40 hónapnyi tárgyalási anyagot nem lehet pár szóval vagy mondattal elintézni. A 10 halott, a több száz súlyos és könnyebb sérült, egy élet alatt összegyűjtött javak teljes elvesztése nem pótolható és nem kárpótolható. Olyan trauma, ami hosszú ideig élni fog az ország kollektív emlékezetében, de nyilván sokkal fokozottabban a helyiekben.

A kooseptar.hu is számos cikkben boncolgatta a tragédia körülményeit

A tragédia után időszakban sokak első gondolata – akármennyire is tagadnánk -, a bosszú, a bűnösök azonnali és példaértékű megbüntetése volt. Ne tagadjuk, sokan szerették volna a mostani, felmentett vádlottakat börtönben tudni és rájuk mutatni, hogy igen, Ő MIATTUK volt minden.

Nem így történt. Nem vagyok jogász, hogy megítéljem a bíróság munkáját, legfőképpen nem vagyok ismeretek birtokában. Ebből következően nem mondhatom, hogy az ítélet felborító, mértéktartó, igazságos vagy éppen rossz. Ezt majd megteszik a hozzáértők.

Természetesen megjelentek a bíróságot elítélő hangok, miszerint micsoda ítélet született, nincs is felelős? De van.

A bíróság ugyanis nem állított olyat, hogy nincs felelős. A bíróságnak nem az a feladata, hogy egy mindenre kiterjedő szakvéleményt készítsen, ő csak afölött tud ítéletet mondani, akit vádlottként elévezetnek. A bíróság nem vádhatóság, nincs joga senkit sem perbe fogni. Jelen esetben az ügyészség nem végezte el a munkáját és ezt mondta ki a bíróság.

A tanulságok viszont megmaradnak és a tanulságok egy része korántsem rózsás. Itt elsősorban az állam szerepére gondolok.

Ha nem lennének törvények, állami ellenőrző hatóságok, akkor itt bárki bármit bármikor megtehetne, mert senki sem védené a környezetünket, az itt lakókat, az üzemekben dolgozókat. Ha valaki romlott húst árul, azt tartoztassák le, zárják be az üzemét. Ha egy ellenőrzési mechanizmus jól működik, akkor ezek az esetek napvilágra kerülnek. Nem számíthatunk mindig arra, hogy egy vállalkozás vezetője, tulajdonosa majd mindenben jogkövető lesz és emberbarát. Ezért kellenek a megfelelő szabályozások.

Úgy vélem egy demokráciában a választók azért bízzák a sorsukat az államra, hogy bizonyos dolgokban vigyázzon rájuk (rendőrság, hatóságok…stb), mert számos dologhoz nem értünk, nem ismerjük, nem is tudunk róluk.

Az Illatos úti mérhetetlen környezetszennyezésre még mindenki emlékezhet. Szándékosan citálom ide. A hatóságoknak, a helyi polgármesternek nem volt vele semmi gondja, csak éppen egy egész kerületnek. A főváros szégyene volt, immáron évtizedek óta, egy ketyegő vegyibomba a város közepén.

Akikre rábíztuk az életünket, azok ezzel nem törődtek. Újságcikkeknek kellett ahhoz megszületni, hogy annyira nagy legyen a felháborodás, hogy már ne lehessen a szőnyeg alá söpörni. Amikor nagy nehezen felismerték, akkor viszont cselekedtek. A probléma nagyobb része meg lett oldva. Mármint a közvetlen életveszély elhárítása.

Érdekes volna megismerni a kolontári tárgyalás 40 hónapjának azokat a részleteit, mely az állam és az ellenőrző szervek felelősségét tárták fel. Ha ugyanis a feltételezett vádlottak nem büntethetőek, de a tragédia mégis bekövetkezett, akkor itt valami nem stimmel. Nem lehet mindent egy 50 évvel ezelőtti tervezési hibára visszavezetni. Azóta változtak a szabványok, az ellenőrzések műszaki színvonala, eszközrendszere…stb.

A vörösiszap tároló nem Budapest belterületén van, kevesen találkoznak vele, de az Illatos úti teleppel is igen hosszú ideig nem történt semmi érdemleges.

Vajon még hány ehhez hasonló rejtett bomba ketyeg a talpunk alatt hatósági, emberi hanyagságból, nemtörödömségből, az ellenőrzési protokoll esetleges alkalmatlansága miatt?

Beszélhetnénk arról is, hogy ilyen esetben miért nem az állam kártalanítja a jogosultakat, megelőlegezve, hogy lesz kin behajtsa. Ha viszont nincs felelős, akkor ez miben különbözik egy átszakadt vízügyi gát okozta árvíz következményeitől? Ott sincs személyi felelős, mégis az állam jótáll valamilyen formában.

És akkor nem beszéltünk még arról, hogy a közadakozásból összegyűlt közel 2 milliárdos összeg sorsa ismeretlen, az hogy nem lett kiosztva ahhoz a „vérforraló” igen enyhe kifejezés.