A településkép védelméről benyújtott T/10728 számú törvényjavaslat kapcsán készült legutóbbi írásomból egy nagyon fontos részlet kimaradt:

11. §

(1) Az önkormányzat polgármestere (főpolgármester) településképi kötelezés formájában – önkormányzati hatósági döntéssel – a településképi követelmények teljesülése érdekében az ingatlan tulajdonosát az építmény, építményrész felújítására, átalakítására vagy elbontására kötelezheti.

(2) Az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) a településképi rendeletben az (1) bekezdés szerinti településképi követelmények megszegése vagy végre nem hajtása esetére e magatartás elkövetőjével szemben 1 000 000 forintig terjedő bírság kiszabását rendelheti el (településképi bírság).

Nos ez egy érdekes helyzetet teremthet, különösen, ha a településképi törvény „stílusrendőrségre” vonatkozó kitételét is idevesszük, miszerint

„(1) A településképi rendelet szakmai megalapozása érdekében településképi arculati kézikönyv (a továbbiakban: kézikönyv) készül.

(2) A kézikönyv a – települések természeti és épített környezete által meghatározott – településképi jellemzők bemutatásának és minőségi formálásának eszköze. A kézikönyv feltárja és ismerteti a településen belül jól elkülönülő egyes településrészek arculati jellemzőit és értékeit, és ennek figyelembevételével szöveges és képi megjelenítés formájában javaslatot tesz a településképhez illeszkedő építészeti elemek alkalmazására”

Ha nem Magyarországon lennénk, akkor ezt egy magától értetődő dolognak tartanánk, hiszen a településkép tönkretevői elleni fellépés közérdek. A probléma ott van, hogy ezt Magyarországon akarják bevezetni, ahol a politika és az önkormányzatok az elsők, akik megszegik saját törvényeiket vagy némi kapcsolati háló kapcsán szemet hunynak ezen megsértők felett. Az önkormányzatok az elsők között adják fel az elveiket, ha pl. egy nagy beruházással kecsegetető befektető megjelenik a látóhatáron, onnantól kezdve minden borulhat, ami addig szent volt. Ismert a dunántúli nagyvárosban működő multi bővítésénél felmerült természetvédelmi aggályokat hogyan seperte félre a politika  és tette akadálymentessé a multi terjeszkedését.

De nem kell messze menni, ott van a városliget építési területté válása, vagy a Vár disneyland-es átépítése. Nyilván ezek a kivételek közé fognak tartozni.

Már magam előtt látom, hogy az újgazdag vállalkozó sárga színű, barokkra hajazó borzalmas épületét településképi kötelezés keretében a polgármester ízlésvilágának jobban megfelelő stílusúra kellene majd átalakítani és ha nem teszi, fizethet ezért akár 1 millió Ft-ot. No nem arról van szó, hogy szeretem az ilyen épületeket, de eddig létezhetett az a közkeletű mondás, miszerint mindenkinek joga van ronda házat építeni (vagy tervezni). Az ok egyszerű, nem szerencsés, ha hatalmi eszközökkel akarunk ilyesmibe beleszólni.

Ami nekem ronda, az másnak szép és fordítva is igaz. Majd pont az állam fogja megmondani a tutit???

Ha egy közösségben a vezető tisztségviselők ízlés(terrorja) határozza majd meg az utcaképet, akkor ezt már tényleg csak azzal lehet fokozni, ha ezt még milliós büntetéssel meg is tetézhetik.

A fotók a legnagyobb magyiterrán városban, Biatorbágyon készültek 2009-ben, aminek anno egy egész sorozatot szenteltünk. 

Arculati kézikönyv ugyanakkor nem ismeretlen a nagyot álmodók és az ízlést kisajátítani vágyók között. Elég emlékezni a Pécs kötelező színei nevű helyi rendeletre. Ott a Műegyetem egy neves professzorát, a hazai szindinamika apostolát, Nemcsics tanár urat kérték fel, hogy készítse el Pécs –  színeken alapuló – arculati előírásgyűjteményét.

Az egészből szerencsére nem lett semmi. Itt írtunk róla.