Természetesen most sem a az építészetről lesz szó, hanem egy olyan beruházásról, aminek (a drukkereken túl) legfeljebb azok örülhetnek, akik megszerezték a megvalósítás egy darabkáját. Mondjuk a tervezés 2 milliárdját.

Az értelmetlen stadionépítések és stadion átépítések kapcsán már mindenki kellően kidühönghette magát, de talán a Népstadion teljesen értelmetlen fel és átalakítása húzta ki a gyufát a leginkább. Egy teljes erkölcsi avulás eredményeképpen maradt betontörmeléket akarunk mindenáron átmenteni a jövőnek, amiből jószerivel nem marad semmi, de mivel a meglévő köré készül az új, tudjuk jól, ez mivel jár. Az ilyen „ház a házban” átalakítások, bővítések akár 50-70%-kal is megdobhatják a beruházási költségeket. A sok kötöttség viszont egy sor olyan megoldást indukál, amire egy új stadionnál semmi szüksége sem volna. Persze új stadionra sincsen szükség, ahogy Budapesti Olimpiára – mint hivatkozási alapra – sincs, mert 1. senkinek sem éri meg, 2. nem vagyunk gazdagok.

Mégha Spanyolországban vagy Anglliábnan vagy esetleg Olaszországban lennénk, ahol a focinak van színvonala talán még lehetne magyarázni a bizonyítványt, de egy 30 éve a béka feneke alatt lévő sportot 100 milliárdokkal támogatni olyan, mintha mindjárt a csatornába dobnánk a családi ezüstöt. Merthogy ez családi ezüst, a mi vagyonkánk, amit ismét két kézzel herdálnak.

Jött a hír, hogy lehet a 100 milliárd nem is lesz elég, de az már mindenkinél kiverné a biztosítékot, ezért csökkenteni kell. Az eredmény: mindent ki kell hagyni, ami nemfoci és akkor olcsóbb lesz. Cserébe viszont a rangadókon kívül semmire sem lehet majd használni

No innentől olvassák az alábbi cikket: Puskás stadion: 100 milliárdot dobunk ki az ablakon | PORTFOLIO.HU