2015. szeptemberében jelent meg az építésügy átalakítását célzó 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat, amely jelentős részben előrevetítette azokat a jogszabály változásokat, amikre 2016 során annyira rácsodálkoztunk. E sorozat keretében a 2015-ös építészetpolitikai elképzeléseket vetjük össze a ténylegesen megjelent jogszabályokkal illetve az ezek nyomán kialakult gyakorlattal. 

1./ A lakossági építkezések bürokráciacsökkentése

1.5. A lakossági építkezések támogatása és az épített környezetünk minőségének növelése érdekében tájegységi karaktereket hordozó Nemzeti Mintaterv-katalógust kell kidolgozni, amely a műszaki dokumentációhoz kapcsolódóan tartalmazza a tételes anyag és munkaidő ráfordítás kimutatását.

Tudomásom szerint még nem készült el ilyen katalógus, ilyen tervpályázati kiírásról sem tudok, de persze ettől még egy titkos bunkerben készülhetnek ilyen tervek és katalógusok. Ha már nem tudunk beszélni a megvalósulásról, nézzük meg,

1. hogy mi hívhatta életre magát az ötletet,
2. milyen fogadtatása volt,
3. végül pedig, hogy egyáltalán szükség van-e rá vagy sem

Ahhoz, hogy megértsük a nagy vitákat kiváltó elképzelést, célszerű megismerni, hogy pontosan mire is gondolhattak a Nemzeti Mintaház katalógussal kapcsolatosan. 2015. októberi írásunkban beidéztünk egy, a Tervlap oldalán megjelent interjút Füleky Zsolttal, a Miniszterelnökség építészeti és építésügyi helyettes államtitkárával és Dauner Mártonnal, az Építésjogi és Hatósági Főosztály vezetőjével. Ebből idézzük be az idevonatkozó elképzeléseket:

M. : Nyilván ezzel is összefüggésben „tájegységi karaktereket hordozó Nemzeti Mintaterv-katalógus” kidolgozásáról is szó van, százmillió forint költségvetéssel, ami nem tűnik túl soknak. Ez olyan lenne, mint a Balaton-felvidéki építészeti útmutató Krizsán Adrástól és Kara Lászlótól?

F. Zs. : Inkább az általatok, Csanády Pál, és korábban Körtvélyesi Kinga által szerkesztett Ötlettár tervgyűjtemény jutott eszünkbe. Lényege az, hogy miként a klasszikus Kádár-kockák be tudták teríteni a vidéket körülbelül nyolcszázezres darabszámban, legtöbbször építészi közreműködés nélkül, most minőségi épületek tegyék ugyanezt, ráadásul tájegységi karakterrel. Nem elvenni akarjuk az építészek munkáját,hanem tovább ösztönözni, valamint  egy impulzust adni egyetemek, oktatási intézmények felé, hogy pályázat útján összegyűljön egy nemzeti mintaterv katalógus. Tájegységi karakterekkel rendelkező, konkrét igényeknek megfelelő, konkrét tervezési programmal épült házakat gyűjtenénk össze. Pontos bekerülési költséget, energetikai, üzemeltetési adatokat is tartalmazó mintatervek lesznek, amiket füzetben, interneten közzéteszünk. Így az az építtető is, aki nem bízna meg építészt, legfeljebb kénytelen-kelletlen valaki nagyon olcsót, az akár neves építészek által tervezett házat építhetne. A főépítészeknek is rendelkezésére állna ez az album: melyik karakterű házat, milyen stílusú épületet látnak szívesen egy-egy településen, mi illik és mi tájidegen egy településrészen, utcában, téren. Nyilván lenne lehetőség adaptációra, de részben a méret következtében alapvetően ugyanaz a terv, szinte változtatás nélkül alkalmas lenne hegyvidéken és síkságon. Ezek használatával szinte azonnal meglenne az engedély. Így a hatóságnak nem kell ellenőrizni, csak tudomásul venni, hogy mi épül. Ezek a koncepció körvonalai. Így az építőipar is fel tudna zárkózni, és nagyobb tömegben, végeredményben pedig a nagy átlagnak megfelelő, jó minőségű házak épülhetnének. Aki egyedit szeretne, prémium minőségűt, nagyot, és van erre ideje, pénze, annak továbbra is ott az eddigi lehetőség. Azt a réteget célozzuk ezzel, aki nem tehetős, és örül, ha kisebb bürokráciával építhet. Ez a politikai elvárás is: szinte azonnal szépet, jót, elfogadható áron építhessenek. Így a Kádár-kockát lecserélhetők lennének.

M. : Hogy elég erre százmillió forint?

F. Zs. : Ez csak az első lépcső.

D. M. : Ha azt számoljuk, hogy tavaly négyezer családi ház épült, akkor ennek a terveztetése lehet egy hozzávetőlegesen kétmilliárdos piac.  Kétségtelenül ezt százmillió forinttal nem lehet kiváltani, de az alsó szegmensben elindítana egy másfajta gondolkodást, és ha beváltja a hozzá fűzött szakmapolitikai reményeket, előrelépést jelenthet. Energetikai, épületszerkezeti oldalról olyan mérnöki tudást hozhat ebbe a szegmensbe, ami most nagyon hiányzik.  Támogathatja például a CSOK kedvezményét – nem véletlen a 160 négyzetméteres határ –, indításnak ez elég. Ha jó a fogadtatása, biztosan lesz folytatás.

A fogadtatás alaphangját adta meg egy 2015-ben íródott újságcikkes beszámoló:

– Maguk, akik itt ülnek, mind munka nélkül maradnak, ha a kormány bevezeti az ötvenes éveket idéző típustervek rendszerét

– fakadt ki Kévés György, Ybl- és Kossuth-díjas építész az idei Média Építészeti Díja nyilvános zsűrizésén. A padsorokon hitetlenkedő, döbbent mormogás hullámzott végig. Sokan ekkor értesültek először a kabinet e legújabb rezsicsökkentő tervéről, holott az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről szóló kormányhatározat már szep­tember elején megjelent a Magyar Közlönyben.

majd a cikk idézi a MÉK elnökét is:

Korántsem látja ilyen sötéten a jövőt Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara elnöke. A Miniszterelnökség számít a kamara együttműködésére a katalógusba bekerülő házak tervezőinek, illetve a terveknek a kiválasztásában. Bár a kiválasztás menetét még nem határozták meg, a kamara tervpályázat kiírását tartaná a legjobbnak, ahol az alkotó és a termék együtt versenyezne. A beérkező pályaműveket szakmai zsűri bírálja majd el. Hajnóczi Péter nem tart attól, hogy a győztes mintatervek unalmasak, egyformák és szürkék lesznek.

Erre garancia az is, hogy a különféle tájegységekre jellemző építészeti karakterelemeket is tartalmazniuk kell. Az építészek sem maradnak munka nélkül. A katalógusból megvásárolt terveket ugyanis adaptálni kell az adott építési telekre, a tervezőnek pedig végig kell kísérnie az építkezést egészen a kulcsátadásig. De a típusterveket a helyszínre átdolgozó tervező felelőssége lesz az építészeti minőség biztosítása is. A részletkérdések kidolgozása az elkövetkező hónapok feladata.

A kamara elnöke bízik abban, hogy a mintaház-tervkollekció elősegíti az építészeti minőség általános emelését, hiszen most rengeteg középszerű családiház-terv születik. Ezzel szemben a katalógusban szereplő tervek mindegyikét a szakma elismert képviselői bírálják majd el.

Nos kb. ennyi volt a fogadtatás és mivel nem tudni folytatásról, ez az el sem kezdődő vita el is ült. Amiért ez most előkerült, azt részben az indokolja, hogy szerepel a végrehajtandó irányelvekben, másrészt valóban megérdemelne némi „körbejárást”.

Kezdem azzal, hogy bár érteni vélem Kévés György szélsőséges reakciójának módját a téma hallatán, de a tartalmával mégsem értek vele egyet, mi több részben (de csak részben) egyetértek Hajnóczi Péterrel.

egyáltalán igény a mintaterv?

A cikk nyitóképe Üröm egy részét mutatja, de igazából készülhetett volna bárhol. Csak erről az egy lakóparkról számos tanulmányt lehetne írni, ami a pazarlást, a kivagyiságot, a deformált ízléstelenséget járná körbe úgy, hogy talán nyomokban fellelhető lenne pár példaértékű ház. Persze ne gondoljuk, hogy kisebb településeken jobb a helyzet.  Településeink rendkívül kaotikus képet mutatnak, hiába a sokszor nagyon szigorú HÉSZ, a végleges látkép a legtöbbször elborzaszt.

Amikor kezdtem, még lehetett kapni típusterveket, de nem emlékszem, hogy akár eggyel is megkerestek volna, hogy adaptáljam. De arra sem emlékszem, hogy az országban járva kelve olyan sokba belefutottam volna. Voltak, maradjunk ennyiben.

igen, kellenek mintatervek!

A majdani építtetők közül számosan azért nem fognak bele vagy ha bele is fognak, de nagyon félve az építkezésbe, mert már a tervezésnél elbizonytalanodnak. Nem ismerik a teljes folyamat protokollját, úgy érzik vadidegeneknek kell úgy kifizetni 200-400-800-1200 eFt-ot, hogy fogalmuk sincs, hogy amit kapnak, az egyáltalán tetszeni fog-e nekik. Mivel nem értenek hozzá, nem tudják, hogy amit kapnak, az valóban jó, gazdaságos…stb. Inkább lemondanak az „extra” igényeikről, csakhogy még a kifizetés előtt lássák, hogy mit is fognak kapni és az tetszik-e nekik. Őket nem érdeklik a részletek, nem szeretnének tervezőkkel vitázni, előírásokat és egyebeket kikutatni, megtanulni.

kellenek NEMZETI mintatervek is?

No ez már ingoványos terület. Mert milyen tájegységi karakterei vannak Sopronnak, Zalaegerszegnek, Vecsésnek, Őrbottyánnak, Kópházának vagy éppen Ercsinek? Nem rendelkeznek ilyennel. Bizonyára találhatóak bennük is régi, megóvásra is érdemes öreg épület, de területre, tájegységre jellemző közös vonásokat már nem fogunk találni.

Viszonylag kevés a Balaton-Felvidékhez, az Ormánsághoz, Palócföldhöz, Fertő-Hansághoz hasonlatos vidékek száma, ahol az építészeti minőség megtartása sok esetben nem csak szabályozási kérdés, hanem műemléki védettséget is jelent.

Bár Hollókő falut a híres főutcája miatt keresik fel a turisták, a falu többi része igencsak hagyományosnak mondható és kifejezetten keresni kell a tájegységi jellegzetességeket.

Ráadásul ezen települések belső területei sok esetben kellően zegzugosak és szabálytalan telkekkel van tele, így ezekre meglehetősen nehezen adaptálható bármilyen típusterv is.

A típustervek NEMZETI jellegét a településképi szabályozás is erősítené. Mi is írtunk már a megalkotásra váró (települési) arculati kézikönyvek értelmével és várható hatásaival.

hol lehetne felhasználni mintaterveket?

Nyilván olyan terveket kellene készíteni, amit sok helyen fel lehet használni, alkalmas tájolási és telepítési adottságokhoz való igazításhoz.Teljesen más fajta megközelítést igényel, mint egy konkrét megbízásra készülő házterv. De ez nagyon nem könnyű. Típustervek készítésével anno egy egész tervező vállalat foglalkozott. A megoldás egyik kulcsa a nagyszámú terv, amelyek leginkább keskeny, oldalhatáros telkekre adaptálhatóak.

aki próbált már típustervet vagy akár egy már kész tervet teljesen más megrendelőnek adaptálni, az tudja, hogy a vége mindig az, hogy tervezheti át teljesen és a végén semmit sem lehet megtartani a régi tervből.

Nem is akarnék a témába jobban belemerülni, mivel úgy vélem, hogy bár valóban szükség lehet típustervekre, mintaházakra, de csak az un. választékbővítés igénye miatt. 100 milliókat talán nem volna érdemes beleölni a terveztetésükbe.

Van persze másféle szempont is, erről az ócsai lakópark tervei kapcsán írtam az alábbiakat:

… Kinek is kell tervezni, milyen életforma kereteit kell megteremteni és kik lesznek a beköltözők? Most akkor erőnek erejével újparasztokat szeretnének látni a döntéshozók, vagy tevékeny hobbikertészeket, esetleg csak igen-igen hálás beköltözőket kiválóan menedzselhető médiabemutatással?

Ha mindezeket végigvesszük, már nem is érdekes, hogy B, A vagy éppen A+-osok lesznek a házak, van-e esély egy korszerűbb falu megteremtésére, van-e igény és akarat egy sohasem volt életformához igazodó vidéki ház  funkcionális kialakításához. Mindezek után már annak van a legkisebb jelentősége, hogy mindezt tulipántos kiskertajtóval vagy anélkül képzelik-e el.

Nekem úgy tűnik az építésztársadalom nem igazán tud mit kezdeni az alapvetően megváltozott falusi életformával. Ez jól látszott az 2010-es árvizi és a kolontári házak tervein is. Az az ősi típusú falusi ház, ami a lakhatáson túl egyben egy gazdasági egység kiszolgálója is volt, arra a funkcióra ezek a házak már nem alkalmasak. Mi marad akkor, mint a hajdan volt formavilág …

Végül pedig van még egy fontos szempont, miszerint miért akarunk mindenáron önálló családi házakat építeni, miért nem inkább társasházakat, de legalább sorházakat. Ez viszont már messzire vinne az eredeti kérdéstől, így ezzel majd egy külön írásban foglalkozunk

Mielőtt érdemben belevágna valaki a Nemzeti Mintaterv katalógus előkészítésébe, fontos volna érzékelni, hogy ez egy komolyabb építészeti és társadalmi egyeztetést igényelne. Egy XXI. századi „új kockaház” nem feltétlenül és nem kizárólagosan építészeti kérdés.

A típustervekkel kapcsolatos korábbi írásaink

A teljes sorozatot itt tudja nyomon követni