Legutóbb arról írtunk, hogy az un. „passzívház szövetség”, (mint a honi passzívházak korábban annak vélt egyik szervezete) immáron egy éve már nem létezik az eredeti céljának megfelelően. Itt lett volna az alkalom, hogy a másik szervezet, a PAOSZ aktivizálódjon, de sajnos nem így lett. Csak annyi történt, hogy a Mapasz kiestével átnevezte magát Passzívház Magyarország Egyesületnek. Ez lenne a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy a szervezet gyakorlatilag nem működik két közgyűlés között vagy ha mégis, azt olyan rejtve teszi, hogy még a tagok sem tudnak róla.

Az egyesület keretében, ösztönzésében, szervezésében nem készülnek támogató anyagok, nem állítanak össze tervezési segédleteket, nem rendeznek vitákat, nem jelennek meg a médiákban, nem próbálják az építtetők látóterét szélesíteni. 

Számos honlap, blog foglalkozik ezzel a témával, de még csak meg sem próbálták ezeket összefogni, szemlézni a cikkekből, közösen porondra lépni, egyesíteni az erőket.

Nem készültek felmérések és összehasonlítások a tényleges építési és üzemeltetési költségekről, pedig semmi sem volna ennél fontosabb az építtetők tájékoztatásában. Pedig az összes, ezzel foglalkozó tervező személye ismert, elég lenne megkérdezni őket.  A legtöbb tervező ugyanis nem tud valós statisztikai átlagot számolni, mert jó esetben tervezett eddig 4-8 ilyen (nem minősített) passzívházat, de mondjuk 200-400 épület esetében már igenis lehetne komolyabb következtetéseket levonni, összehasonlítani megoldásokat, szerkezeteket keresni, kiemelni.

Tovább megyek. Nem gyűjtik a megbízható kivitelezőket, építőanyag beszállítókat. Nincsenek nyilvántartva a magyarországi passzívházak, se a minősítettek, se az anélküliek.

Annak ellenére, hogy a PAOSZ meghatározó tagjai tartják a passzívháztervező képzést, nincsenek adatbázisba szedve a végzett minősített passzívház tervezők. Így aztán, aki laikusként keresgélni kezd, leginkább mindig ugyanazt a pár tervezőt fogja megtalálni. Becslésem szerint ma Mo-on cca egy-két tucat olyan tervező lehet, aki kizárólag ebből meg tud élni, de legalábbis komolyabb bevétele lehet. Őket bármiféle együttműködés nyilván nem hozza lázba.

Vagy az lenne a cél, hogy mindenki maga küzdjön, keressen egyedül megfelelő termékeket, megoldásokat, partnereket vagy éppen kivitelezőket, aki meg ismer ilyeneket, az gondosan titkolja, nehogy megtudja a többi (mert elveszti az „előnyét”)?

A magyar sajnálatosan messze földön híres arról hogy nem képes az összefogásra, ez különösen igaz az építésztársadalomra. Tudom, mert megpróbáltam, többször is. Nem itt, más témában. Még kicsiben sem működött.

Mire volna való egy szakmai egyesület, ha nem erre?

Ráadásul mára a PAOSZ egyedül maradt, már nem kell kivel konkurálnia. Egyedüli magyar tagja az IPHA-nak (Nemzetközi Passzívház Szövetség). Együtt van a szakmaiság és a kizárólagosság (amire minden ilyen szervezet vágyik).

Szabad a pálya.

Amikor a felvezető cikk egyik hozzászólásában azt írtam, hogy „Itt az a módi, ha valaki megfelelő pozícióba kormányozza magát, akkor azzal megelégszik”, nos ezt leginkább erre értettem. Bástyák elfoglalva, hátradőlhetünk.

Az előző cikkben épp arról írtam, hogy az un. „passzívház szövetség” nincs többé. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy e másik szervezet is jobbára csak a cégbírósági iratokban fedezhető fel, – a novemberi Passzívház Nyílt Hétvége kivételével – a köz- illetve szakmai életben nem lelhető.

A Passzívházak 2016 sorozat további írásai.