amelyik terv nem ilyen, az nem kiviteli, bárhogy tekergetik a jogászok a szavakat, vagy használnak az adott kontextusban értelmetlen és értelmezhetetlen jelzőket. Ezért a számomra semmit nem mond a „csökkentett tartalmú kiviteli terv”. Olyan, mint a „félig döglött macska”, ami, mint tudjuk, nincs.

Akkor – ha nem is teljesen a témához tartozóan (jobb helyet nem találtam) – friss, (ma reggeli) „agyalni való”
Feladat: meglévő családi ház bővítése egyszintes – gépkocsitároló funkciójú – épülettel, közvetlenül az épület hátsókerti homlokzatához csatlakozva, terasz-ként hasznosítható lapostetős lefedéssel. Opciók:
• akár engedély nélkül is megvalósítható, a nagyságrendjére , és a 312-es rendelet (év végén frissített) 1.sz melléklete alapján
• 312-es szerinti hagyományos engedélyezési eljárás a rendeltetésére tekintettel (nem lakóépület-rész)
• egyszerű bejelentési eljárás az (év végén kibővített 155-ös rendelet 1§.(1) b) alapján („meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó méretűre bővítése”)
A magam részéről az első, ill harmadik opció felé hajlok, utóbbinál azért, mert a hivatkozott bekezdés nem tér ki külön a bővítéssel létrejövő rész rendeltetésére, alaphangon „lakóépület…bővítése” ami megfogható tény.
Jobb a békesség – előzetesen felhívtam a két érintett „szervet”:
• I.fokú Építéshatóság: szerintük egyszerű bejelentés (vagy engedély nélkül is…), de azért konzultáljak az Építésfelügyelettel is.
• Építésfelügyelet: szerintük nem egyszerű bejelentés, mert „szerkezetileg független önálló építmény, ami nem lakóépület” .(+ akár nem is engedélyköteles – az első opció miatt )
Utóbbi illetékessel megegyeztünk abban, hogy azért ez amúgy valóban jó kérdés a közelgő megyei „fejtágítóra” , aminek a témája az egyszerű bejelentés tapasztalatai…
Fel is fogom tenni a kérdést, bár – korábbi fejtágítók tapasztalatai alapján – a válasznak kb. annyi súlya lesz, mint a – más helyen beidézett – NAV„ hivatalos” válasznak:
“A válaszlevélben részletezettek szakmai véleménynek minősülnek, kötelező jogi erővel nem bírnak.”
Ennek tudatában is érdekelne, a Kollégák hogy látják ?

Szerintem az egyes számú opció akkor, ha a meglévő és az új épület között nem jön létre közvetlenül kapcsolat. Ha a gépkocsitároló csak az udvarról közelíthető meg, akkor egy független melléképület. Az építésfelügyelet meglátása is ezt támasztja alá, miszerint „szerkezetileg független önálló építmény, ami nem lakóépület”
Ha az építendő melléképület és a meglévő lakás között ajtós kapcsolat létesül, akkor már a lakóépület bővítésének minősülne, mivel annak egyik tárolóhelyisége lesz.
Ez az eset ahhoz hasonlított, amikor az építéshatóságnál számolták az eljárási díjat. Ha az épületben levő garázsnak nem volt ajtaja a lakótér felé, csak az udvarra, akkor azt melléképületi résznek minősítette, tehát a 20.000,- + 5.000,- fölött, a melléképületre is számolt még 10.000,- Forintot. A legszebb, hogy egy építési engedély került kiadásra, s a felsorolt helyiségek között sem választották ketté a két rendeltetést. Ugyanennél a hatóságnál a másik ügyintéző már nem számolt fel külön díjat, mert úgy gondolkodott, hogy ha egy épülettömegben van, akkor a gépkocsi tároló lehetne egy fedett-nyitott féltető is, s az sem minősül melléképületnek, ahogy egy tornác vagy egy fedett-nyitott terasz sem.
Mindkettő ügyintéző munkáját helyesnek ítélték meg az ellenőrzéskor. Hiszen egy társasháznál is ketté kellett választani a lakásokat és a garázsokat. A közös használatú terekre, pl. a babakocsi tárolókra sem számoltak fel eljárási díjat, pedig az is lehetett volna melléképületi rész.
Mindezek alapján, én a meglévő háztól (szerkezetileg és funkcióban) független tárolónak a tervére több helyen felírnám, hogy engedély és bejelentés nélkül megvalósítható, mivel nagyságrendje rendeltetése alapján a 312-es rendelet 1.sz mellékletében felsorolt esetnek minősül.

Meglátásom szerint egyszerű bejelentés ( ha a lakóépület a garázzsal együtt sem haladja meg a 300 m2-t) Attól még, hogy a bővítményben garázs készül, maga a lakóépület jellemzően lakásfunkciót takar továbbra is, és a garázs is a lakáshasználat része, tehát lakóépület bővítése történik.
Kicsit érdekesebb a helyzet, amikor a lakóépülettel egybeépítve van egy üzletrész és magát az üzletrészt kívánják bővíteni. ( A lakóépület a jelenlegi üzlettel együtt sincs 300 m2, és az üzlet bővítését követően sem lesz 300 m2. ) Ebben az esetben mit tennétek? Engedély az üzletrész bővítésére, vagy bejelentés lakóépület bővítésre üzletrész növeléssel?
Én azt fogom tenni, hogy beadom építési engedélyezésre, aztán ha nem engedélyezési eljárás akkor hatáskör hiányában az építéshatóság 8 napon belül megszünteto az eljárást így tudni fogjuk, hogy bejelentés 🙂

https://www.mek.hu/index.php?link=Utmutatoa_legfeljebb_300_m2_osszes_hasznos_alapteruletu_uj_lakoepuletek_tervezesehez__bejelentesehez_es_megvalositasahoz-2017