Folytatjuk a sorozatunkat, melyben a hivatalos MÉK beszámolók után egy olyan beszámoló olvasható, ami arról szól, miképpen látta az elmúlt 4 évet egy tisztségek nélküli kamarai tag.

Minta tervdokumentáció

A kamarai tag nagyon szeretné, ha a mindenapi munkájában nem csak a kötelezettségeire hivatkoznának, hanem segítséget is kapna, leginkább a saját kamarájától. A napi küzdelmek egyik sarkalatos pontja, hogy az elkészített tervdokumentáció tartalmát – bármennyire is szabályozzák rendeletek -, jobbára mindenki a saját feje után megy, ez viszont napi szinten gerjeszt vitát, hol a teljesítést vitató megrendelővel, hol a terveket befogadó hatóságokkal. Az un. minta tervdokumentáció elkészítését a rendeletalkotó – nagyon bölcsen – a kamarára hagyta, pontosabban arra hivatkozott:

„…a dokumentáció egyes munkarészeinek léptékére, kidolgozottsági szintjére a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara vonatkozó szabályzatában foglaltak irányadóak…” [idézet a 290/2007. (X.31.) Korm. rendeletből]

…amire a kamara az alábbiak szerint reflektált:

Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a Kormány rendelet 1.sz. melléklet I. pontjában, valamint az ÖTM rendelet 5. sz. mellékletének 11. pontjában említett kamarai szabályzat jelen pillanatban nem létezik, hatálybalépése esetén tagjainkat haladéktalanul értesítjük.

Mindez 2008-ban volt, és már akkor elmaradásban volt a MÉK (erről szólt a Minta dokumentáció | szabályzat, ami nincs c. írás). Ezek után olvassuk a 2013-as elnöki beszámolót:

tervdokumentációk tartalmi követelményeinek szabályozása – MÉK -MMK kidolgozás alatt,

… vagyis az elmúlt minimum két ciklusban a MÉK nem volt képes ezt kidolgozni. Nyilván a tagság elvan enélkül is, nem is ez a legnagyobb gondja, de vajon még hány elnöki beszámólóban fog ez a „kidolgozás alatt” megjegyzés szerepelni?

Építési termék minősítés

A kamara  a 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet „az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól” kapcsán egy rövid közleményben az alábbiakról tájékoztatta a kamarai tagot:

A továbbiakban kétféle módon lehet meghatározni a tervekben alkalmazott építési termékeket. A szokásos módon konkrét márka, típus megjelölésével, miután a tervező a gyártók által szolgáltatott információk alapján kiválasztja az adott tervezési célra alkalmas terméket. A másik lehetőség a termék elvárt műszaki követelményeinek meghatározása, esetleg konkrét termék típus meghatározása nélkül. Az előbbi módszer alkalmazása esetén a kivitelezés során ragaszkodni kell a kiválasztott termékhez és ez problémát okozhat, ha mondjuk a megnevezett termék nem kapható, vagy más okból kell helyettesíteni. Az elvárt teljesítmény megadása tudatosabb tervezést tesz lehetővé, az elvárt lényeges termékjellemzőknek megfelelő, legkedvezőbb elérhetőségű terméket lehet kiválasztani.

De hangsúlyozni kell, hogy az adott célra megfelelő tulajdonságokkal és termékjellemzővel rendelkező termék kiválasztása és a tervdokumentációban való rögzítése mindenképpen a tervező feladata és felelőssége. forrás: Magyar Építész Kamara – Az építési termékrendelethez.

A kamarai tag mindezt érti és felfogja, de a megvalósításban magára marad. Hiába a nála sokkal lelkesebb, felkészültebb és elkötelezettebb kollégák próbálkozásai arra vonatkozólag, miképpen is lehetne megfelelni a jogszabálynak, a jó megoldás nem látszik. A kamarai tagnak ez túl sok, és hiába a fenti lelkes kollégák megoldási javalatai, azt látni, hogy mindenki másképpen értelmezi, ha egyáltalán értelmezni tudja.

Komolyan arra gondolt a jogszabályalkotó, hogy minden tervező majd kidolgoz egy saját követelményrendszert és kidolgozza azt az összes szóbajöhető épületszerkezetre? A kevésbé lelkes kamarai tag felteszi a kezét, bocs, de nekem ez magas és arra játszik, hogy soha senki nem fogja kérni tőle, mert hiszen mások pont ugyanennyire nem értenek hozzá. Viszont elég egy helyszini építésfelügyeleti ellenőrzés, ahol a tervdokumentációt bármikor elmeszelhetik és fizetheti a büntetést a kamarai tag. Tessék mondani, ezt nem a kamarának kellene  – legalább alapszinten  – összeállítani, vagy mondok még egyszerűbbet, megvenni olyantól, aki érti és már csinált ilyet és azt közkinccsé tenni?

Ajánlott/kötelező tervezői díjszámítás

A MÉK – szinte a megalakulása óta – óriási kapacitásokat és pénzt összpontosított egy tervezői díj kalkulátor megalkotására, amelynek bizonyos részleteit magára valamit is adó építész le sem meri írni, annyira irreális és a valóságtól elrugaszkodott. Mert mit lehet mondani egy olyan díjszámításra, melyben nettó 380 455 Ft-os mérnöknapra adnak javaslatot? Ezt tényleg komolyan gondolta valaki?

Amikor arról olvasunk a beszámolóban, hogy sikerült a kamara anyagi gondjait megoldani, többek között az 5 milliós büntetés kezelését, akkor azt már nem részletezték, hogy ez az az GVH-s büntetés volt, amit pont a kötelező/ajánlott tervezési díj szabályozásért rótt ki a Versenyhivatal. Fogalmazhatunk úgy is, hogy hozzánemértő szabályzatírók miatt kapta a kamara ezt a büntetést. Bármennyi kapacitást is áldozott rá a MÉK, lássuk be, ez az egész besült.

Mindezek ellenére látszólag mégiscsak van fény az alagút végén, de persze a folytatás sem mentes az anomáliáktól. Ertsey Attila leköszönő alelnöki beszámolójában olvasható, hogy  a német építész kamarai szabályozás (HOIA) valamiféle honosítása (egyelőre szakmai fordítása) zajlik azzal a reménnyel, hogy ezt az EU is elfogadja majd és nem köthet bele a magyar Versenyhivatal sem. Érdemes elovasni a beszámolóhoz írt kommenteket, igen tanulságos.

akit mélyebben is érdekel a HOIA témája, az e-gépész honlapján elég sok információt talál

Ezzel nem csak az a baj, hogy egy német jogrendszerből nem lehet valamit csak így kiemelni és beültetni a magyar jogszabályozás keretei közé (mert annyira eltérő a két ország jogrendje), hanem hogy erről az egész kezdeményezésről csak így, mintegy véletlenül tud meg valamit az egyszerű építészkamarai tag. Elfelejtették tájékoztatni.

(kiegészítés: időközben megjelent a javasolt tervezői díjszabás tervezet, amiről külön fogunk irni)

Kamarai tagdíj

A kamarai tag fizeti a tagdíjat, amit ha késve teljesít, már pótdijat is fizettetnek vele, mi több, ha a befizetés elhúzódik, a kamarája még végrehajtót is ráküld, hogy beszedettesse a kamarai tizedet (+ a végrehajtással járó jelentős kiegészítő költségeket). Merthogy a kamarai tagnak a tagdíj egy kvázi adó, amit azért kell fizetnie, hogy tervezhessen.

Lássuk be, ma a kamarai tag számára nem jelent mást a kamarai tagdíj, hiszen mit is kap cserében? A tagok befizetéséből a MÉK saját magát tartja fenn, fizeti az alkalmazottait és tisztségviselőit. Elég megnézni egy megyei kamara éves költségvetését, a központi MÉK-nek befizetett „sarc”-on túl a pénz legnagyobb része tiszteletdijakra és azok közterheire megy el.

Ne felejtsük el, a Magyar Építész Kamara nem egy alulról építkező, a tagok elhatározásából létrejött szervezet, hanem az állam által, fentről létrehozott kamara. És leginkább arról nem lenne jó megfeledkezni, hogy ha a tervezési jogosultság kapcsán egyszer megszűnne a kötelező kamarai tagság, akkor a tagok egy része vélhetően azonnal kilépne belőle, egyszerűen azért, mert nem volna miért bennmaradnia.

Lezajlott erről egy nem hivatalos szavazás is, ami ugyan nem reprezentatív, de talán elgondolkodtató.
[poll id=”16″]

a fenti kérdésekre 2008-tól lehetett több cikk végén is szavazni

A befejező részben a kamarai tag megoldásokra tesz javaslatokat.