Mit nevezzünk luxusvillának? 2. rész
A hazai luxusvillákról szóló első részben leginkább azt próbáltuk bemutatni, hogy milyen hibás képzetek társulnak e kifejezés mellé és miképpen kapcsolódnak össze a luxusnak gondolt valamik az építészeti giccs-csel?
E második részben igyekszünk összegyűjteni azokat az ismérveket, amitől valóban luxusingatlannak tekinthető egy épület vagy éppen egy lakás.
Bár az első példa nem villa, hanem lakás, de egy időben ez volt az egyik legdrágább az ingatlanpiacon. Nem véletlen, mert a sok száz m2-es lakáshoz olyan extrák tartoztak, mint pl. egy több száz m2-es tetőterasz. Ami alapvető ebben a kategóriában, az a hely, a környezet. A Duna-part pedig ilyen, kilátással a Gellért-hegyre.
Az ismérvek között előkelő helyen van a kellően nagyvonalú belső térképzés, lehetőség szerint semmi csak akkora, amekkorát megengednek a szabályok, hanem ami a „megfelelő belső térképzés” miatt elvárható.
A konvencionális megoldások helyett az egyedi belsőépítészeti kialakítás nagyban erősíti azt a benyomást, hogy nem tucatáruról van szó.
A Duna-parton álló társasház penthouse lakását nyilván csak egy saját Duna-parttal rendelkező villa tudja überelni, ahol saját mólón ki lehet kötni a motorcsónakkal, kisebb jachttal. A környék és a látvány adott.
Ha mindehhez egy határozott és következetesen végigvitt stílus is társul, akkor a legjobb úton haladunk affelé, hogy számos irigyünk legyen.
A hazai ingtalanpiac kétségkvül szűk szegmensét jelentik azok a frissen épült, igényes építészeti eszközökkel, sokszor minimál stílusban megépült villák, ahol az építészeti koncepciót nem kötötték guzsba előírások vagy a szűkös pénztárca.
további hazai luxusvillák fotókkal és leírásokkal (katt. a fotókra):
[poll=12]
Hozzászólások (0): megnézem