ÚGY NÉZEM MESSZIRŐL, A FELLÉPÉSI MAGASSÁG TÚLHALADJA A MAX.20 CM!

Nem rossz, én a szügyi evangélikus templom felmérésekor fotóztam hasonlót, az is elég megkapó:

https://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2014_5_13_ro9k695zn2.jpg

Tényleg szép, de azért a tényleges járófelület a fokok kevesebb mint ötven százaléka, és ahogy látható csak a falhoz simulva lehet ténylegesen közlekedni rajta. Valamint a korlát hiánya ugyancsak elrettentő, főleg ha a jobb felső sarokban kandikáló lyukat nézegetem, ahonnan a tervezettnél sokkal gyorsabban is le lehet érni esetleges botlás esetén.

Persze a dizájn oltárán akár a vérünket és az életünket is adjuk! 🙂

üdv

Egy zongorát felvinni sem egyszerű feladat!
Ugyanilyen széles és csak egy kicsit hosszabb helyen elférne egy OTÉK-nak is megfelelő és használható lépcső!
Persze ez tényleg sokkal sokkal sokkal különlegesebb.

Őszintén megvallom, nekem „déja vu” érzésem van. Nem sokkal korábban ezen a portálon megjelent egy cíkk amelynek a címe az volt:”Kortárs építészet idiótasága”. Ott szerepelt egy hasonlóan veszélyes lépcső és arról rendesen leszedték a hozzászólók a „keresztvizet”.
Szerintem ez a lépcső egy apró ötlet – végy néhány hulladék gerendát, fúrj beléjük egyik végüknél lyukat, húzd rá az egészet egy rúdra – és nem több. Ha arra gondolok, hogy egy apró hibával az ember elkezd fent egy piruettet és leérkezik mint „leszúrt Rittberger”… De akadnak apró hétköznapi problémák is vele. Néhány napos használat után kialakul majd egy ronda kosz csík ott ahol a használói megérintik a falat, és a takarítás is (ez általában elkerülhetetlen jobb helyeken) hagy majd nyomokat.
Ami az egyszerű és ezért szép gondolatot illeti, én tisztelem más véleményét, de nekem ez inkább egyszerűen primitív.
Nem teljesen ide tartozik, de szeretném megemlíteni, hogy ilyen „nagyon modern” nagyon egyszerű és nagyon veszélyes divatok voltak már korábban is. Elég ha beletekintek „Az én házam” c. könyvbe (Callmeyer Ferenc & Rojkó Ervin, Műszaki könyvkiadó Bp. 1974.), a 165. oldalon hasonló „gyilokjárót” találunk.
üdvözlettel: a gépész aki ma inkább bádogos.

A budai hegyekben ugyanilyen a Makovecz kilátö is. Fenn már kicsit imbolyog.

Hogy mennyire provinciális hozzászólások születnek a lépcsős posztokra!
(Nyilvánvalóan nyugat-európai példán az oték amúgy csak a vasfüggönyig tartó szabályait számon kérni…)
amúgy is jellemző, hogy nyugaton bátrabbak az emberek – ha kell neki korlát, majd csináltat olyat, ami szépen illik ehhez. ha nem kell neki, nem csináltat. Különben meg a lépcsőt posztolták, nem a korlátot. 🙂

Figyelmedbe ajánlom nagyobb, kétírányú testvérét a Kis-Hárshegyi kilátót: https://www.panoramio.com/photo/42578147?source=wapi&referrer=kh.google.com

[re=88317]Koós Miklós[/re]: Tisztelt Koós Miklós úr!
Elnézést, valószínűleg nem fejeztem ki magam egyértelműen.
Nekem is ugyanaz volt az első gondolatom a „kortárs építészet idiótasága” címen bemutatott egyenes, korlát nélküli lépcső láttán. Nagyon veszélyes, függetlenül attól, hogy 4, 14, 64, v. 94 éves az aki megbotlik vagy csak elveszíti az egyensúlyát valahol a lépcsőn.
Azt, hogy feláldozzák a biztonságot a forma kedvéért, szerintem nem a kortárs építészek találták fel, legfeljebb újra „feltalálták”. Erre hoztam példának a már említett könyvet a 70-es évekből, de egészen bizos vagyok benne, hogy számos korábbi példát is találhatunk veszélyes lépcsőkre.
Szerintem is a csigalépcsőnél több esély van a megkapaszkodásra, de megemlítem, hogy ismerek egy 50-es éveit taposó urat aki egy csigalépcsőn próbálta ki mekkorát lehet esni a gravitációt kihasználva. Ott sem volt korlát, bár ebben az estben talán az sem segített volna. Az illető született kétballábas.

Bár nem ide tartozik, de Ámerikában ilyet is szül a megrenedelői igény…: 🙂
https://tervlap.hu/cikk/show/id/2847

A noszlopi református templom toronyfeljárata szintén ezen az elven készült, a XlX. sz. első felében bekövetkezett tűzvész után. Ott a fokok keresztmetszete „laposabb” téglalap, egész jól járható, bár ebben nyilván szerepe van az András által belinkeltnél tágasabb orsótérnek is.

Itt nekem sem hiányzik a korlát, esetleg egy kapaszkodó a falra.
A baj a lépcsővel a jövőben a faanyag összeszáradása lesz. A vízszintes szálirányú gerendák a szálirányra merőlegesen (vagyis függőlegesen) akár 5-6%-ot is veszíthetnek méretükből. (Ezek a gerendák még nincsenek kiszárítva. Mesterséges szárítással ilyen keresztmetszetet nem is lehet szárítani. És sokkal több repedés lenne ha ez már kellően öreg anyag lenne.) De ha óriási csoda folytán csak 3%-ot száradna össze az anyag, akkor az a 300cm-es szintkülönbségen ez akkor is 9cm-t jelent.
Klasszikus csigalépcsőinknél, ahol 40mm-es műszárított keményfával dolgozunk, a 16 lépcsőfok (függőleges irányban ez összesen csak 64cm) egy év múlva cca. 2cm-t összeszárad a mai télen túlfűtött, nyáron klímával kiszárított lakásokban. Ezt a 2cm-t még tudjuk korrigálni, erre felkészültünk. De itt a fotón látom, hogy ezek a fokok a falba is vannak rögzítve.
Persze van rá megoldás, és ha valóban úgy készült, akkor ennek a lépcsőnek a belső szerkezete sokkal látványosabb mint a külső. És nem csak a gerendák átfúrásáról van itt szó.