Meg tudom érteni az elkeseredettséget, de nincs itt némi ellentmondás? Ha a fiatal párnak van 35 milliója (gondolom hitelből is), miért nem bérel inkább? Ha 7% hozammal számolunk, az is több mint 200.000 forint havonta, amit erre költhetnének. Vagy megfordítva: nem a hitelükre fizetnének ki gondolom ennél magasabb kamatot, hanem házbérlésre fordítanák az összeget. A jelenlegi tőkéjük így is megmaradna.

Szerintem azért nem népszerű a bérlés, mert

– Az önkormányzat csak romos, szinte lakhatatlan állapotú ingatlanokat tud ajánlani, és csak a papíron rászorulók kaphatják meg. (A valódi rászorulók sokszor nem jogosultak, mindenféle bürokratikus indok miatt.) Piaci áron, a nem rászorulóknak nem tud bérlakásokat kínálni, mert nincs pénze ehhez megfelelő ingatlanokat megvenni és/vagy 21. századi szintre felújítani.

– A magánszektorban nem bízunk, úgyis csak átverik az embert és hatalmaskodnak felette – ennek iskolapéldája bármelyik közüzemi szolgáltató. Majd jól elmaradnak a felújítások, és a bérlőkkel akarják megfizettetni; meg fantomtartozásokra hivatkozva kidobják őket a lakásból, stb.

– Ha az ember csak bérli a házát, akkor ha váratlanul romlik az anyagi helyzete, például megbetegszik vagy kirúgják, és nem tudja fizetni a bérleti díjat, akkor azonnal utcára kerül, és nem lesz semmije. (Mint tudjuk, az átlag magyar embernek egyáltalán nincs megtakarítása, nem tud mihez nyúlni, ha baj van.) De ha van egy saját, akármekkora lakása, abban már benne maradhat, amíg a helyzete rendeződik – ha pedig nem tudja fenntartani, még mindig eladhatja, és az árán elköltözhet egy kisebb, olcsóbb, falusibb, stb. lakásba vagy házba. Oké, az eladás manapság nem is olyan könnyű, de akkor is jobb, mint bérelt házból utcára kerülni. További szempont, hogy a saját ingatlant meg lehet terhelni jelzáloggal, ha hitel kell, egy bérelt házat azonban nyilván nem.

A nyugati lakás- és házbérlés kultúrája teljesen hiányzik nálunk. Mind a kereslet, mind a kínálat annyira minimális, hogy igen nehézkesen fog ez a közeljövőben megváltozni. Kivéve persze ha az állam úgy dönt, hogy értelmesen foglalkozik a helyzettel.

[re=85763]Koós Miklós[/re]: amúgy én is kíváncsi vagyok, mi fogja kibillenteni az építkezéseket a holtpontról? Talán újra a szocpol? Vagy egy igazi állami bérlakás-építési program? Esetleg a lakásfelújítások?

Én azt látom a környezetemben, az emberek szeretnének szép helyen lakni és akik megtehetik, mindent meg is tesznek érte. Viszont sokan megégették magukat a hitelekkel, ezért újba nem tudnak költözni. Marad a használt lakás, ami sok esetben a panel, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Érdekes lenne arról is olvasni, meddig éri meg felújítani valamit és hol érdemes inkább újban gondolkozni? Vajon egy fűtéskorszerűsítés+szigetelés+nyílászárócsere+burkolatok+festés és egyebek érvényesíthetőek-e az árban a piacon? Egy felújított téglalakás vagy egy korszerűsített panel a jobb megoldás?

De azt hiszem, kicsit messze kalandoztam az eredeti felvetéstől…

[re=85763]Koós Miklós[/re]:

Mert a magyarok jó részének az egyetlen tőkéje az ingatlana, amiben benne van a munkája, és amihez kötődik minden jelentős életeseménye.
Vagy mert a magyarok többsége szereti a helyet, ahol lakik, a mobilitásra való hajlama nagyon alacsony. (Ez egyrészt jó, mert így élvezhati a közösség megtartó erejét, a rokonság közelségét, a barátok nyújtotta stabilitást, és hasonlókat, másrészt előnytelen, mert nem segíti a munkaerőpiacot. Mondjuk ez nekem még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az amerikai forgatókönyv, amikor a lakásbérlő szülők a gyerekeik tanulmányait, szerelmét, barátait, életét semmibe véve felpakolják a családot, és irány az ország legtávolabbi csücske… Aq gyökértelenség nem megy a középeurópaiaknak, mi szeretjük ápolni a nagyszüleink sírját, szeretünk átugrani a nagynénénkhez, mi szeretünk összejárni az osztálytársainkkal, a gyerekkori barátainkkal. Lehet, hogy ezért vagyunk képesek nemzetként megmaradni?)

A lakásbérlés szerintem nálunk bizonylatan, semmi sem védi sem a bérbeadót (amikor nem fizetik ki a bérleti díjat, a rezsit, a tönkretett berendezéseket), sem a bérlőt (bármikor kitehetik, felemelhetik a bérleti díjat).

Pedig a nagyvárosokhoz közeli falvakban is százával vannak olcsó, lakható ingatlanok, de nem kellenek a kutyának sem, sem bérbe, sem megvenni. talán azért, mert azokkal dolgozni kell, fel kell újítani, ki kell takarítani, rendbe kell tenni a kertet, és folyamatosan gondozni kell. A kényelem nagy úr, lassan nagyobb, mint pénz.

Ja: és régen minuszban vagyunk, már ami a társadalmat illeti. A lakosság lélekszámát illetően, a gyerekszülések számát illetően, a karbantartott házak, épületek számát illetően, a megművelt föld mennyiségére vonatkozóan, az emberek fizikai, lelki, szellemi állapotát illetően… stb. sorolhatnánk napestig. A kérdés inkább az, hogy miért nem kap nyilvánosságot az a pár sikeres település, ahol némi eredménnyel veszik fel a harcot ezekkel a tendenciákkal szemben. (Pl. amit Aba településen csinálnak, vagy a pázmándi „mesefalu”-program.)

A hagyományaink miatt a többség a tulajdont preferálja. Ami egyben röghöz kötés is.
Azért a 7% hozam (kamat) ma már megint álom, legfeljebb ügyes befektetéssel jön ki.

Nagyon kevés az új családi ház, társasház meg pláne. A többség alkalmazkodik, átalakít, bővít, felújít. Szerencsére az energiatakarékosságra egyre jobban rá lehet hangolni a megbízókat. Tetszik nekik, hogy lehet csökkenteni a rezsit, saját erőből, fenntarthatóan, nem csak voluntarista eszközökkel. Csökken a levegő-víz kazánok, a kondenzációs kazánok, a rekuperátorok, puffertartályok ára. A 3 rtg-ű ablak, a grafitos EPS is egyre elérhetőbb. A Geocell viszont, szinte csak kamiontételben.

Sajnos a bűnös, kókler Kivitelezőket/Beruházókat se tudjuk kiszűrni, mert a törvényeink olyanok, mint a szita.
Egy kivitelező épít saját beruházásként egy lakóparkot 324 lakással.
Ebből el tud adni 20%-ot.
Társasházi tv. alapján Beruházó lesz a közös képviselő, míg a lakók a tűrni köteles kisebbség. Társasházi képviselők felett nincs senki! Se kamara, se felsőbb hatóság, csak Bíróság.
A kiviteli hibák miatt per indul. Bíróság előtt 2 évig kell bizonygatni, hogy a lakás nem lakható, míg kirendel egy igazságügyi szakértőt.
Szakértő megállapítja, hogy a kivitelezés egyszerűen úgy szar, ahogy van, és az érintett lakás – melyhez a többi is nagyon hasonló – sem felel meg az elvárt kritériumoknak.
Beruházó feljelenti Kamaránál Ig. Szakértőt – időhúzás végett.
Bíróság vár fél évet, míg Szakértő kimossa magát, majd újabb szakvéleményt kér be ugyanattól a Szakértőtől.
Szakértő leírja, hogy a helyzet azóta még rosszabb, a hibák javíthatatlanok. Beruházó közben végelszámolást kezdeményez maga ellen. Mindez folyik 3 éven keresztül, közben letelt a garanciális idő, lakók nem tudják használni a lakásukat, fizetnek érte horror közösköltséget és közműdíjakat, ami egy F kategóriás lakás fogyasztásának felel meg. Mire valaki kimondja, hogy 25-30 MFt-ért vett egy szart, addigra nem tud a pénzéhez jutni. Üres lakásokra eső költségek pedig felhalmozódtak. Beruházó pedig alapít egy új céget.
Ez ma Magyarország Igazságszolgáltatása és a Kivitelezők szakértelme. Azokat az embereket, akik ilyen munkát adnak ki a kezükből – Beruházó, Kivitelező, felelős műszaki vezető, műszaki ellenőr, mind-mind megfosztanám az összes jogosultságától és soha nem alapíthat sem ő, sem családtagja Vállalkozást!
Lakópark pedig ott áll örök mementóként, eladhatatlanul! Jelenleg féláron próbálják már eladni az új „lakásokat”! És lesznek újabb és újabb Vevők, akik bedőlnek, és vesznek sok pénzért egy újabb sz…t, és kezdődik minden előröl!
Ti Tervezők, Kivitelezők meglepődnétek, hogy milyen tervezési, kivitelezési, eljárási hibákat lehet elkövetni, és ezek halmozódása milyen mérhetetlen kárt okoz Vevőnek. Hány hatóság hunyt szemet látható dolgok felett! Csodálkoztok, hogy embereknek elmegy a kedve a lakásépítéstől/vételtől és Magyarországtól!

Az év második fele bizonytalan? 🙂 Ezt akár dicsekvésnek is vehetem. Évek óta passzió a kamarai tagságom.
Viszont valóban meggondolandó többért építeni mint amit ér. Vidéken sok ilyennel találkozni. Pont emiatt meggondolandó a felújítás is, amivel meg csökken a tervező megbízási állománya.

Miklós, like.

Mostanában mindig a következő félévre ígérik a stabilizációt/elrugaszkodást/növekedést/gazdasági csodát/csoportok megmentését/működő tőke féktelen beáramlását, stb…Úgyhogy, a magam részéről megvárnám a 2. félévnek legalább a közepét.

[re=85772]Koós Miklós[/re]: Egyetértek, de mint a naptári vagy meteurológiai nyár is eltér, nálam ez valahogy inkább szeptembertől jön 🙂
Egyébként egyre többen bérelnek, mert az is gyakran alacsonyabb összeg mint az a törlesztés amit egy hasonlóért fizetni kéne.

„Félmillió lakás áll üresen, a nyomorgók hiába várnak rájuk.”
Ez azoknak az ingatlanoknak a száma, ahova nincs bejelentve senki.
Legalább te mint szakmabeli tudhatnád, hogy ebben a statisztikai adatban a nyaralók is benne vannak. Sőt, ennek a félmilliónak a kilencvenvalahány százaléka nyaraló.

🙂

Lekopogom, én nyakig vagyok tervezési munkákkal, de egyre több nálam is az olyan megrendelő, aki vágyálmokat kerget, és itt szembesül azzal, hogy amit ő 120 m2-nek gondolt a pénzéből, az jó ha 80 m2 lesz.
Az elmúlt 15 évben volt kb 10 olyan esetem, hogy emiatt álltak el a tervezési munkától (és természetesen a kivitelezéstől is). Most csak idén 3 volt eddig…

Inkább vesznek egy használt ingatlant, és jobb esetben azt bővitik, „rosszabb” esetben felújitják.