Kedves Olvasó, Ön az igent választotta, így engedje meg, hogy megosszuk Önnel az élményeinket. Anélkül, hogy az egész épületkomplexum filozófiáját elmagyaráznám, elég annyit tudni, hogy ez egy un. „historical hotel”, ami jelen esetben Mátyás korával célozza meg az erre fogékony vendégeket.  A kastélyrészben klasszikus, elegáns szobák találhatóak, melyek szerencsére stílusban is igazodnak a barokk kastélyhoz.

Komplex vendéglátást kap az ide érkező: többféle szállásfajtából választhat, található itt sportcentrum, profin kialakított, különálló fürdőház, konferenciaterem, gondosan kialakított park…stb és természetesen a fő látnivaló: az un. Élménybirtok.

Előre kell bocsájtanom, hogy a vendégfogadás, a vendégekkel való foglalkozás, törődés, a kiszolgálás, a felszolgált ételek, a tisztaság, a felszereltség, a rend mind-mind kifogástalanok, e tekintetben nem érheti kritika a házat.

Amiről inkább szót ejtenék, az inkább a megvalósítás (a koncepció) módja és „szellemisége”. Építészként volt sejtésem arról, mi fog ránk várni, tiltakoztam is ellene, de mivel ajéndékba kaptuk és mivel megígértem, hogy igyekszem jól érezni magamat, elmentünk.

Kezdjük a szállásunkkkal, ami a mi esetünkben az „Udvarház” nevű épület egyik földszinti appartmantja volt. Mátyás korának a megidézéséről szól a Puchner birtok, azonban a megépített épületekben jól látható módon nem tudtak mit kezdeni ezzel a korral. Hangsúlyozom, hogy megépített, mert a többség újonnan épült, tehát nem kellett igazodni meglévő kötöttségekhez.

Ha olyan hotelt néznék ki magamnak, ami a középkor hangulatával szeretné megfogni a látogatót, akkor elsősorban kőre és fára asszociálnék, mint lehetséges és szóbajöhető enteriőr anyagokra. Minimum  kőpadló és a fagerendás mennyezet, robosztus ajtók és robosztus bútorok, kandelláberre emlékeztető világítótestek, hangulatfokozónak gyertyafényt vagy fáklyát imitáló lámpatestek, boltívek és boltozatok.

Na most ezek mind hiányoznak, helyette valami igencsak „érdekesen rusztikus” vakolás található a falakon és a mennyezeten és hogy a műélvezést ne csökkentsék a mai kor vívmányai – mint a radiátor vagy a split klíma -, ezért ezek is megkapták a fal festését valami ritka borzasztó végeredménnyel.

Még a fentieken is túltettem magamat, de hogy egy sarokba került a rusztikusnak szánt faszék, a rusztikus hajlítottlábú (!!!) asztalka, egy századfordulós asztali lámpa és egy arany színűre festett blondel keretes tükör, az nálam kicsapta a biztosítékot.

A dolog azért is furcsa, mert láthatólag rengeteg burkolatot, bútort, kiegészítőt, lámpát egyedileg terveztek meg és gyártattak le, ennyi erővel egy, a lakberendezéshez és persze a történelmi korok berendezéseihez is értő tervezőt is találhattak volna. Ha ezt valaki valóban tervezte és nem csak úgy kerültek ide dolgok, annak nem sok fogalma lehet arról, amit pl. egy színházi díszletmunkás is profin kivitelezett volna.

A rusztikusnak szánt ajtók (egyáltalán nem azok) fölé a folyosóra egy könyvtári olvasólámpa féleség került, tovább fokozva a stílustalanságot.

A környezet viszont szerencsére szép, rendezett. A sok épület jól van elhelyezve a területen, az épületeket összekötő gyalogutak este mozgásérzékelős megvilágításuak. Építészetileg is rendben van a fürdőház, funkcionálisan sem érheti kritika. Tiszta, rendezett, jól felszerelt. Egyetlen apróság tudta csak elvenni a kedvemet az un. Marokkói fürdőban található girlandok között erősen szemmagasságba belógó (és emiatt szemet is szúró) kovácsoltvas imitáció (itt megtekinthető), ami valójában egy meghajlított fi 10-es betonacél arany színűre lemázolva. Ezt nem kellett volna.

Sajnálatosan nem tudtam levetkőzni a foglalkozásomat, igy valószínüleg csak engemet zavart az egmás melletti épületekn látható fémanyagú cserepeslemez, a deszka és a hódfarkú cserép megjelenése,

… de talán mág ennél is zavaróbb (legalábbis számomra) ugyanazon az épületen a cserép és bitumenes zsindely, amik ráadásul még színben sem passzoltak

A nagy dobás persze az un. Élménybirtok, ami a turistaszezon idején nyilván nyüzsgő, pezsgő életet él a sok kézműves, apród és mutatványos miatt, most csak körbe lehetett sétálni. Az Élménybirtok pontosan olyan, mint amire számíthat az ember, csak azoknak ajánlott, akik magukkal tudnak vinni valakit, aki még nem töltötte be a 12- életévét és így legalább ő tud őszintén rácsodálkozni az ott látottakra. Magyar Disney park középkori filinggel.

Ilyen helyre ki kellene írni, hogy „építőiparban dolgozók számár a belépés nem ajánlott”. Az alábbi fotó azt mutatja, hogy az OSB lap már a középkor istállóépítészetének is szerves része volt, akárcsak a lábazatnál használt betonból készült zsalukő, amit gondosan NEM vakoltak le, hogy látszódjon!

Ilyen faházak – mint itt lent – egészen biztosan nem épültek Mátyás korában, és itt nem csak arról van szó, hogy valamirevaló asztalos, ács ekkora felületen így biztosan nem told meg deszkaburkolatot, hanem minimum eltolva, de ez a minta inkább csak utalni szeretne a boronafalas házakra (amik persze nem így néznek ki).

Az élménybirtok meglepően nagy, ha itt nyűzsgés van, akkor valószínüleg simán el lehet tölteni egy teljes napot is. Az egész vállalkozáson látszik, hogy fel vannak készülve a nagyszámú látogatók fogadására, mint szálláshely, mint étkeztetés, mint a szórakoztatás tekintetében.

Akinek nem sikerült elvennem a kedvét, az nyugodtan vigye el a gyerekét ide, ő biztosan hálás lesz és biztosíthatok mindenkit, nem fogja szóvátenni az OSB lapokat. Egy Disney féle park nem skanzen.

A többi képért kattintson ide

Ha esetleg nem látná itt fenn a képgalériát, kattintson ide: