A napokban volt a MÉK szokásos tisztújítása, aminek kapcsán sorra jelentek meg az előzetes beszámolók a kamara vezetői részéről, mellyel saját 4 éves munkájukat értékelték. Ez már önmagában is egy érdekes műfaj, különösen, amikor az elmúlt időszakot valamiféle heroikus küzdelemhez hasonlítják. Ebben persze semmi meglepő sincs, a korábbi tisztújítások is hasonlóan zajlottak le, csak épp a nevek változtak vagy éppen rotálódtak.

A most leköszönő vezetőség eredeti programja igazán támogatható volt, hogy mégsem valósult meg, abban persze sok minden közrejátszott. Azóta le is zajlott a tisztújítás a szokásos menetrend szerint, a küldöttek a felkínálkozók közül kiválasztották a számukra legmegfelelőbbnek tartott tisztségviselőket.

Az egyszerű kamarai tag ezeket a beszámolókat elolvassa – a rálátás legkisebb esélye nélkül – nincs is tisztában mi is zajlott az elmúlt 4 évben a kamarában. Sokszor még a legalapvetőbb dolgokról sincs tudomása, pl. hogy manapság  mekkora létszámú is a kamara és ebből pl. mennyi  az aktív, a felfüggesztett..stb.

A hivatalos MÉK beszámolók után álljon itt egy olyan beszámoló, ami arról szól, miképpen látta az elmúlt 4 évet egy tisztségek nélküli kamarai tag.

Először is a kamarai tag időközben elszegényedett, utolsó tartalékait éli fel, aki tehette kimenekült valamilyen hatósághoz, intézethez vagy éppen az oktatásba, lényeg, hogy legyen biztos fizetés és fizesse valaki a járulékokat. A kamarai tag vállalkozását állandó veszély fenyegeti, megbízások híján jobbára csak az inkasszók gyűlnek a számláján, sokakat a más területen dolgozó feleség vagy férj tart el. Talán elfogadható, hogy ebben a lelkiállapotában a kamarai tagot kevésbé hozza tűzbe, hogy mivel is foglalkozhat pl. egy 8 tagú külügyi bizottság 4 egész éven át?

Ebben az első részben a MÉK-ről, mint szervezetről lesz szó, a másodikban a szakmagyakorlásról és a pénzügyekről, végül az utolsó részben a kamarai tag a maga szerény és nem túl széles látószögével javaslatokat szeretne majd tenni.

MÉK, mint szervezet

Árulkodó volt a leköszönö elnök beszámolója, hiszen érződött a szövegből, hogy a MÉK-nek mennyire nincs élő kapcsolata a saját tagságával, mintha egymástól függetlenül léteznének. A MÉK legitimitását senki sem kérdőjelezi meg, képviseleti szervezetről van szó, a megválasztott képviselők szavaznak, minden jogszerű. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az MÉK létrejöttével – mindjárt az elején – kettévált tagságra és az őt képviselni szánt MÉK-re. Hiába szakmagyakorló kamarai tagok alkotják a MÉK vezetőségét, a gyakorlatban nincs kétoldalú kommunikáció. A tagságnak nem sok fogalma van, mi folyik a MÉK-ben, miről kivel és milyen eredménnyel egyeztetnek, mi várható. A tagság nincs bevonva sem a döntéselőkészítésbe, sem pl. konkrét jogszabályjavaslatok megvitatásába.

Sajnálatosan kevés szó esik arról, hogy mára a MÉK egy olyan önjáró szervezet lett, amelyik országos szinten több száz tisztségviselőt foglalkoztat különféle területeken. Készült egy közelítő számítás arról, hogy a központi és a megyei kamaráknál közel 500 tisztség található. Sajnálatosan a tagság előtt nem ismert, hogy ebből az 500 tisztségből mennyi a fizetett és milyen összeggel illetve, hogy milyen átfedések vannak a személyekben, poziciókban (nagyon szeretném, ha ezt valaki hivatalos helyről cáfolná, természetesen ugyanilyen részletes táblázatot mellékelve). Ez óriási szám és az egyszerű kamarai tag nem is érti, miért is kell a 19 megyei kamara mindegyikében pl. 3-5 tagú fegyelmi bizottság, amikor vélhetően 2-4 ilyen ügy fordul elő évente (megyénként). Itt is jelzem, hogy a kamara bizottságai a MÉK honlapján nincsenek belinkelve, ergo csak véletlenül lehet megtalálni.

Taggyűlések

A kamarai tag nem jogász, így nem igazán érti, hogyan lehet, hogy az évenkénti kamarai közgyűlésnek létezik az 50%-os létszám minimuma és ha ez nem valósul meg – márpedig erre sűrűn sor kerül – akkor már az eredeti meghívóban eleve meghirdetik fél órával későbbra is, aminél viszont már elég a 10% is. Ez nem a jog kijátszása, ez nem annak beismerése, hogy akik ezt a törvényt megalkották, tisztában voltak azzal, hogy a tagság legnagyobb részét ez nem fogja érdekelni, ergo egészen biztosan nem fog elmenni, viszont így határozatképtelenné válna a közgyűlés, mely így nem tudná betölteni a funkcióját?

A taggyűlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyűlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több mint 10%-a – 3000 főt meghaladó taglétszámú kamara esetében 5%-a – jelen van. A megismételt közgyűlést az eredeti közgyűlés időpontját követő 60 napon belül kell összehívni. forrás kamarai törvény

Mindezt a kamarai törvény szabályozza, így legfeljebb a parlamentnek lehetne címezni a fenti kritikát, de az biztos, hogy ez az igen alacsonyra tett küszöb leginkább a MÉK-et segíti a tagsággal szemben.

A MÉK és a tagság közötti kommunikáció

A kamarai tag járatja a központi és megyei kamara hírleveleit, de ritkán találkozik a kamarai ügyintézővel vagy tisztségviselővel, a kommunikáció ezen formája nem is volna járható sok ezer tag esetén. Lassan 20 éve erre már szerencsére kitaláltak számos alternatívát, amit csak használni kellene.

Elsődleges eszköz lenne a kamarai honlap, amiről a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? | 1. c. írás is szólt. Nem szükséges elismételni az ott leírtakat, mert a kritikák legtöbbje 2008 óta mit sem vesztett aktualitásából. Összefoglaló véleményem az, hogy a honlap egész egyszerűen méltatlan a Magyar Építész Kamarához. Látható, hogy a MÉK sem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget (hasonló volt a helyzet a hosszú időre magára hagyott MÉSZ honlappal is, azonban ott majd egy évi munka után létrehoztak egy, a szervezethez méltó oldalt).

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a honlapon nem működik semmiféle fórum, ahol a tagok meg tudnák beszélni az őket érintő problémákat, a MÉK be tudná vonni öket pl. a döntéselőkészítésbe. Amiatt aztán a kamara belső és csak a tagokra tartozó ügyei különböző nyilvános fórumokra kerültek, amit aztán a kamarai vezetői messze elkerülnek. Ez nyilvánvalóan nem megoldás, különösen nem 2013 végén.

Igazán tájékoztathatnák a kamarai tagot arról, hogy a rendszeresen kiküldött Építész Közlöny nyomtatási és postai költségei mekkora összegeket emésztenek fel és miért nem merült fel, hogy helyette pdf-ben küldjék ki a tagságnak. A reakciók ismerősek, visszatérőek és egyre inkább elfogathatatlanabbak, miszerint nincs mindenkinek emailcíme. De van, csak nem adja meg, illetve akinek nincs, az szerezzen és ha nem akar, akkor keressen másik elfoglaltságot. 2013-at írunk, egy meglehetősen magas presztizsű szakmában az lenne a minimum, hogy a teljes tagságot el lehessen érni ebben formában.

A kapcsolattartás ezen formája van annyira fontos, hogy erről majd az utolsó részben részletesebben is írnék a javaslatokkal együtt.

Van jó példa is a rendszerben, az pedig az Építész Továbbképző, melyet nem csak a jogosultság megújításakor használtam a kötelező teljesítésére, hanem fizettem programokra és továbbképzésekre is. Mindezt gördülékenyen, hiszen a honlap profin van elkészítve (a programozás és a dizájn is), minden fontos információt naprakészen mutat (pl. azt is ha valakinek tartozása van).

Érdekérvényesítés

Ha létezik lényegi és fontos területe a MÉK-nek, akkor az egyik legfontosabb az általa képviselt szakmánk érdekérvényesítő képessége. Ez minden leköszönő elnöki beszámoló fontos része, melyben azt olvashatjuk, hogy a kamara vezetősége milyen módon járult hozzá, hogy pl. az építésügy területét érintő jogszabályok egyszerűbbek és jobbak legyenek és igazodjanak a valós életkörülményekhez. Az eredmény ismert. A jogszabályi környezet egyre bonyolultabb, egyre átláthatatlanabb, a napi ügyintézésben résztvevők számára egyre nagyobb kihívás. Ebben nyilvánvalóan nem feltétlenül a kamarai vezetés az egyedüli hibás, viszont akkor ezt nem kellene győzelemnek beállítani, vagy inkább jobb nem is szóba hozni. Hogy ez mennyire így van, a kamara efféle érdekérvényesító szerepét a  saját felügyelő bizottsági jelentése fogalmazza meg, miszerint (kiemelés a cikkírótól):

A MAGYAR ÉPÍTÉSZ KAMARA FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE  Az Elnökség munkájáról

… Ezzel áttértünk az Elnökség munkájának legvitathatóbb területére, nevezetesen a Kormányzati szervekkel való együttműködés, ennek során a MÉK érdekérvényesítési képességének területére. A FEB számos esetben bizonyítottnak látja, hogy a MÉK részéről megfelelően előkészített és tartalmilag kifogástalan egyeztetési szövegekből éppen a leglényegesebb legfontosabb, az építészek és az építészet érdekeit legjobban képviselő fogalmak és kifejezések maradtak el. Így e munka hatékonysága a ráfordítás mértékének magas szintje ellenére, egyáltalán nem mondható kielégítőnek.
Az Elnökség munkája során ugyanakkor jónéhány – a FEB jelentésekben minden esetben megemlített – esetekben sem az Alapszabályt, sem a törvény bizonyos rendelkezéseit nem vette figyelembe. Ez véleményünk szerint rendkívül nehéz és jogilag kezelhetetlen helyzetet eredményezett. 
Végezetül meg kell említeni a FEB által ciklusokon keresztül hangoztatott hiányt, egy jövőképen alakuló konszenzusos stratégia hiányát, amelynek következtében a Kamara az egyeztetéseknél rendkívüli hátrányban van…  forrás MÉK

Építészeti botrányok

Az építészeti közéletben, különösen az állam által kiírt tervpályázatok és közvetlen megbízások kapcsán számos anomália tapasztalható. Még 2011-ben az U40 nevű építész csoport írt nyílt levelet a MÉK és a MÉSZ elnökének, mely levél konkrét ügyeket sorolt fel, amelyek megoldást kívántak. Kapcsolódó írások itt és itt.

Az ügy elmaszatolása és az eredmény ismert. Kiderült, hogy a MÉK egyrészt nehezen képes csak kommunikálni a tagságával, másrészt nem tud megbirkózni és választ adni a nyílt levélben feltett kérdésekre. Az építészeti botrányok azóta sem szűntek meg, valószínűleg lesznek újabbak és újabbak, ahol a tagság joggal várná el, hogy a MÉK legalább a saját tagsága körében szerezzen érvényt a saját szabályozásának, akkor is ha éppen kiemelt beruházáról van éppen szó. Ne felejtsük, a kamara kezében van egy igen erős fegyver a szabályzatokat áthágó tagjai irányában, a kérdés csak az, hogy meri vagy éppen akarja-e használni is? Jó lenne nem elfelejteni mi történt és mi nem történt anno a Nemzeti Színház tervezése kapcsán!

A következő részben a szakmagyakorlásról és a kamarai tag zsebéről lesz szó.