Szuper vályogházak a nagyvilágban
kattints a fotóra
Kezdjük azzal, hogy a vályogból való építést egyes országokban igen magas szinten művelik, elég Jemenre, Iránra vagy egyes észak-afrikai országokra gondolni. Ha megnézzük ezeket a fotókat, akkor csak ámulunk s bámulunk, hogy mi mindenre képesek vályogból. Kattints a fotókra!
vályog felhőkarcolók a jemeni Shibam-ban fotó: City Metric
Érdemes elolvasni az alábbi útleírást, ami hagyományos vályogházakat mutat be.
https://www.facebook.com/dawa.zhanma/videos/1700436133514334/
Van azonban egy teljesen más világ is. A világ nyugati felén a vályog az önkifejezés, a szabadság, a kreativitás szimbóluma is. A vályog valóban az önkifejezés eszköze lehet értő kezekben, de felejtsük el a számunkra megszokott formákat. Nem véletlen hogy elsősorban meseszerű, organikus formákkal találkozunk, amikre inkább mondanánk, hogy gyerekeknek való, mintsem hogy beköltöznénk valamelyikbe. Kattints a fotókra’
E romantikus vonulat mellett azonban megjelent a modern építészet eszköztárában is a vályog, de persze nem műanyag zacskóba és szögesdrótba csomagolva, hanem zsaluzatok között egyfajta monolit szerkezetként. Ezekből csodálatos felületeket és szerkezeteket építettek számos helyen. Kattints a fotókra!
https://belsoudvar.hu/ujepmuv98.pdf
Fürdős Lajos kiegészítése:
Egy kis fal rétegrend. https://www.zrs-berlin.de/
Tóth Szilveszter kiegészítése:
https://www.archdaily.com/371073/ihlow-house-eike-roswag
https://www.rickjoy.com/
Hozzászólások (1): megnézem
Tóth Szilveszter
2016. március 15. kedd 11:34
Szerintem ebben a témában az a lényeg, hogy az ember miért használ, miért választ egy anyagot. (a történelmi példák érdekesek, de szerintem nagyon nem releváns) Mindenki tapasztalta már a szakmában, hogy az emberek 90%-a a fal anyagával azonosít egy házat: vályogház, faház, téglaház. Mintha a többi szerkezet nem volna meghatározó élmény. Na jó régen volt még a nádfedeles, zsupfedeles ház, ma meg a lapostetős.
Ez – az ezekhez társított lakóélmény mind-mind megannyi laikus tévképzet! Prekoncepció. Nem mondom, hogy nincsen ennek amúgy minimum placebo hatása a valós térélményre, lakóélményre, de ha bekötött szemmel viszünk be egy embert egy épületbe, nem ezeket fogja meghatározónak érezni.
Nézzétek meg a nyugati példákból a „mese” vonalat. Szemmel látható, hogy ott az ideológiát választják és ahhoz az anyagot, formát. nézzétek meg, hogy milyen feladatokat bíznak az anyagra: mindent, amivel meg lehet erőszakolni, magasról tesznek az emberre, aki majd kompromisszumokat köt és kész.
Nézzétek meg a modern vonalat: itt az anyagválasztás a megjelenés eszköze: „szeretnék látni egy textúrázott, érdekes felületű falat és ehhez választok anyagot”. Mit bíz erre az anyagra? semmi mást, csak ami feladatot szánok neki, esetleg még amit amúgy magától tud. Nem hőszigetel vályoggal, nem is feltétlen az a teherhordó szerkezet sem, mert a kiváltásoknál elvérzik és nem mond le a nagy üvegfelületekről, sarokablakról sem. nem az anyagért épít, hanem az építészetért használ anyagot.
direkt nem vályogot írtam, mert ez általános és nem csak a hagyományos anyagokra vonatkozik. hozhatnék példát nád homlokzatburkolatra Hollandiából.
és figyeljétek meg, próbáljátok kitalálni, hogy vajon mely anyagok, szerkezetek határozzák meg a lakóélményt az adott példákban – csak az egyik lesz a vályog, annak is csak a textúrája, páraháztartása, hangszigetelése és a meleg pasztelszíne.
még valami nagyon fontos: anyagválasztás miatt egy funkció sosem sérül (építészeti koncepció miatt annál inkább, de ez egy másik mese 😉 ), ezeken az építészeken nem uralkodik az anyagválasztás, mert mérnöki tehetségük van azt olyanná formálni, amilyet álmodtak belőle! Hogy ez szép, azt az utókor dönti el. A gótikus katedrálisok sem kőszerű formák. A kövek nem akartak olyanokká lenni, a mester vette rá őket – és milyen jól tette!