A Passzívházak 2016 sorozat eddigi írásaiban csupa rossz dolog került szóba, itt a végén kerüljenek szóba a jók is.

A passzívházak Németországból kerültek hozzánk, közel 20 éves késéssel. A jelentőségük és különösen a hatásuk elvitathatatlan. Szélesebb körben való elterjedését, a szakmai közbeszédbe való bekerülését azonban nem a mérnök, szorosabban véve az építész társadalomnak köszönhetjük. Az építtetők karolták fel, ők voltak azok, akik párbeszédet kezdeményeztek, kérdéseket fogalmaztak meg, olyan építészekre, szakemberekre kezdtek el vadászni, akiktől választ reméltek.

Bizarr módon épp az építész társadalom krémje, hangadói voltak a legelszántabb ellendrukkerek. A magyar viszonyok ismeretében ez némiképp érthető is volt. Féltek tőle, mert nem ismerték, féltek tőle, mert a tervezési folyamatnak nem kizárólagosan az volt a célja, hogy újra és újra létrehozhassák újabb emlékművüket. Megjelentek olyan szempontok, amik számukra idegenek voltak.

Mindehhez hozzájárult, hogy az építészek nagy többsége nem értett (sokan még most sem) a legegyszerűbb épületfizikához sem, igaz nem is igényelte tőlük senki sem. Sokan úgy vélték, ez gépész feladat, ezzel egy építésznek nincs dolga.

2006 környéke lehetett az első fontos fordulópont, én magam is akkor jártam végig egy féléves képzést a Műegyetemen. Nekem az volt az első áttörés. Akkor lehetett hallani arról, hogy bevezetik az új hőtechnikai szabályozást, tanúsítani kell majd az épületeket

Aztán megjelentek az első konferenciák, hírek, majd minősített passzívházak. A történet ismert, itt a kooseptar.hu-n is épp eleget olvashattak róla.

Nem is erről akarok most írni, hanem amit már jópárszor érintettem, amikor a passzívházak szerepe, jelentősége szóba került. Persze lehet vitatkozni azon, hogy 26 minősített passzívház az sok vagy kevés, ha hússzor ennyi lenne, akkor is elenyésző volna a hányaduk a többi épülethez képest. Még ha a nem minősített passzívházakat is vennénk alapul, nyilvántartás híjján csak becsülni lehet a számukat, 200-300-ra tehetőek, tehát nem játszanak a statisztikában. Ha innen nézem, akkor azt is mondhatnám, hogy beszéljünk inkább a hazai szalmabála építészetről.

Nyilván nem fognak örülni ennek sokan, de a minősített passzívház iránti érdeklődés továbbra is egy szűk, erősen motivált, tájékozott közeg számára fontos, a többség igenis megelégszik a „passzívház közeli” lehetőséggel. Ebben nyilván fontos, de azért nem kizárólagos felelőssége van a már emlegetett szervezeteknek is. De legalább ennyire fontos a konzervatív megközelítés, az építész szakma – tájékozatlanságból táplálkozó – ellenpropagandája. Kétség kívül a legviccesebb hozzáállás a harcos nemzetvédők tábora volt, akik az egész mögött valamilyen német manipulációt sejtettek.

A passzívháznak más jelentősége van nálunk. Mostanra megváltoztatott egy hozzáállást a gondolkodásban, ráadásul most már számos építész esetében is ez felfedezhető. Itt a kooseptar.hu-n is emlékszem olyan (építész) olvasóra, aki harcos ellenzője volt, mára feltétlen híve e „passzív” gondolkodásnak.

Nézzük mi az, ameddig sikerül eljutni egy átlagnál kicsivel tudatosabb építtetőnél:

• megtanulták, mi is az a termikus burok és hogy ennek milyen jelentősége van
• olyan változást látnak az építőiparban, amivel nem a szárnyaló építészek alá adnak lovat, hanem valóságos megtakarítást kaphatnak a beruházásért cserében
• az épület megjelenésén túl, sőt akár annak rovására is fontossá vált a racionalitás, az energia tudatosság
• ha nehezen is, de a legtöbben megértették, hogy a belső pára nem a külső falakon szellőzik ki, ha mégis, az egyáltalán nem jó, mert „megy vele a meleg is”
• határozottan észlelhető a korábbi bonyolultabb épületkialakítások után az egyszerűbb formák iránti racionálisabb megközelítés.
• a benapozottság új értelmet nyert, mert rájöttek, hogy nem csak a nappali vagy más szobák világossága a fontos, hanem külön kezelendő a nyári és a téli nap hatása és fontossága. Mindkettő egyaránt fontos
• elfogadták a téli benapozottság jelentőségét és az óriási fedett teraszok negatív hatásait
• az üveg felületek nagysága és kialakítása immáron már nem csak homlokzati megjelenés kérdése, hanem az energitudatosság egyik fontos elemévé vált.
• ezzel együtt fontos szemponttá vált a telekválasztásnál a tájolási viszonyok feltérképezése
• az energiatudatosság magával hozta, hogy a korábbiaktól eltérő fűtési megoldások is mind gyakrabban merülnek fel alternatívaként, sokan már a gázt sem akarják bevezetni a telkükre. Sokaknál a prioritás listán a hőszivattyú vagy a 3 rétegű ablak többletköltsége már megelőz korábban igencsak gyakorta előforduló „luxus”-nak számító igényeket, mind a jakuzzi, a drága padlóburkolat vagy szaniter.
• persze nem vagyok naív, nem hiszem, hogy ma ez lenne az általános, de mint trend, határozottan megjelent.

mi tapasztalható az (erre persze fogékony) építészeknél:

• a termikus burok fontos alaprajz szervező elvvé vált, a fűtetlen helyiségek mind gyakrabban külön szerkezetben jelennek meg.
• az építészek tudatosabb része felismerte, hogy kiszorul a tervezési piacról, ha nem foglalkozik komolyan az energiahatékonysággal
• aki komolyan veszi a fentieket, az kénytelen végiggondolni, hogy mindennek milyen hatása van a teljes épület kialakításában és ez messze meghaladja azt, hogy milyen vastag hőszigetelés kerüljön a falra.
• aki magáévá teszi ezt a hozzáállást, annak ez kihat az épület részleteinek kialakítására is.
• ugyanakkor, aki elmélyül ebben a témában, az arra is rájön, hogy építészetileg ugyanolyan értékes épületet hozhat létre, mint korábban. Attól még hogy valami passzívház, nem feltétlenül korlátozó tényező … legfeljebb egy felkészületlen vagy gyenge tervezőnek.
• nagyobb figyelmet kaptak a potenciális hőhíd helyek, csatlakozások

 Utóirat

A passzívház népszerűsítése kicsit macerás dolog. Én már csak tudom, évek óta csinálom, írtam vagy 90 cikket a témában. Reklámoztam a rendezvényeket, továbbképzéseket, a különféle honlapokat, blogokat, tudósítottam konferenciákról és más rendezvényekről. Minden igyekezetem ellenére sem tapasztaltam semmiféle együttműködési hajlandóságot senki részéről sem.

A magam részéről ezzel lezártam egy 7 éves, együttműködésre törekvő, de ezen a téren teljes kudarccal záruló időszakot. A passzívház, mint kiemelt téma a kooseptar.hu-n megszűnik, de mint tervezési elv, természetesen továbbra is fontos marad, ebben nem lesz változás.

A Passzívházak 2016 sorozat további írásai.