A lakásunk felújításáról szóló beszámoló áprilisi utolsó részében azt ígértük, hogy hamarosan folytatjuk. A „hamarosan” jelen esetben 5 hónapot jelentett. Ennek csak részben volt az az oka, hogy a parkettást majdhogynem keresztre feszítettem, mert annyira elrontotta és annyira nem értett hozzá, hogy az maga volt a magyar építőipar sötét oldala. De erről majd később. Voltak aztán „egyéb okok” is, mint pl. az, hogy 20 évnyi együttélés után még tavaly úgy döntöttünk Ritával, hogy idén májusban összeházasodunk. A „mézes heteken” pedig nem ez volt a legfontosabb.

Nos, folytatódik a beszámoló, immáron a majdnem kész állapotot bemutatva. Bár a fotók most a hétvégén készültek, az étkező-konyha-nappali májusban már jórészt így nézett ki.

Kezdjük az étkezővel, ami a korábbitól eltérően össze lett nyitva a nappalival, ezáltal az egész tér sokkal használhatóbbá vált, és miután azért jórészt magunk vagyunk ketten, saját magunkat nem zavarjuk, mert egyszerre csak egy helyen tudunk tartózkodni. Ha nagyobb a létszám, akkor sincs gond, mert a nappali, az étkező és a konyha között megoszlik a „tömeg”, miközben mindenki mindenkivel képes kommunikálni. A konyhai ablak és az elszívó kettőse pedig semmiféle szagproblémát nem okozott eddig. A végeredmény visszaigazolta, hogy ez a hatalmas íves nyílás igen jót tesz a térnek, mert inkább csak jelzi a különféle funkciók elválasztását és mindkét irányból nézve jól keretezi a mögötte lévő bútorokat. A boltív készítése

Emlékeztetőül az alaprajz:

A burkolatról korábban már írtam, nos a végeredmény szép lett, jól mutat ekkora felületen, de meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy nem volt olcsó (8000 Ft/m2) ez az olasz lap, a 60 cm-es daraboknál előfordult 2 mm-es magassági görbeség is (ami összeadódva 2-3 mm-re is adódott néhány helyen), ergo lehetetlen volt mindenütt síkba tenni. Nem tudom, mi számít első osztályúnak, de ha ez annak számít, akkor milyen lehet a II. vagy a III. osztályú?

A padlóburkolat mintában készült, amit előre megterveztem és amit aztán partitúraszerűen használt a burkoló. Mindössze egyetlen helyen tévesztett, a kamra ajtóban, de ezt rajtam kívül soha senki nem fogja észrevenni. Egyedüli izgalmat a parkettához való csatlakozás jelentett, de arról  majd külön a parkettás beszámolóban írok. A padlóburkolat kivitelezéséről itt olvashatnak.

A lassan 18 éves lépcsőnk is tölgyfából készült, csak idővel besárgult, ahogy annak lennie kell. A mennyezet alapanyaga hársfa, ami 4 évig száradt itt kinn nálunk a kertben. Sajnos anno olyan vékonyra vágták, hogy nútfédresre nem lehetett maratni, így sima deszkaként egymás mellé lettek rakva.

„25 éve Rita az egyik kollégájától vette ezt a gyönyörű lámpát, eddig is ez volt az étkező ékessége. Annyi segítséget kapott, hogy betettünk a mennyezetbe még pár süllyesztett ledes lámpát (a 3 W-os izzók nem fogják nagyon felpörgetni a villanyóránkat, viszont meglepően erős fényt adnak). A lámpa mellett a megőrzött mennyasszonyi csokor látszik illetve további rózsa és egyéb csokrok lelógatva (a régi étkezőnk is tele volt ilyen szárított növényekkel és virágokkal).

A fafödém jelleg természetesen csak álca, a vb. födémre párnafák kerültek, ahhoz szögelték a deszkákat, majd ezekhez a párnafákhoz csavarozták hozzá a fagerendákat. A csavarlyukak ki lettek mélyítve, amik aztán fapogácsákkal lettek eltakarva. Kicsit rusztikusabb így, mint egy lambéria, de talán jobban is néz ki. A készítéséről itt és itt olvashatnak

Az étkező fontos darabja a kihúzható étkezőasztal, amely alapállapotban 6 személyes (igen tágasan), de kihúzható és egy 80 cm-es kiegészítő elemmel gyakorlatilag 10 személyessé tehető. A régi lakásban rendszeresen beszorultunk, ha sokan ültük körbe az asztalt, márpedig a hazalátogató gyerekek, családjaik révén illetve a baráti társaságunk miatt rendszeres a 8-10-12 fős vendégsereg. Most már nem lesz gond.

Megjegyzendő, hogy nem ez az asztal a legnagyobb. Létezik ennek még nagyobb változata is, ahol az alapasztal 220 cm hosszú és a 80 cm-es toldóval 300 cm-esre húzható ki, mindez közbenső alátámasztás nélkül!!!

A kihúzást segíti a lábba épített rejtett görgő, így akár egy nagyobb gyerek is ki tudja húzni, olyan egyszerű. És persze így kihúzva is pont ugyanolyan stabil marad.

Az alábbi képen látható tálaló szekrény is ebből a családból való.

A tálaló feletti blondel keretes csendélet családi örökség, méltó helyre került. A bejárati ajtó mellé pedig szintén családi örökségből egy Kínából származó selyemfestményt tettünk fel. A többi kép – régi kertészeti könyvből származó reprókkal – a régi étkezőnkben is fent voltak a falon.

A konyhában az étkező kész bútorainak a stílusában és anyagában folytatódik a konyhabútor, de arról majd legközelebb!

Ha valaki esetleg nyomon szeretné követni a lakásunk felújítását …