A vastag téglafalaktól a vastag réteges falakig
Az alább olvasható cikk az euroXtrade Magazinban megjelenő cikksorozat következő része, amely egyelőre csak a Magazin print számában lesz olvasható, az online késleltetve jelenik meg az euroXtrade Magazin honlapján.
***
A külső teherhordó téglafalak sokat változtak az évszázadok során, lényegében egyet jelentettek a hagyományos téglafalakkal. A téglák esetében hosszú időn keresztül az állékonyság, a teherbírás, az egyszerű (sokszor helyszíni) gyárhatóság, a falvastagságok változtathatósága volt a legfontosabb, de ugyanilyen fontos elvárás volt, hogy ugyanabból a téglából födémet, kiváltót, boltozatot, homlokzati és padlóburkolatot is lehessen készíteni.
Mára a külső teherhordó falak esetében az állékonyság és a teherbírás mellett a jó hőszigetelő képesség, az ipari gyárthatóság és a gyors kivitelezhetőség lettek a legfontosabb szempontok. A korábban a falakat alkotó hagyományos téglák kiszorultak a falakból, helyüket átvették a különféle könnyített, blokkosított és az égetett agyagtól eltérő anyagú falazó anyagok.
Az új igények közül a hőszigetelés terén történt a legnagyobb változás, mivel a téglák nem voltak képesek követni a drámaian gyorsuló hőszigetelési igényeket, ezért a téglafalakat rétegesen kezdték építeni, ahol a külső réteg a mind vastagabbá váló hőszigetelés lett, de fogalmazhatunk úgy is, hogy hőszigetelésbe csomagoljuk a házainkat. Ez természetesen felvet számos problémát is:
- az egyes rétegeknek eltérő a funkciója (teherbírás, hőszigetelés), emiatt ezek a rétegek csak az adott funkciónak felelnek meg, így fontossá vált a lehetséges hőhídak kiküszöbölése
- immáron nem a tégla vastagsága növekszik, hanem a külső hőszigetelésé (passzívház esetén az összes falvastagság lehet akár 60 cm is), ez a hasznos/bruttó alapterület arány csökkenését jelenti
- meg kell oldani a hőszigetelés külső felületének a lezárását (dryvit, szerelt, falazott … homlokzatburkolat) és e vastag külső kéreg állékonyságát, mechanikai- és tűzvédelmét
A kéregszerű kialakítás lehetőséget ad a szinte teljes hőhídmentességre, amely persze nem csak a falak esetében fontos, hanem a padlóban, sőt már az alapozás mellett is.
A külső teherhordó falak esetében korábban fontos szempont volt a páraáteresztő képesség, amit korábban még a szakma is túlértékelt, hiszen a falakon keresztül a párának mindössze 3-5 % távozik. A legnagyobb páraáteresztők a rosszul záródó ablakok voltak. Az építőanyag gyártók hosszú idő keresztül hívószóként alkalmazták a páraáteresztő képességű szerkezeteiket, miközben az egyre jobban záródó és egyre jobb hőszigetelő képességű ablakok megjelenése után már más megoldást kellett találni a pára kiszellőztetésére.
Hozzászólások (8): megnézem
meregzsakk
2013. június 4. kedd 02:22
Sziasztok! Csak azt nem értem, hogy a modern nívós házakon pl. archdaily által bemutatottak, miért alkalmaznak még mindig nyers vasbeton falakat. Értem én, hogy szép, de hőhíd az egész. Vag pl a tengerparti klíma nem követeli meg a hőszigetelést?
Azt nem értem, hogy vagyonokat képesek az építésre költeni, de nem szigetelnek.. Vajon a nagy világban ennyire messze vannak a passzívház szemlélettől?
Tóth Ákos
2013. június 4. kedd 14:58
Kedves meregzsakk!
A valóban nívós, modern házakon bemutatott látszóbeton felületek szintén kéregszerkezetek, azaz a látható betonfelület ott is a hőszigetelés előtt van. Természetesen nem építenek már egyrétegű látszóbeton falszerkezetet.
üdv.
meregzsakk
2013. június 4. kedd 22:05
Kedves Ákos!
Köszönöm a válaszod, erre nem is gondoltam.
Mekkora az a legvékonyabb réteg, amivel megbízhatóan fennt is marad vakolatként a (vas)beton? Illetve ha kb 20-30 cm szigetelésre szeretném felvinni, milyen rétegrendet kellene alkalmazni?
Köszönettel,
M. Dávid
Epitesziikon
2013. június 5. szerda 07:17
Detail, The Plan folyóiratok tanulmányázása során mindenre fény derül. 🙂
Huszti István
2013. június 5. szerda 12:17
A falazatokkal szemben egy régi-új szempontot is figyelembe kell venni. Több ház statikai ellenőrzésénél tapasztalom, hogy a tervezett ház nem felel meg földrengésteherre, ill. helyi igénybevételekre. Azt látom, hogy az építészek általában a falakat úgy tekintik, mint a régi tömörtégla vastag falakat, pedig a réteges falak általában kisebb keresztmetszetű teherhordó magjai, vagy a lyukacsos könnyített téglák másként viselkednek. Ezek a falak sokszor merevítést igényelnek, de sok esetben az alaprajz kialakításánál és a helyes falszerkezet megválasztásnál ezek kihagyhatók. Csak tájékoztatásként, pl. Budapest területén egy földszintes háznál a ház alapterületére vetítve főtengely irányonként a minimális falfelület ahhoz, hogy külön ellenőrzés nélkül megfeleljen 2%, ha a falazat szilárdsága 12 N/mm2. Kisebb falszilárdságnál a felület arányosan növelendő, ez a gyakorlatban kb. a dupláját jelenti, azaz 4 %-ot (csak közelítő viszonyítás, minden esetben pontosan ki kell számolni). Persze más feltétel is van, de ezt az építészek is az alaprajz tervezésekor menet közben ellenőrizhetik és tudják optimális irányban terelni a falakat.
Ha a korszerű könnyített, vagy réteges falakra esetleg fafödém kerül, akkor sokkal több probléma keletkezik, szinte biztos, hogyha a fafödém minden feltételnek megfelel, akkor nem olcsóbb, sőt drágább, mint egy vb. födém.
Huszti István
2013. június 5. szerda 12:22
Az előbbihez a pontosság kedvéért. A falazat felülete természetesen a vízszintes keresztmetszetre vonatkozik és az áttörést, nyílást tartalmazó falszakaszok nem számítanak – pl. ahol ablak van, a parapet fal nem számít.
zeugma
2013. június 6. csütörtök 01:28
Látom lelki szemeimmel, amint a drámaian gyorsuló hőszigetelési igény kétszázzal elhúz a téglák mellett 🙂
(Nem szeretek nyelvtannáci lenni, de erre a cikkre azért még ráfért volna egy mondatszerkesztési és helyesírási szempontú átnézés. El vagyunk kényeztetve, itt a honlapon színvonalas nyelviségű írásokat szoktunk olvasni.)
Koós Miklós
2013. június 6. csütörtök 09:58
[re=85791]zeugma[/re]:
való igaz, nincs mentségem