A  korábban bemutatott gödi passzívház építtetője mondja el a tapasztalatait az előkészületekről és magáról a megvalósításról. 2. rész. A fotókat az építtető készítette.

Mivel – tudtommal – Miklós regényeket nem közöl a honlapján, az építkezés folyamatával kapcsolatban inkább csak válogattam a tapasztalatok között. Próbáltam olyan példákat hozni, amelyek ad hoc jelleggel merültek fel és sok fejtörést okoztak – ha csak egy építettőt meg tudok kímélni ezektől, már megérte megírni ezt a cikket.

1. Gépészeti és elektromos vezetékek nyomvonala

Utólag úgy látom, hogy ezt egyszerűen nem lehet elég alaposan megtervezni, főként mert az igények nincsenek (nem lehetnek) kellő alaposságal átgondolva. Mindenesetre azt javaslom, hogy a tervnek ezt a részét feltétlenül részletesen nézzük át a kivitelezővel és a műszaki ellenőrrel. Nálunk adódott probléma a szennyvízzel, villannyal, szellőző-befúvókkal és a talajkollektor csöveivel is, és több esetben arra kényszerültünk, hogy a lakótér méretét – szerencsésebb esetben csak esztétikáját – csökkentő megoldást valósítsunk meg. Íme két pléda:

– Ha monolit födémet építünk, számoljunk azzal, hogy a födémbe beépített csőkivezetések, villanyszerelési dobozok helye utólag csak nagyon nehezen (vagy sehogysem) módosítható.

–   A belső villanyszerelés tervezésekor gondoljunk arra, hogy a főfalakban nem szerencsés vezetéket, kapcsolót elhelyezni, mert rontja a légtömör termikus burok integritását. Egyéb okok miatt nagyon-nagyon alaposan gondoljuk át a gyengeáramú kiviteli terveket is (gépészeti automatika, kaputelefon, riasztó, számítógépes hálózat és az ezekhez tartozó érzékelők, kezelőpanelek helye).

– Jóval azelőtt legyen kész a belsőépítész terv, hogy a belső vezetékezéshez nekifogna a kivitelező. Higyjék el: ez a tervfázis is tartogat meglepetéseket…

Összefogalva: a csöveknek, vezetékeknek a födémben vagy a válaszfalakban van a helye, szerintem senkinek nem célja dobozokat, előtétfalakat építeni, még akkor sem, ha ezek egyébként esztétikusan kivitelezhetők. Arról nem is beszélve, hogy nincs idegesítőbb annál, mint amikor a már festett/vakolt falba kell vágni helyet “még egy utolsó” vezetéknek.   

2. Kritikus csomópontok

A nyílászárók és a redőnyök/árnyékolók beépítési csomópontjait szintén időben (lehetőleg a kivitelezés megkezdése előtt) el kell készíteni, részletesen át kell beszélni a kivitelezővel. Utólag persze már tudjuk, hogy a problémát a mi esetünkben az okozta, hogy sem a nyílászárók, sem az árnyékolók szállítója (akiket botor módon bátrokodtam én kijelölni) nem rendelkeztek a megfelelő tapasztalattal a saját termékük tekintetében, arról nem is beszélve, hogy miként kell azt egy passzívházba beépíteni.

Nincs más út: kérjünk, illetve követeljünk meg referenciákat a vállalkozóktól és semmiféleképpen sem csak az ár alapján döntsünk! Miklóstól utólag is elnézést kérek: tudom, hogy nehéz volt együtt dolgozni ezekkel a partnerekkel. Okulásul álljon itt néhány “élményünk” a csomópontok/hőhidak témaköréből:

– A falsíkba szerelt ablakok miatt az ablaknyílások méretezésekor figyeljünk arra, hogy a teljesen beépített ablak keretéből mennyit fog kitakarni a rögzítés, vakolat, glettelés, esetleges belső burkolat (szerintem a beszállító dolga lett volna erre figyelmeztetni minket, de ez sajnos elmaradt).

–  Az ablakok beépítésekor különösen alaposan ellenőriztessük a szigetelőcsíkok szakszerű beépítését mind a belső, mind pedig a külső oldalon (ez gondot okozott a kivitelezőnknek, márpedig ennek tökéletesnek kell lennie).

3. A redőnyök/árnyékolók homlokzati rögzítése

Bár triviálisank tűnik, passzívház esetében bármi, ami a homlokzatra kerül felszerelésre, külön tervezési és kivitelezési feldatot generál. Nekünk az emeleti részre megálmodott faburkolattal, az árnyékolók tokjaival és konzoljaival gyűlt meg különösen a bajunk. Aki nem tud passzívházhoz tartozó komplett szerelési megoldásról referenciát adni, azzal inkább ne is álljunk szóba… A referencia ebben az esetben főként kész, korábban kidolgozott csomóponti megoldásokat jelent, a szóbeli magyarázat édeskevés.

Ilyenek közül választani “ingyenes”, amúgy meg mi fizetjük az importőr termékfejlesztését (nem volt célom, de így jártam). Ha már itt tartunk, hadd említsem meg: a homlokzatra szerelt (bármilyen) burkolat bár nagyon szép lehet, a passzívház-falszerkezet sajátosságai miatt komoly kivitelezési többletköltséget okozhat.

4. Hőkamerás mérés

Kérdezhetnénk, hogy passzívház esetében ugyan minek, a mi esetünkben ez inkább minőségbiztosítási célokat szolgált. Az egyébként nagyon jól megépített termikus burkon is találhatunk kisebb hibákat a hőkamerás méréssel, amelyeket természetesen érdemes kijavíttatni. Mondanom sem kell, a hőkamerás mérést is maximálisan megérte megrendelni. Nota bene: a méréshez fagypont alatti külső hőmérséklet szükséges!

5. Tartalék a PHPP-ben

Ahogy a jó hadvezér sem küldi csatába a teljes sereget az első rohamnál, Miklós is már eleve azt javasolta, hogy bőven hagyjunk tartalékot a PHPP-ben, hogy a végén biztosan teljesüljön minden követelmény a kész épületen. Hogy mennyire igaza volt, azt csak a tanúsításkor láttuk: szükség volt a tartalékokra! Módosítások több oknál fogva felmerülhetek, amelyek nem mindegyike tervezhető előre. Nálunk az alábbiak fordultak elő:

– A nyílászáróknál nagyon elszaladt a költség, végül szerényebb technikai színvonalú termékeket is használtunk.

– Dacára a folyamatos ellenőrzésnek, egy helyen kimarad egy tartófal alól két sor hőhídmegszakító Ytong (a tanúsító – akit egyébként részben ezért fizetünk – kiszúrta egy fényképen)

– Dacból nem voltam hajlandó több millió forintot költeni egy “passzívház ajtóra”, az eltérő k-érték miatt lehetett újraszámolni a PHPP-t.

– Az árnyékolók és faburkolat rögzítésének a koncepciója is csak “menetközben” alakult ki.

És ki tudja, hogy még miket felejtettem el a fenti felsorolásban… Ismét köszönet illeti Miklóst, aki szó nélkül vezette át a szükséges változtatásokat, és kezelte a tanúsító igényeit.

6. Gépészeti fődarabok

Javaslom, hogy a gépész tervezőtől kérjük el a beépíteni javasolt fődarabok (legalább a hőszivattyú és a szellőzőgép) részletes műszaki leírását, feltétlenül keressük meg a telepítést végző cégeket és egyeztessük velük a műszaki igényeket, kérjünk passzívházas referenciát (mindezt a kivitelezés megkezdése előtt). Mi ezt részben elmulasztottuk, ezért nem kevéssé úgy éreztük, hogy a gép köré építjük a házat, nem pedig fordítva. Ez azért elég vicces, így utólag. Amikor például kiderült, hogy az eredetileg oda tevezett és már megvásárolt szellőzőgép nem fér el a számára tervezett álmenyezetben, az nem volt ennyire mókás pillanat. A vége persze jelentős többletköltség lett, nem kevés mérnöki találékonysággal (értsd: sufnituninggal) fűszerezve.

7. Gépészeti fődarabok beüzemelése

Feltétlenül gondoskodjunk a szellőzőgép és a hőszivattyú szakszerű beüzemeléséről és beállításáról, illetve hogy a két készülék maximálisan támogassa egymást a fűtési/hűtési igény kielégítésében. Hazánkban viszonylag hosszú a hűtési és a fűtési idény közötti idő, és fontos, hogy a házat működtető gépészet ekkor is optimálisan működjön. Engem is csak az győzött meg, amikor végre elmagyarázták nekem, hogy mit fog “garázdálkodni” a házamban az a sok automatika. Arról nem is beszélve, hogy az igazoltan szakszerű beüzemelés a passzívház tanúsítás feltétele is! Ide tartozik még, hogy mi eredetileg nem gondolkodtunk a gépeket kiegészítő szabályozástechnika kiépítésében, de végül is a kivitelezőm meggyőzött, hogy erre még egy passzívházban is szükség van.

Javaslom, hogy több gépésszel is beszéljük át az igényeinket, győződjünk meg róla a kivitelezés megkezdése előtt, hogy ami végül elkészül, az ki is fogja szolgálni azokat! Azt már csak egészen szemlesütve írom ide a gépészeti rész végére, hogy   bizonyosodjunk meg arról, hogy a gépészeti fődarabok esetén biztosított legyen a megfelelő magyarországi szervízháttér: ugye senki sem szeretne rákényszerülni, hogy Ausztriából rendeljen brigádot a tél kellős közepén…

8. Passzívház minősítés

Nekem ez vesszőparipám: mivel a passzívház egy (kétségbevonhatatlan igényességgel és műszaki kompetenciával) kreált kategória, a verdiktet csak az arra felkent szakértők mondhatják ki egy épület felett. Én a darmstadt-i PHI-től kértem és kaptam a minősítést, de természetesen léteznek más források is.

Három okból is megérte a mintegy 1.300 eurónyi költséget:

1) kis döccenőktől eltekintve a minősítő nagyszerűen kontrollálta a kivitelezést és a műszaki ellenőrzést

2) rengeteget tudtam meg a saját házamról, amit egyébként nekem kellett volna kikutatnom

3) a folyamat véglegesen meggyőzött arról, hogy ez az egész minősítés nekem anyagilag megérte, nem kamu ez a “passzívház mizéria”.

Az építettők felé az a tiszteletteljes javaslatom, hogy a minősítést végző cégtől kérjenek előre részletes igénylistát, hogy mit, mikor kívánnak látni, ellenőrizni. A kritikusabb munkafázisok után kérjünk “köztes” ellenőrzést, hogy időben kiderüljön, ha javítás szükséges. A fentebb említett két sor hiányzó Ytong esetében már késő volt akkor szólni, amikor már az emeleti födém is a házon volt, nem maradt más hátra, mint reménykedni benne, hogy elég lesz a Miklós által beépített tartalék (elég lett).

9. Kommunikáció

Üzletemberként tisztában vagyok vele, hogy a kommunikáció mennyire fontos. Az építkezés sem kivétel ez alól: javaslom, hogy a szerződött partnerek között az építkezéssel kapcsolatos információcsere legyen nyílt és folyamatos. Tartassunk  rendszeres kooperációt, az e-maileket, feljegyzéseket küldjük meg minden közreműködőnek és “könyörtelenül” várjuk is el, hogy az érintettek ezeket olvassák el és időben tegyék meg a megfelelő javaslatot vagy intézkedést! A türelmetleneknek álljon itt egy statisztika végső kegyelemdöfésként: szerény számításaim szerint a két és fél év építkezés több mint kétezer e-mailt “generált”…

Köszönöm a türelmet, az olvasóknak sikeres építkezést, Miklósnak pedig sok-sok érdekes megbízást kívánok!”

Az építtető

a cikk első része