Öt éve, január közepétől használok Mac-et és ennyi idő már elég ahhoz, hogy eldönthető legyen, megérte-e az átállás windowsról? Amennyire tudom, a váltás iránya legtöbbször egyirányú a Mac irányába, bár biztosan van olyan is, aki a másik irányba vált, de azt hiszem az ritka, mint a fehér holló.

Írtam a gépről 10 illetve 13 hónapnyi használat után és az első tapasztalatok nem voltak egyértelműen jók. A fájlkezelésben a Mac messze elmaradt a windows-tól. Volt más észrevételem is, de úgy látom, hogy az elmúlt 5 év különböző változataiban igen sokat változott az operációs rendszer.

Kezdeném a hardverrel, ami ma is megfelelő. Igencsak kevés az iMac-hez hasonló, széles körben elterjedt all in one megoldás, fogalmazhatnék úgy is, hogy az iMac a leginkább használt típus ebben a kategóriában. A 27″ mindenre elég, sőt az elején még filmeket is néztünk rajta, a HD filmeket elég jól vitte.

Azt már a legelső számítógépnél meg kellett tanulnom, hogy a számítógép nem vagy csak igen korlátosan fejleszthető és ha szoftverest kérdezek, halvány fogalmuk sincs, mi mire jó, leginkább úgy szól a tanács, hogy vedd meg a pillanatnyilag legkorszerűbbet, abból biztos nem lesz baj. Mivel ez egy elég drága megoldás, ezt sikerült kikerülni és más megoldáshoz folyamodtam.

Az iMac esetében ez az SSD utólagos beépítése volt, ami érezhetően és láthatóan meggyorsította a gépet. Erre került az op.rendszer és az alkalmazások, az adatok pedig a jó öreg HDD-re.  Az elmúlt öt évben egyszer magamtól cserélni kényszerültem a HDD-t, mert tönkrement (Samsung), majd amikor már kicseréltem, az Apple-nek volt egy visszahívása pont a Samsung merevlemezek miatt, így kétszer lett kicserélve.

Abszolút bevált és hiányozna a billentyűzet és a madzag nélküli egér, ami nem gombos, hanem érintőfelületes. Abszolút bevált, pontos, nem volt vele soha sem gond. Hiányozna nagyon, ha nem lenne.

Mivel egy oprendszert és alkalmazást + rengeteg saját beállítást tartalmazó HDD-t nem igazán öröm cserélni, módom volt élesben kipróbálni az Apple Time Machine backup rendszerét. A mentés, visszatöltés olyan jól sikerült, hogy az utolsó böngészés eredményét is visszaállította a TM. Vagyis jól működik.

Továbbra is üdítő, hogy nincs kábelrengeteg az asztal alatt, mivel azonban az SSD-nek nem volt külön hely ebben az iMac változatban, az egyébként is tönkrement optikai meghajtó helyére került. Ez utóbbi 3 év után adta meg magát és felfedezni véltem ebben Steve Jobs azirányú fáradozását, hogy szokjunk már le a dvd írásról. Nos az elején valóban hiányzott, de be kellett látnom azóta, hogy ebben (is) látnok volt az Apple ura. A mentenivalók mérete olyan nagyságrendeket jelent, amit valóban nem lehetne DVD-kel megoldani. Kellett vennem egy külső DVD meghajtót 5 eFt-ért, mert pl. az ArchiCAD telepítést anélkül elég nehézkes megoldani.

Végül és ez nagyon fontos, hogy bár valóban elég drága a Mac, viszont cserében elég jól tartja az árát. Az én iMac-em anno 2009 legvégén bruttó 447 eFt volt, amit ma cca. 190-220 eFt között lehet eladni. Vagyis egy 5 éves gép 45-50%-os áron adható el, ami azt hiszem igencsak jó ár. Kevés számítástechnikai berendezés van, ami ennyire jól tartaná az árát.

A következő részben a szoftveres tapasztalatokról számolok be.

[poll id=”44″]