csupa kisbetűvel …

A kooseptar.hu építőipari témájú blog némi privát kiegészítéssel. Egy dolog nem jelent meg itt (és nem is fog a későbbiekben sem), az pedig a politika. Választás lesz hamarosan, most kivételt teszek, de ez megmarad szigorúan magánvéleménynek, ezért nem is lehet hozzászólni. Bocs mindenkitől!

Már 8 éve sem mentem el szavazni és most sem fogok, az ok egyszerű: szeretnék már olyan pártra szavazni, amelyik vállalható, mert elegem van abból, hogy mindig valaki ellen kell szavazni. Jó lenne már valami mellett is….

A magyar politika legeslegnagyobb baja a mindent átható korrupció és azon belül is az az elképesztő kettősség, ahogy az általunk választott képviselők a saját és a nem képviselők dolgait intézik.

Számomra mind a mai napig meghatározó emlék az 1990-es, új, demokratikusan megválasztott parlament első napirendi pontja: a képviselők javadalmazása. Akkor éreztem először, hogy itt vélhetően nem fog változni semmi, ha ez a legfontosabb. Nem csalódtam, sajnos. Miközben részletekbe menő, kifinomult technikákkal igyekeztek az összes adózási kiskaput bezárni, amikor sohasem volt adókkal bombázták meg a magán és vállalkozói szektort, amikor a hiányos vagy kései bevallások miatt igen komoly bírságokat kell fizetni mindenkinek, addig a képviselők, a fizetésüknek megfelelő un. költségtérítéseket szavaztak meg maguknak szemérmetlen módon. Míg egy hibásan kitöltött költségszámla elég volt, hogy a könyvelő ne tudja elkönyvelni, addig a legkevésbé sem tisztelt képviselőink puszta bemondásra elintézték a költség elszámolásukat.

Jól jellemzi ezt az utóbbi 20 évben megalkotott szó, a megélhetési politikus. E pitiáner emberek sokasága komoly frusztrációval küzd, a legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy nem értenek semmihez, de harcosan kiállnak, ha a saját jólétükről esik szó. Soha az életben nem kellett olyan döntéseket hozniuk, amik ezrek, tízezrek sorsát befolyásolhatják. A hályogkovács vakmerőségével rajzolnak át évtizedes, jól működő rendszereket. Nem ismerik a felelősség, a következmény, az empátia és a segíteni akarás szavak értelmét. Nem látni kultúrembereket, csak hataloméhes akarnokokat.

Soha nem látszott akkora egyetértés a parlamenti pártok között – legyen egyébként akármilyen acsarkodás is – mint amikor a saját fizetésemelésükről, költségátalány könnyítésükről kellett szavazni. Képesek civil szervezetek pár milliós támogatásáról napokig vitázni, amíg 5-10-100 milliárdok sorsáról percek alatt döntenek, miközben azt sem tudják igazán, pontosan miről is hoztak döntést.

A politikusi kétszínűség talán legszebb példája a vagyonbevallások ügye. Puszta bemondásra kell kitölteniük úgy a bevallásokat, hogy soha senki semmit nem vizsgál, mindegy, hogy valakinek hirtelen képződött 10-20 millió Ft-ja, vagy éppen egyszer csak eltűnik a bevallásból ugyanennyi. Miközben a korrupció elleni harc sarkköve pont az lenne, hogy mindenféle vagyongyarapodást igazolni kell (erről szól egyébként a vagyonosodási vizsgálat) a valóságban mindez csak egy siralmas bohóckodás a számokkal.

Volt alkalmam már vezető politikusnak terveznem egy meglehetősen nagy alapterületű házat (5 szint, 750 m2), beleláttam az életükbe. Amikor azonban megnéztem a vagyonbevallását (90 m2-es bp-i lakás 50% tulajdonjoga), hangosan felnevettem és éreztem, hogy mennyit is ér ez az egész.

Mindez pártoktól független, a hatalmon lévők mindig nagyobb kísértésnek vannak kitéve, de a politikai váltógazdaság logikája szerint jószerivel minden pártot érint.

Számomra egy valódi demokratikus működés úgy nézne ki, hogy mielőtt leteszi egy képviselő az esküt, részletes vagyonvizsgálatnak vetik alá, aminek során felmérik a családtagjai vagyonát is, majd MIELŐTT lelép a parlamentből megismétlik a vizsgálatot. Ez volna a minimum.

A korrupciónál nem tudok nagyobb ellenséget mutatni a mai Magyarországon, mert véleményem szerint ez mindent überel, még a szegénységet, a szegregációt, a rasszizmust, az ügynökkérdést is ideértve. Mindent.

A mai napig az elmúlt 20 év legfontosabb beszédének tartom ama bizonyos öszödi beszédet, mert kimondta és egyértelművé tette a magyar politikai elit erkölcsi magasságait. Egyértelművé tette, hogy a választók félrevezethetőek, mert a hatalomért folytatott harcban minden eszköz megengedett. Minden. E szégyenteljes beszéd napvilágra hozta azt, amit egy publicista hiába is írt volna le, de egy politikus azáltal, hogy mindezt kimondta, egyben legitimálta és minden azután következő kormányzásnak feladta a leckét. Érdemes volna  minden fontosabb politikai döntést ezzel az öszödi szűrővel megvizsgálni

Amikor pedig már azt gondolnánk, hogy semmit sem lehet felülütni, akkor bedobják a postaládánkba a Munkáspárt szórólapját, rajta Kádár János fotójával és ajánlásával. Azt hiszem ez a mélypont.

Talán lesz még olyan választás az én életemben, ahol valódi dolgok között lehet dönteni és érdemes lesz elmennem választani.

[poll id=”62″]