A nagy portálok un. blogfarmjain viszonylag ritka holló az építészeti témájú írás. Ennek nyilván számos oka van, én most két dologra gondolok, egyrészt kevés a nagy érdeklődést kiváltó, ilyen témájú blog, írás, másrészt azok kerülhetnek egy ilyen portál címlapjára és ezáltal sok tízezres olvasótáborhoz, akik ezért fizetnek.

Vélhetően ezen utóbbinak köszönhetően kattintottam rá az utóbbi időben többször is olyan cikkekre, amik ugyanazon blogról származtak. Elolvasva mindig feldühített, hogy hiába kattintottam, amit ott találtam, az inkább bosszantott, mint érdekes vagy informatív lett volna.

Ez egy vállalati blog, ami érthetően a saját termékét reklámozza. Önmagában ezzel az ég világon semmi baj sincs, a cégek közül sokan felismerték a blogolásban, a személyes hangvételben rejlő marketing lehetőséget, de pl. a bennfentes morzsák csöpögtetése sokat segíthet, hogy az olvasók is elfogadják ezt a fajta megközelítést. Kiváló példa volt erre pl. Handrás blogja, aki ezt magas fokon művelte (most is jó, de addig közvetlenebb volt a kapcsolat, amíg kizárólag a sajátja volt a cége).

Szóval az én szememben egy jó vállalati blog attól jó, hogy úgy mutatja be a termékeit, hogy közben megmutatja azt a hátteret, esetleg fejlesztéseket, amik általában kimaradnak a kiadványokból. Statisztikákat közöl a termék piaci jelenlétéről. Fontos, hogy megkérdőjelezhetetlen előnyökkel mutassa be, hogy ez a termék miben jobb, mint a konkurenciáé. Magyarországon nem közömbös, hogy az itt is működő nemzetközi cégek a magyar piachoz képest jóval nagyobb területen működnek, ahol mások lehetnek a hangsúlyok, mások a konkurensek és más a piac felosztottsága. Mivel Magyarország nem az EU, fontos volna többet is megtudni egy adott cégről, mint amit egy építőanyag kereskedésben hallhatunk. No és persze nem árt egy csipetnyi önkritika és persze egy kis humor is.

De mindennél fontosabb, hogy a szerző abszolút otthonosan mozogjon abban a témában, amiről ír vagy nem kelljen megkérni a marketingosztály segítségét, maga is tudjon érdemben válaszolni az olvasók részéről felmerülő műszaki kérdésekre. 

A fenti blogban pont ez a legfontosabb tényező, a szakmaiság, a hozzáértés hiányzik, mi több a nevét nem vállaló szerző maga erősíti meg, hogy ő „csak egy építkező”, nem mérnök, de még csak nem is építőipari szakember.

Ráadásul a szerző úgy állítja be magát, mint aki valójában egy lelkes Ytong rajongó, akit mellesleg az Xella is támogat. A valóság azonban az, hogy nem támogatja, mert az Impresszum szerint a blog tulajdonosa maga a cég.

Egy építőipari terméket gyártó-fogalmazó vállalati blog írójának megtenni olyat, aki bevallottan nem ért ahhoz, amiről ír, nos ahhoz nagy merészség kell. Persze, ha csak a termék felhasználói oldaláról írna, akkor az még érdekes is lehetne, de a szerzőnk messzebbre merészkedik és szakmainak tűnő megállapításokat tesz termékekre, technológiákra. Úgy hasonlít össze építési technológiákat, hogy nem ismeri azokat. Nyilván nem az zavar, hogy bármilyen összehasonlítást is végez, mindig az Ytong nyer, hanem hogy a többi anyagról vagy technológiáról nettó hülyeségeket ír.

A koronát a legutóbbi bejegyzése jelenti, ami a különféle födémek összehasonlításáról íródott. A gond az, hogy az egész cikk egy egyetemi tananyag szinte szó szerinti átvétele. Be is írtam egy hozzászólást:

„A blogolás nem azt jelenti, hogy építész egyetemi hallgatóknak szánt tananyagot copy-paste módszerrel bemásolunk és úgy csinálunk, mintha azt mi írtuk volna. Ha nem ismerném a forrást, akkor is feltűnő lenne, amikor egy laikus a födém „többtámaszuságát” emeli ki, mint fontos tulajdonságát. Nem elég csak úgy bepottyantani egy linket a cikkbe, mint „ahol még számos dolog olvasható a témáról”, hanem forrásként kellett volna megjelelölni…”

A posztban egyetlen eredeti megállapítás sincs, minden ebből az egyetemi jegyzetből származik. Világos, hogy ma Mo-on szép hagyománya van az efféle „másolásnak”, de talán egy multicég által indított blogtól valamivel több eredetiség volna elvárható.

Mindaz ami ezen a blogon folyik, az nettó ellenreklám, saját magát égeti vele a cég (ha egyáltalán tudja, hogy miről írnak a saját blogjában). A cég, pontosabban a terméke mellesleg közömbös számomra, mint tervezőnek a tekintetben, hogy nem akarom senkire sem rábeszélni, de lebeszélni sem.