Olvasom, hogy a milánói világkiállításra kiválasztott épület tervezői elhatárolódnak attól, ami Milánóban épül. Értem én, hogy ha kihagyják őket az épület megvalósításának terveiből, akkor ezen berágnak és elhatárolódnak, kérdés, hogy mi ezzel a céljuk.

„“Kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a pavilon megvalósuló, végső változatától elhatárolódunk, annak építészeti – műszaki színvonaláért, működőképességéért, a terem hangzásáért felelősséget nem vállalunk. Kénytelenek vagyunk felhívni az érintettek figyelmét, hogy nevünket ne szerepeltessék sem a sajtóanyagokban, sem a hivatalos honlapon, mert ez ránk nézve kompromittáló” – írja a nyilatkozatban Ertsey Attila, Herczeg Ágnes, Stocker György, Podoski György és Borsiné Arató Éva.”

Nem kell Pritzker-díjas építésznek lenni annak megítéléséhez, hogy az általuk tervezett (aláírt) tervek olyanfajta színvonaltalanságot tükröznek, hogy a különböző dehonesztáló jelzőket használó kritikusok legkevésbé sem túloznak.

Itt nem a megvalósult épülettől kellene elhatárolódni, hanem az egész tervtől és attól a gyalázatos módszertől, ahogy az 1. helyezettet kifúrta az ügyért felelős kormánybiztos.

Volt már egyszer a közeli építészetünkben, aki igazi szocialista módon kézivezérelt egy fontos épület tervezést, a Nemzeti Színházét.  Akkor egy író gondolta, hogy jobban ért ehhez a szakmához, mint a szakmabeliek és nem hallgatott senkire, mikor a kész mű láttán mindenkinek csak a giccs szó jutott eszébe.

Most sincs másképp, csak épp most egy költő véli ugyanezt. Az ő személye – ebben a stádiumban – már teljesen mellékes, sokkal inkább érdekes és az egész szakmát az foglalkoztatta, hogyan lehet, hogy egy ilyen – láthatóan az építészethez alapszinten sem konyító – módon készült tervet felvállal egy jónevű építész? A ma napig senki sem tudja, hogy pontosan mi a különbség a „kreatív tervező” és az építész között? (annyi lehet csak tudni, hogy az előbbi nem építész). Hogyan lehet, hogy egy felelős építész tervező elhárítja magától az épület esztétikáját?

Jó lenne már megtudni.