Ritával mindketten alapvetően vörösbor pártiak vagyunk, de az utóbbi 4-6 évben megtanultuk értékelni a jó fehérborokat is. És hol érdemes ezt leginkább elkezdeni, mint Tokajban. Azóta módszeren keressük a finom borok lelőhelyeit, ennek keretében a barátainktól kapott borhétvégére szóló ajándékot Badacsonyban váltottuk be.

Az első napon a Borbély Családi Pincészet vendégházában/pincéjében voltunk vendégek (ott is aludtunk). Innen kirándultunk Mindszentkállára és Szentbékkállára, erről szólt a Hazajáró | Mindszentkálla és Szentbékkálla c. beszámoló.

A következő napi szállásunk szintén Badacsonytomajban volt, de már közelebb a Balatonhoz. Bár sokat jártunk már erre, többek között az Országos Kék Túrán is, de a Badacsony környéke annyira szép, hogy ide mindig visszavágyunk. El is határoztuk, a jövő évi szokásos családi hétvégét a baráti társaságunknak ide fogjuk szervezni.

Az idegenforgalmi szezon végeztével ilyenkorra már jobbára eltűnnek a turisták és a nyaralók, a bor illetve a borvidék pedig láthatóan (még) nem tud akkora vonzerővel bírni. Alig látni embereket, a pincék is jobbára üresek, lézengenek a badacsonyi borra vágyok.

Ez a hétvége a finom ételekről és a finom borokról szólt no meg egy kis túrázásról. Különféle szervezési okok miatt úgy alakult, hogy a túra előtt ebédeltünk (mondván utána majd legyalogoljuk). A badacsonytomaji szállásunk közvetlen közelében található a Borbarátok Vendégház, ahol príma konyhára leltünk. Korábban egy barátunknál már ettünk „osso bucco„-t és annyira ízlett, hogy Rita ezúttal ezt rendelt, én pedig „vaslapon sült harcsaderék paprika mártással, kapros túrógombóccal”. A finom étkekhez helyi specialítást, a csak itt termő Kéknyelőt rendeltünk. Mindkét ételt kíválóan készítették el, de azért érthetően Rita ebédje volt a különlegesebb.

Egy kis pihenő után elindultunk Badacsonyba és mire felértünk a kaptatósabb részhez, már túl voltunk cca. 3 km-en. Megmásztuk a Badacsonyt, felmentünka Bújdosók irdatlan mennyiségű lépcsőjén, majd a maradék erőnkkel körbesétáltuk a hegy fennsíkját, majd végül a borospincék mellett jöttünk le, ahol természetesen kötelező volt megkóstólni Szegedy Róza Házában a helyi specialitásnak számító ürmösbort is.

A nyitva tartó pincék mind nagyon hangulatosak voltak, pont olyanok, mint amire az ideutazó vágyik. Ez a hétvége különösen meleg volt, így a pincék kerthelyiségében  – október ellenére is – kerestük az árnyas szőlőlugasokat.

A Badacsony tetejéről pazar a kilátás, megéri feljönni ide, mert így szinte sehonnan sem látni a Balatont, talán csak Tihanyból.

A túra és a borozgatás után visszasétáltunk a szálláshelyünkre, majd egy kis pihenés után este visszamentünk a Borbarátok Étterembe megvacsorázni és bort kóstolni. Csatlakoztunk egy már ott lévő nagyobb társasághoz és végigkóstoltuk a pince saját borait, aminek vége persze az lett, hogy vettünk is a legfinomabb fajtákból. Szerencsére nem csak hagyományos palackokban (és igen drágán), hanem nagyobb kiszerelésben – folyóborként – is kapható volt a legtöbb. A Kéknyelű mellett nekünk a Badacsonyi Ottonel Muskotály száraz változata ízlett a legjobban.

Épp a napokban nyilvánították a Kéknyelűt hungarikummá

Kattintsanak az alábbi fotóra és nézzék meg a többit!

Amint azt már bizonyára észrevették nem csak a szakmai anyagok írásába vontam be külső szerzőket, így kértem meg Andrási Zsolt barátomat is, hogy a Hazajáró sorozatunkhoz ő is készítsen fotósorozatokat vagy engedjen át a kész összeállításaiból. Az együttműködésünk látható és kereshető bizonyítéka a Zsolt által összeállított Hazajáró térkép, amely a Google Maps szokásos lehetőségeit igyekszik kihasználni. Kattintsanak a térkép alatti linkre és nem csak nagyobb méretben fogják látni, hanem a bal oldalon megnézhetik a különféle színek jelentését is.

Hazajáró projekt nagyobb térképen való megjelenítése

Jó böngészést a fotósorozatok között!