előzmény: 1. nap a kivitelezővel

2. nap

Nem tudnánk egy kicsit lejjebb menni azzal az árral? Nekem még mindig magasnak tűnik. Tudja ez nem a Rózsadomb, nem akarom márványból az izét. Szóval valami egyszerűbbet nem tud, ami olcsóbb, de azért úgy néz ki, mintha…? Fizetnék is érte. Na nem annyit, az azért túlzás lenne, végül is nem márvány. Hol is tartunk most, az eredeti ár 50 %-nál?

Őszinte leszek, szinte már barátok vagyunk, de csak magának: nincs ennyi pénzem. Értse meg, nem lopom én a pénzt. Tisztességesen megkeresem. Magának nincs családja, még sohasem érezte, hogy nagyon szeretne venni valamit saját magának, megígérte a feleségének is, de valahogy nem jött össze? Nem ismerős? Én is így vagyok. Kell. Egyszerűen kell. De annyit persze nem ér.

Vegyük le a fuvarköltséget, azt majd megoldom. Még nem tudom, hogy hogyan, de majd megoldom. Készbetont majd én intézem, van egy jó forrásom. Nem tudom mik ezek a fura számok itt, ők ilyenekkel nem foglalkoznak. Nem, valóban nem vacakolnak holmi betonreceptekkel, meg ilyenekkel. Végül is ez nem egy Michelin csillagos konyha, vagy hogy hívják, hanem egy betonüzem. Nézze, ezek a fiúk legalább 15 éve vannak a szakmában, tudják hogyan kell betont csinálni. Most tényleg kétségbe vonja? Eddig minden betonjuk megkötött, nem ez a lényeg? Na ugye! Adnak-e garanciát … jaj ember maga a Holdon él? Ki ad manapság garanciát, miért maga talán ad garanciát? Na ugye. Nézze ők is családos emberek! Bányakavics … mi tud azon elromlani? Látott már maga elrontott bányakavicsot? Na ugye…

Nézze, ha a tetőfedés magánál ennyibe kerül, akkor arra van olcsóbb ajánlatom is. Meg a bádogos munkára is. De gondolom ez nem gond.

A cserép mennyi? Hát a tüzépen? Annyi, amennyi. Maga nyilván tök olcsón megkapja, ha állandóan ott vásárol. Időnként kapok valami kis engedményt. Nézze az nem kóser, hogy én kifizetem a súlyos pénzeket a cserépért, maga meg itt osztalékot zsebel be utánam. Megmondom, hogyan csináljuk, elmegyünk együtt az építőanyagoshoz én megmondom mennyi kell, ők megmondják mennyi lesz, maga bemondja, hogy magának lesz, erre mondanak egy árat, a kettőt kivonjuk egymásból, középen találkozunk, risztelünk a különbségen, magának is jó lesz, nekem is, meg a tüzépesnek is. Én ott leperkálom a lét, maga meg elhozza. De épp az előbb mondta, hogy a szállítást maga intézi. Nem emlékszem, de tök mindegy is. Hozassa inkább az építőanyagos, neki egyébként is van teherautója, ez legyen má benne az árban, így is nagyot szakít rajtam.

A fedélszék gerendáit is majd én megoldom, azzal nem kell bajlódnia. Maga veszi meg? Nem kell megvenni, már megvannak. Az udvaron. Tuti szárazak, mert 60 évig egy vályogházban voltak, onnan bontották, direkt nekem. Igaz ugyan, hogy egy kicsit megáztak az elmúlt télen, de ebben a szép időben már tökre kiszáradtak. Van még szuper B30-as téglám is, nagy részük ép is, igaz még le kell kapni róluk a habarcsot. Mert hogy bontottak. Nem mondtam még? De bontottak. Markolóval bontották, de nagyon értett hozzá a markolós. Szóval pár darabon még rajta marad a habarcs, de azt maguk is meg tudják oldani. Van pár darab, ahol 2-3 darab még össze van ragadva, de ez direkt jó, egyből mehetnek így a falba, magának is gyorsabb, nem kell egyesével…

De nekem igazolnom kell az eredetét. Hát majd igazolja. De az nem úgy van, ha kérdezik, be kell mutatnom a terméktanusitványát. Tudtam, hogy ezzel fog jönni. Mennyire tudtam. Édes Istenem, mennyire tudtam. Ember, én piszkosul fel vagyok készülve. Mivel maga lesz az efmvé, igazán tudhatná, hogy bontott anyag is beépíthető, ha az efmvé igazolja, hogy frankó. De én nem vagyok efmvé. Nem ? Nem. Akkor sürgősen kerítsen egyet! Jó, szerzek egyet, de miért igazolná, hogy frankó, mikor még nem is látta, milyen állapotban vannak. Hát azért, mert én fizetek. Csak azért dobjak ki az ablakon egy csomó lóvét, mert maga finnyás és csak új, gyári meleg téglából szeret falazni, raklapról? Mi ez a kényeskedés, fintorgás, magának talán előmelegítették az ezüstbilit a magánbölcsiben? Ha óvatosan borítja le a bontott téglát a billencsről, akkor legalább a habarcs egy része is lejön. Magának is  könnyebb lesz.

Az ablakok feletti kiváltó is meg van oldva. A sógornak maradtak frankó hathatvanos E gerendái, azokat feldaraboljuk és jók lesznek áthidalónak. Gyártásból maradtak vissza, gyártási hibásak, nem vette át a minőségellenőrzés, negyedáron meg lehetett venni. Azt nem lehet. Mit nem lehet? Az E gerendát feldarabolva beépíteni, mert tönkremegy. Jóember, hol tanulta maga a szakmát? Higgye el nekem, lehet. A sógor már építkezett. Ért hozzá. Neki is pár helyen ilyen van beépítve. Jó, tudom, volt amelyik megrepedt, de vastag volt az ablak tokja, az megtartotta. Nyilván egy pecches széria volt, van ilyen, de van egy ügyes festőm, az majd eltünteti.

Na szóval. Én itt próbálom egyszerűsíteni és megoldani a maga anyagbeszerzési gondjait is, erre jön a mesterségesen generált problémáival. Eddig tökre abban voltam, hogy maga azért jött el, mert kell magának a munka. Azt hittem, hogy maga profi. Közben én kepesztek itt ezerrel, hogy magának is buli legyen. Komolyan mondom, ezt bele kellene számítani az ajánlatába, ennyivel is kevesebb gondja lesz. Szóval, ha az eredeti ár 40%-át be tudnánk lőni irányárnak, az már alkuképes lenne. Magának is megérné, higgye el. Az apósom dolgozott valamikor az építőiparban, mesélte, hogy megy ez. Van benne még bőven tartalék.

Csak ezt a tartalékot ne nekem kelljen most megfizetni. Majd a következő pénzes kuncsafton behajtja, azok nincsenek ennyire kifeszítve, mint most én. Látta az autómat, pont akkor robbant le, amikor tegnap jöttem magához? Azt mondják hengerfejes, de az egész kuplungot is cserélni kell rajta. Több százezer lesz. Érti, több százezer lesz! Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy luxuskiadásokat finanszírozzak.

Értse meg, én is nagyon szeretném, hogy magának is megérje, de maga is értsen meg engemet. Én úgy nőttem fel, hogy fogjam a pénzt. Nem tudok mindent egyszerre, itt a kocsi… hát nem is tudom  … , lehet hogy le kell  mondanom az egészről. Ha a 25 millióból nem tudok megmenteni 4-5 milliót, akkor mi a fenének fogjak bele? Tiszta ráfizetés, ezt azért maga is fogja nem? Nem? Kár.

Hát nem tudom… azon gondolkodom, hogy ha lemegyünk az eredeti ár 35%-ára, akkor talán. De nem biztos. Bizonytalan vagyok, mert maga itt folyamatosan srófolja fel az árakat, én meg tehetetlen vagyok, mert nem az építőiparban dolgozom. Úgy érzem totálisan ki vagyok szolgáltatva magának. 35% ? EMBER, hát maga hol él? Ez nem a Rózsadomb. Maga most nem a Csányival beszél. Mi vagyok én, egy pornómilliárdos?

De most tényleg, beszéljünk komolyan, ha belecsap a kezembe, akkor akár holnap kezdhet is. Akkor megegyeztünk? Miben? Miben, miben? Hát az eredeti ár 30%-ában, vagy hiába tépem itt a számat már két napja? Nem veszi észre, hogy mindenáron a megegyezésre törekszem? Szinte mindenben engedek, bármit is kér. Oké, az összetörött bontott B30-as téglákat nem kell beépítenie. Egye meg a fene. Bukom rajta, de engedek. Sokadszor mondom, hogy nekem nem kell a márvány. Szóval akkor 30%?

Innen folytatjuk.

***

…ha kíváncsi az előzményekre és a következményekre, kit-kat ide!