A díjnyertes pincészet a valóságban
A 2010-ben számos díjat nyert badacsonyi borászatot már a publikálása idején is alapvető tévedésnek , tájidegen, fennhéjázó építészeti geg gyűjteménynek tartottam, ami fittyet hányt a táj építészeti örökségének, hagyományainak sőt a helyi előírásoknak is és úgy általában a sok évszázados borászati kultúrának. Akik anno megszavazták a legjobb ipari épületnek, nyilván sohasem jártak errefelé és sohasem láttak badacsonyi pincét. Sokadszor igazolódott be, elég egy jó fotós, hogy szép és előnyös fotók készüljenek és az interneten zabálni fogják. Így is történt.
Idén ősszel Badacsonyban jártunk és nem hagyhattam ki, hogy végre saját szemmel is megnézzem. Az eredmény minden várakozást alulmúló volt. Az épület annyira tájidegen, hogy az igazán csak a helyszínen derül ki. A közvetlen környezete pontosan ugyanolyan igénytelenül kopár, mint átadásakor volt. Borászat lévén egyetlen tő szőllő sincs a telken, levendula bokrok szegélyezik az utat.
Az épület nagy dobásának tartott rajzolatos betonfelületek, jóformán csak akkor látszódnak, ha olyan közel megyünk, hogy szinte rámászunk az épületre, a bevilágító felületek pedig úgy hatnak, mintegy bekoszolódott olcsó polikarbonát bevilágító. Az alaprajz íves vonalvezetéséről fentről látszik a legjobban, mennyire erőltetett építészeti manír csupán.
Lehangoló látvány. Sehol egy pad, egy szék, egy asztal, ahová és amihez le lehetne ülni. Sehol egy árnyat adó fa, pergola, semmi, csupasz pusztaság.
Látva a közepes és nagy badacsonyi pincészeteket, mindenhol öles betűkkel hirdetik magukat a borászok, az arra tévedő turistákat változatos módon invitálják borkostolásra és borvásárlásra. Ki vendéglátással, ki panorámával, ki hangulatos szőlőlugassal. Ennél a 398 milliós állami támogatással épült pincészetnél nincsen semmi. Mégcsak cégtábla sem, ki van nyitva egy hatalmas ipari kapu és kész. Itthon tudtam meg, hogy nem véletlenül. Idézet a Laposa pincészet honlapjáról:
A Laposa család 2009-ben új pincészet építésébe kezdett egy befektetővel közösen, ami 2010-re készült el. A projekt szakmai vezetője Laposa Bence volt, majd az üzem megnyitása után a pincészet vezetőjeként ellátta a borászati feladatokat is 2011 év végéig.
Szakmai és emberi okok miatt az együttműködés megszakadt. A Laposa család újra a régi feldolgozójában készíti borait. Jelenleg a befektető is a Laposa nevet használja palackjain… bízunk benne, hogy már nem sokáig. Addig is türelmet és megértést kérünk tisztelt fogyasztóinktól.
katt a többi fotóért:
Hozzászólások (4): megnézem
Szabóbácsi
2013. december 12. csütörtök 08:16
Messzebbről mint egy ottfelejtett sörsátor. Így jár amikor valaki nem a feladat szolgálatában áll hanem emlékművet akar önmagának.
BEszter
2013. december 12. csütörtök 21:40
Köszönöm Miklós ! Egy kicsit csillapodott szavai nyomán a kavargás a gyomromban, mert most már nem vagyok az undorommal egyedül! Rettenet és szédülés markolt meg, amikor megláttam e „művet” a díjazás alkalmából. Milyen egyetemi képzés az, amelyik ilyen „vak lovakat” bocsát az élő emberek közé ??? Az a legnagyobb baj, hogy teljes mocsár-ízlés borul így a fulladozó kultúrára. Hány emberöltőn keresztül fog éktelenkedni ez a „gyönyörűség” ???! S van elég sok hasonló.
Szabóbácsi
2013. december 13. péntek 08:50
[re=87255]BEszter[/re]: Igazából ez szerintem összefügg a kamarával kapcsolatos anomáliával. Egy szűk, beteg gondolkodású réteg mindent megtesz hogy kollégáit kiszorítsa a piacról és rajtuk élősködjön, aminek ezen förmedvény is remek példája.
Tóth Gábor
2014. október 10. péntek 09:08
Nekem tetszik.