Tisztelt Koós Úr!

Nagyon tetszik a „gyorstalpaló építkezőknek” címen írt jótanács sorozat. A 312 és 456 sz. ismert rendeleteknél sokan kifogásolták a szomszéd jogok hiányát. Én most egy igazán hatásos szomszéd-jogi megnyilvánulást szeretnék megosztani a lapot olvasó közösséggel, nevezetesen:

Gyorstalpaló (nem) építkezőknek, avagy hogyan szerezzünk magunknak szomszédjogot?

Ha a rendelet nem biztosít számomra szomszéd-jogot, majd szerzek én magamnak! Erre jutottam azután, miután tudomást szereztem róla, hogy a mellettem lévő üres telekre a szomszéd a közös oldalhatárra lakóépületet kíván építeni. Ezt pedig nem hagyhatom. Nem olyan fából faragtak engem, hogy holmi jött-ment emberek (ráadásul fiatalok) építkezését elviseljem, hiszen én már 15 éve itt élek, ráadásul kamarai tagsággal rendelkező építőmérnök vagyok 30 éve. Össz-családi összejövetelen az összes gondolkodó ember együtt kisütötte, hogy ezt bizony meg kell akadályozni. De csak fizikálisan lehet, mert a szellem azt diktálja, hogy bizony egy építkezés mégis csak fontos. Meg hát az igazságot megvallva, jogunktól megfosztottak bennünket, így nem tudunk hatósághoz fordulni.

Hosszas töprengés után úgy döntött a jogszerző családunk, hogy a tervezett épület helyére építünk egy bazi nagy kerítést. De hogy az épületnek biztosan útjában legyen, így a szomszéd telkére építettük teljes terjedelemben. Megvallva az igazságot, azt is tudtuk, hogy az építésfelügyelet kíméletlenül megbünteti az építkezésre vetemedő szomszédot, ha 10 cm-nél nagyobb eltéréssel építi meg az épületet. Meg hát az az igazság, hogy elég keskeny a telek, így nem tudja felépíteni a házát, mert a másik oldalon elfogy az oldalkert. Megkezdtük a kerítés építését. Biztosra mentünk, mert a jogunknak biztos alap kell, betonelemekbõl építettünk a telek teljes szélességében 2,50 m magas kerítést. Ilyen építménnyel már csak meg tudjuk védeni a jogainkat. Igen ám, de a szomszéd tudomást szerzett az építésről és ott ugrándozott, meg kiabált, hogy ez az ő telke, meg nem tud majd építkezni, de erre mi csak még gyorsabb ütemben építettük a kerítést. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között, felárral építették meg a kerítésemet. Úgy is kértem a számlát, hogy az jó magas legyen. Legalább olyan, mint a kerítés. El is készült 2 nap alatt.

A szomszéd, akinek az építés volt a mániája, rohangált a hivatalba, hogy védjék meg a birtokát. De hát én nem vettem el tőle. Csak azt akartam, hogy az alapvető agyréméről mondjon már le, és ne akarjon mindenáron építeni.

Tudtam, hogy a hivatal velünk van. Mindig is bíztam az önkormányzatokban. Főleg úgy, hogy én már 15 éve ott laktam, ez meg egy nagyvárosi betolakodó volt. Elküldte őket a …(nem oda), hanem a bírósághoz, mert még azt is kifogásolta, hogy az ő telkére építettem a kerítést. Tulajdonképpen neki építettem, vagy nem? Ne lássa állandóan a kárörvendõ képemet, amit azért vágok, mert sikerült megakadályozni a ház építésében.

A haveromtól tudtam, aki az albérletet kiadta a számára, hogy havi igen komoly összeget fizet neki az albérletért. Mondtam is neki, hogy elintézem én, hogy hosszú bérlõ legyen, mert a bíróságnál a birtokvita eltart vagy 4-5 évig. Addig nyugodtan sörözhetünk a bérleti díjból. De ez az ember annyira ragaszkodott az építéshez, hogy egy szép nyári reggelen elbontotta a kerítést, az anyagot az én telkemre átdobálta. Még jó, hogy nem lopta el. Azon nyomban elkezdte építeni a házát, mára már be is fejezte. Nem ment bíróságra. Ha te nem, majd én! Bepanaszoltam, hogy elrombolta a szép új kerítést, pedig én csak jót tettem neki. A kerítés alatt ugye nem kell nyírni a füvet, meg az építés is egy nagyon nehézkes és pénzes dolog. Ettől akartam megkímélni.

A bíróság gyorsan dolgozott, négy és fél év alatt 5 tárgyalást is tartott, volt köztük olyan, amelyik több mint egy foci félidõnyi idõt is igénybe vett. (hosszabbítással) Más dolgom nem volt, csak tárgyalásonként négyszer, ötször elmondtam, hogy rongáló, rongáló….rongáló. Azt is hangoztattam nagyon keményen, hogy nekem a kerítés nagyon sokba került, térítsék meg a káromat. Képzeljék erre az az építés-mániás azt mondta, hogy nincs károm, mert a kerítés helyett épített házat, ami kerítésnek megfelel. Igen ám, de az én kerítésem igen jól meg volt építve, továbbá szép friss szürke színe volt. A bíróság is látta ezt a fényképen, és mondta, hogy szebb volt, mint az új ház. A kemény munka meghozta gyümölcsét. A bíróság rongálásért elítélte az építés-mániást, továbbá megfizettette vele a kerítésemre költött (jól felszámlázott) összeget kártérítés gyanánt. Csak azért sajnálom a kerítésemet, mert olyan szép szürke színe volt…. De már nincs semmi dolgom, csak a családommal elmenni valami külföldi nyaralásra. Pénz az van, futja a kártérítés föle. Mindenkinek ajánlom az írásomat, aki összeakad egy építeni szándékozóval. Építeni kell egy jó nagy kerítést, a szomszéd leendő háza helyére, a többi a bíróság dolga.

Tisztelt Koós Úr!

Ez valójában egy megtörtént eset. A családom volt a szenvedő fél. Én egyszerűen felháborítónak tartom, hogy ma egy ilyen előfordulhat. A teljes történet még inkább tanulságosabb, mint ez a humorosnak szánt írás, de az előző bejegyzések stílusában próbáltam elővezetni.

Ez ma, 2016-ban Magyarországon így működik. Így kell szomszédjogot meg egy kis plusz pénzt szerezni. Egy építésellehetetlenítési céllal, mérhetetlen rosszhiszeműen megépített kerítést a szomszédnak (nekünk) kárpótolnia kell, továbbá minket ítélték el rongálásért. Hiába építettünk új házat a kerítés helyére, a bíróság szerint a kár nem térült meg.

Én 25 évig építéshatósági ügyintéző voltam, de ilyet még nem hallottam. Nagyon kíváncsian várnám az építészek, építők, olvasói reagálását, véleményeit.

Üdvözlettel: egy olvasó

(szerk. megjegyzés) természetesen senkit sem akarunk arra biztatni, hogy a fenti módon tegye lehetetlenné a szomszédos építkezést, pusztán egy olyan anomáliát próbáltunk bemutatni, amikor a rosszindulat ellen még jogi eszközökkel sem tudunk harcolni.