Csontvázak a városban | Foghíjbeépítés
A 2008-as válság óta új kategória jelent meg tömegesen az urbanisztikában, a megkezdett és félbehagyott épületek. Van tulajdonos, de nincs befektetési szándék, viszont a nyers épületcsontvázak immáron majd egy évtizede ott éktelenkednek számos város forgalmas útja mellett. Nem ritkán ezek igencsak óriásira nőtt beruházási szándékok lenyomatai, közülük is kiemelkedik a már többször emlegetett Tópark ingatlanfejlesztése, amiről már mi is többször írtunk.
Tópark. Fotó: portfolio.hu
Ez a probléma nem kíméli a fővárosnál kisebb városokat sem, Pécs egyik frekventált pontján áll a félig megépített szállóépület, a bevásárlóközpont része elmaradt és nem tudni, mi lesz a 4 éve kiálló rozsdásodó betonvasak jövője? vele szemben fűvel benőtt gödör jelzi, hogy itt fog megépülni a Lares ház.
Lassan foglalkozni kellene a jog és az urbanisztika oldaláról is ezen házak sorsával. Elbontatni vagy hasznosíttatni valaki mással …
Hozzászólások (6): megnézem
NSZ
2014. szeptember 1. hétfő 11:27
Kedves Miklós!
Annyiban pontosítanám a a fogalmat, hogy volt valaha tulajdonos, azaz projektcég, volt valaha kivitelező, volt valaha projekt támogató bank. Az első kettő bedőlt, tartozásokba zuhanva, így ezek az épületek többszörös felszámolási eljárások alatt vannak, és még évek, amíg kiderül, a teleknek és az épületnek ki milyen százalékban tulajdonosa, hiszen ilyenkor a tervezők, kivitelezők, a bank, az előértékesített lakások tulajdonosai állnak sorban a pénzükért.
Vagyis nincs tulajdonos és nincs befektetési szándék.
A nyitó képen látható Rákóczi út 66. házzal volt szerencsém kapcsolatba kerülni, sajnos.
Üdvözlettel:
N.
Koós Miklós
2014. szeptember 1. hétfő 11:39
[re=92346]NSZ[/re]:
a megoldás valahol ott lehetne, hogy egy eszközkezelőhöz hasonló állami, de legalábbis független cég értékesíthetné, amíg nem késő, amíg egyáltalán folytatható a kivitelezés az eredeti tervek szerint (legalábbis tartószerkezeti szempontból).
Az eszközkezelő a kapott pénzt zárolt számlán tartaná addig, amíg nem lesznek meg azok, akik joggal követelhetnek egy részt a befolyó összegből.
Ha most így ebben az állapotban megvárják, amíg mindez kiderül, nem lesz olyan kivitelező, amelyik átvenné és garanciával befejeznié, ergo marad a bontás, ami belvárosról lévén szó, nem lesz kicsi összeg. De mit fognak csinálni egy tópark méretű betondzsungellel? Ott olyan óriási a bedolgozott vb. mennyisége, hogy elképzelni sem tudom, mit lehetne kezdeni vele (max ledarálni…)
No ezért kellene valamilyen sűrgős állami beavatkozás
NSZ
2014. szeptember 1. hétfő 12:01
Ezek az épületek valamikor egy valósnak hitt piaci igény alapján kezdtek el épülni. A jelenben ezek a piaci igények nincsenek, mert pl. nincs rá kereslet. Vagyis befejezni nem lenne érdemes, hiszen a lakásokat nem venné meg senki, a hotelt nem üzemeltetné senki, mert ráfizetéses.
(ráadásul ki nem fizetett eredeti tervek esetén, az áttervezéshez szükséges szerzői/tervezői jogok megszerzése is problémás)
Innentől csak bontási költség és a telek ára, mint érték marad, ami gyakran lehet, hogy kisebb, mint a fennálló tartozások összessége.
Itt talán az állam inkább kedvezményekkel tudná támogatni a folyamatot, pl. ha elbontod és parkosítod, akkor pl. adókedvezményt kapsz, finanszírozóként az államot nem szabadna terhelni, szerintem.
Tóth Szilveszter
2014. szeptember 2. kedd 10:04
[re=92348]Koós Miklós[/re]: „De mit fognak csinálni egy tópark méretű betondzsungellel?”
nem akarsz ugye a MNB-nek ötleteket adni, ugye?
vagy épp múzeumnegyed (a 2000es évekről) a Föld szívcsakrája mellett? 😉 + plusz ha ezután is marad bontandó épület, akkor az megy útalapba a Biatorbágy-Felcsút autópályába.
Szabóbácsi
2014. szeptember 8. hétfő 21:48
NSZ: Pl. a Tópark sosem volt szerintem valósnak hitt igény. Legfeljebb megpróbálták beetetni a néppel. Az építészetben is gyakran kínálnak tényleges megoldás helyett illúziót, csakhogy mindenáron kicsalogassák a vevő pénzét. Mint a legtöbb plázánál is. A legjobban az építők, „fejlesztők” jártak. Utána vesződjenek az üzemeltetéssel. Pl. Lurdy ház.
Csontvázak a városban | Foghíjbeépítés 2.
2014. szeptember 12. péntek 01:00
[…] Miklós cikkéhez kapcsolódva egy valós, folyamatban lévő esetet szeretnék bemutatni. […]