A műemlékes munkák jobbára elkerültek engem, amire vissza tudok emlékezni az egy Budapest, Király utcai, műemléki védettség alatt lévő épület homlokzatfestése volt, amit engedélyeztetni kellett 2008-ban. Akkor még létezett a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) a Várban, a Mátyás templommal szemben. Egy ilyen feladatnál nincs semmi tervezni való, gyakorlatilag az egész csak egy adminisztrációs feladat volt. Kétszer jártam a KÖH-nél és elég macerás volt annak ellenére, hogy egy sima festésre volt csak szükség (a műleírásban az összes használatos festék, lazúr, alapozó összes paraméterét le kellett írni + a kivitelezés megkezdése előtt próbafestést is előírtak).

Ez most annak kapcsán jutott eszembe, hogy még január legelején számoltunk be arról, hogy a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (Forster Központ ) 2016. december 31. napján jogutódlással megszűnik. 2017. január 1-jétől feladatait a Miniszterelnökség, a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. látja el.

Itt a folytatás:

Egy mai hír szerint a (papíron nem, de a valóságban) magára hagyott műemlékvédelem egyik legértékesebb részét, a költöztetés előtt álló (kiebrudalt) tervtárat víz lepte el :

A Miniszterelnökség szerint sikerült minden dokumentumot megmenteni, műemlékvédelmi szakemberek viszont név nélkül egészen mást mondtak az Indexnek. Ők úgy tudják: van, ami menthetetlennek látszik. A kihajtható régi tervrajzok és a tekercsben lévő pauszrajzok például ilyenek.

A beázott alagsorban az ötvenes évek után, főleg a hatvanas-hetvenes években keletkezett iratok, tervrajzok és fotópozitívok voltak. A legértékesebb, XIX. századi anyagokat az emeleten tárolták, így azoknak nem lett bajuk. A kár azonban így is komoly, mert olyan papírok is megsérülhettek, amelyeket nem digitalizáltak.

Mit lehet ehhez hozzátenni?

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hatalmas kastélyfelújítási program indul, 33 Mrd Ft-os támogatási összeg kiosztásával. Így nyilván fontossá vált a lehető legrövidebb póráz, hiszen a műemléki szempontok messze túlmutathatnak egy komolyabb felújítás egyébként is magas költségein. Nem véletlen, hogy a pécsi Zsolnay gyár körüli huzavona is ehhez kapcsolódik. A kastélyfelújítás során igen jelentős megrendelésekre számíthat az építési kerámiákat is gyártó Zsolnay gyár és lássuk be, közel sem közömbös, hogy ki a tulajdonosa.

[frissítés 2017. január 26-án]

„Bár korábban a Miniszterelnökség tagadta, a mai sajtótájékoztatón elismerték, hogy valóban visszavonhatatlanul károsodtak műemlékvédelmi dokumentációk a várbéli csőtörés miatt. A kár a mai bejelentés szerint szerencsére nem olyan jelentős, mint aminek eredetileg kinézett, de 200 dokumentáció így is menthetetlen. Így sem bontották ki a teljes igazságot: információink szerint emberi mulasztás van a háttérben, és az egész a szakszerűtlen költöztetési tervekkel függ össze.”

… Az Index birtokába jutott információk szerint az egész csőtörés emberi mulasztás eredménye lehet, és közvetlenül összefügg az intézmény elköltöztetésével. Mint megtudtuk, a cső azért durrant szét – mint most kiderült, egyszerre több helyen is –, mert az épület fűtését a költöztetéssel összefüggésben) az ősszel szakszerűtlenül kapcsolták le. Elmaradt a víztelenítés, a fűtés lezárását nem is jelezték a Főtávnak sem, így a főelzárók is nyitva maradtak. Emiatt végül nem csak az épületben lévő (már nem a Főtávhoz tartozó) csövek, hanem maga a hőközpont is szétment. Nem igaz tehát, hogy a csőtörés olyan vis major volt, amit nem lehetett előre látni.

Megszüntették Magyarországon az intézményes műemlékvédelmet