A podo-pro.hu oldalon volt egy cikk egy várostervezéssel kapcsolatos kiadványról és magáról a várostervezésről. Ott sem rejtettem véka alá azt a véleményemet, miszerint:

egy olyan városban, ahol nevetséges „népszavazást” tartanak, hogy melyik kiskakas diszponálhasson a Margitsziget felett, ahol a város valódi fejlesztését a kerületek vezetői és a főváros vezetői közötti szűnni nem akaró harc határozza meg, ahol egy szem metróvonalat nem képesek megépíteni 4-5 év alatt, ahol a pillanatnyi politikai akarat vagy éppen ellenakarat határozza meg, milyen stratégiai döntést hozzanak meg, ott felesleges beszélni egy olyan területről, mint várostervezés. Egyszerűbben járunk el, ha azt mondjuk ez a szakma ma nem létezik, mármint olyan értelemben, aminek van tényleges hatása a város valódi fejlődésére.

Elég volt végignézni, ahogy anno a parciális kis érdekecskék miként tolták ki pl. az M0-ás vonalát olyan messzire, hogy nagyobbrészt jobban járunk ha keresztül megyünk a városon, mintsem igénybe vegyük a körgyűrűt (Pécsről sokkal gyorsabb eljutni Vác irányába, ha keresztül megyünk a belvároson, mintsem hogy vállaljuk a cca. 70 km-es körgyűrűt.

Az un. „várostervezés” leginkább kullog a tényleges megvalósulás után, gondoljunk csak az óriási ingatlanfejlesztésekre, aminek következtében lakások százai épültek volna meg, helyette viszont szellemházak állnak a helyükön.

Van ellenpélda is, nézzük meg a mi zajlott le az utóbbi pár évben, spontán a Kiskörút az Andrássy út és Dohány utca közötti területen? Egy komplett szórakozónegyed jött létre spontán, mindenféle központi akarat és várostervezői hókuszpókusz nélkül, persze a spontaneitásból következően számos gonddal, de talán pont ezért ilyen sikeresen. Nem véletlenül lettek ilyen népszerűek a bp-i romkocsmák szerte Európában. Bizonyára számos hasonló példát találunk, amik mind azt bizonyitják, hogy az efféle spontán szerveződések sokkal életképesebbek, mint a tervezőasztalon kimunkált művi dolgok.

Idézet a 444.hu-ról: „…Körülbelül négy éve kezdõdött, és még bõven nincs vége. A Rumbach-Dob-Kazincy-Király utcák által határolt négyzetben olyan szórakoztató-, etetõ- és itatónegyed alakult ki, amilyen még soha nem volt Budapesten. És amilyenre senki nem is számított. Amikor legutóbb megszámoltuk, 170 vendéglátóhely zsúfolodott össze ezen az egészen kis területen, de azóta egészen biztos, hogy ez a szám csak növekedett. És akkor még nem is számoltuk a folyamatos éjszakai alkoholbevitelt biztosító éjjelnappalikat. Térképünkön minden egyes ikon kattintható, sõt, kattintandó, mindegyik alatt ott lapul a sok értékes-izgalmas információ…”. A térkép

Budapesten és az ország szinte minden Nagyvárosában – így természetesen Pécsen is – az történik, amit a város PILLANATNYI politikai vezetése valamiért fontosnak tart és nem azt, amit várostervezők szeretnének. Fontosabbak a lobbiérdekek, mint a lakosság szempontjai. Talán a Városliget beépítését városépítési szempontk indokolják? A fenét! A hatalom eldöntötte, hogy múzeumnegyedet hoz létre, ha kell erővel is. Pont ezért volt olyan lesújtó véleményem arról a már most láthatóan kidobott rengeteg pénzről és energiáról, amit a Pécs 2030 nevű projektre fordítanak. Időközben ugyan látszólag megfelezték a város 46 milliárd forintos adósságát, de mindenki tudja, hogy ez a jótékonykodás a központi költségvetés terhére történt, tehát mindenki fizetheti, nem csak a pécsiek. A megmaradt 23 milliárdos tartozás visszafizetésének pedig nem látszik a vége, de azért egyesek mernek nagyokat álmodni.

No ezért tartunk ott 25 éve, ahol, ne legyen senkinek sem illuziója!