Ahogy Ferenc fogalmazott az előző poszt egyik kommentjében, most van az, amikor „a hóhért akasztják”. A mondás valóban ideillik, megbízói státuszt vettünk fel, ennek minden szépségével, keservével és következményével. Nem kerülhettem el, hogy a kivitelezőkkel való tárgyalás során el ne mosolyodjak időnként, mert sokat visszahallottam azokból az érvekből, amiket magam is el szoktam mondani. Furcsa dolog átülni a másik oldalra 🙂 .

Amit fontos mindjárt az elején tudatositani a kevésbé elszántaknak: ez egy építkezés, amivel LÉTREHOZUNK VALAMIT. Igazán csak pár dolog van, amit túl kell élni, a többit csak örömmel érdemes csinálni, mert mennyivel jobb ezt kedvvel, érdeklődéssel, kiváncsisággal, tervezésgetéssel, katalógusok, boltok kínálatának az átnézésével végigcsinálni, mint örökös görcsökkel, veszekedve, neurotikusan. Persze nem minden rajtunk múlik, de több megbízóm is volt már, akik azt mondták a házuk megépítése után, annyira szerették ezt csinálni, hogy kifejezetten sajnálják, hogy vége.

Vannak persze alapszabályok, amik betartandók, mert különben belegárgyulunk: ilyenek az alapos előkészítés, lehetőleg keveset improvizáljunk, pontosan tudjuk mit akarunk és arra szerződjünk a kivitelezőkkel..no és persze addig nyújtozzunk, ameddig a pénztárcánk lehetővé teszi.

Egy felújítás nehezen kalkulálható, de az előzetes (szerződéskötéskori) ár minimum 25-30%-kal fog emelkedni, mert hajlamosak vagyunk sok mindent kedvezőbben megítélni, holott nem az. Kellő előkészítés hiányában és menet közbeni igénynövekedés a fenti 25-30%-ot simán elviheti akár 100% fölé is. Nem ritka, hogy valaki 2 millióval kezdi és örül, ha 5 milliónál tud kiszálnni. A felújítás-átalakítás ugyanis olyan egyirányú utca, amiről nem lehet akarmikor leskanyarodni, mert bizonyos munkanemek úgy épülnek egymásra, hogy nem hagyhatunk ki kedvünkre bizonyos munkákat, ergo kényszerpályára kerülhetünk.

E sok bölcsesség után lássuk a mi esetünket. Cca. 25 éve épült a sorházi lakás(nem én terveztem) az akkori kor szinvonalán és technikájával, így szinte minden porcikájában elavult. A külső nyilászárókat az évek során mind kicseréltük Kömmerling ablakokra, majd 15 cm vtg külső hőszigeteléssel folytatódott még a múlt év végén. Ez sajnos nem fejeződhetett be a rossz időjárás miatt, így a vékonyvakolat majd csak most fog felkerülni a homlokzatokra.

Időközben egy családi örökség lehetővé tette, hogy a belsőt is átalakíthassuk, így nem csak a szükséges burkolat és fürdőfelújítást tudjuk elvégezni, hanem megtérülő beruházásként a fűtést is korszerűsítjük, többek között egy vízteres cserépkályha építésével.

Időközben megtörtént az egész akció legszörnyebb fázisa, amitől magam is is tartottam, a bontás. A földszinten gyakorlatilag minden válaszfalat el kellett bontani, ami meg is töltött 2 db 8 m3-es konténert (púpozva).

Egy nappalit, konyhát kamrát úgy felszámolni, hogy semmi sem maradhat ott, azoknak helyet találni, ideiglenesen kialakítani a főzés, étkezés..stb tereit nem kis szervezést igényelt. Mindezt úgy, hogy az emeleti helyiségeket közben tudjuk használni. A lépcsőt kvázi légmentesen kellett lezárni nylon fóliával, ami ha nem is bírna ki egy blower door tesztet, de attól megóvott, hogy a teljes földszinti válaszfal és padlóbontás után jóformán alig került valami por a lépcsőre és igy a felső szintre.

A következő posztban tervbemutató következik, a folytatásban pedig az átalakítás minden fontos mozzanatáról igyekszem majd beszámolni.

Ha valaki esetleg nyomon szeretné követni a lakásunk felújítását …