2008-ban, egy sorozat részeként írtam egy cikket Közreműködők | ne bántsuk az előadókat címmel. Az abban foglaltakat továbbra is érvényesnek tartom, de talán szükséges volna még kiegészíteni.

Engedélyeztetések kapcsán évtizedek óta járok az önkormányzatokhoz, az én tapasztalatom az, hogy nagyon kevés helyen és alkalommal találkoztam direkt rosszindulattal vagy szándékos „kerékkötéssel”. A legtöbb probléma általában abból adódik, hogy sajnos nem teljes a dokumentáció és lássuk be kedves kollégák, mi is hibázunk, hiszen a tervezési folyamat végefelé már szeretnénk az egészet lezárni. Én számos alkalommal kihagytam/kihagyok dolgokat, sőt előfordult, hogy pl. rossz helyrajzi számot írtam a tervekre, emiatt az egész doksit újra kellett nyomtatni, újra aláíratni stb. Tudom, mindig könnyebb másokat okolni, de lássuk be, ha egyszer az építési előadók is elmondanák egy cikkben az ő tapasztalataikat, akkor igencsak meglepődnénk.

Eddig igyekeztem azt az elvet betartani, hogy

1. egyeztetés a tervezés megkezdése előtt (leginkább építési előírások tisztázása) miatt , másrészt jó ha személyesen ismeri egymást az előadó és a tervező. Pár kedves szóval ki lehet alakítani máris valamilyen felszínes benyomást. Szerintem ez nagyon fontos!
2. egyeztetés a beadás előtt. Bár hivatalosan nem adnak/adhatnának ki semmiféle véleményt, egy informális egyeztetés a benyújtandó iratokról, az előrások betartásának a meglétéről, bonyolultabb esetben építménymagasság számítás egyeztetése…stb. Számos esetben kaptam a beadás előtt olyan észrevételt, amivel ki kellett még egészítenem a doksit, majd utána csont nélkül átment.
3.  a beadás után cca. 1 héttel udvarias érdeklődés, hogy megkapta-e a terveket és át tudta-e nézni. Mind gyakoribb, hogy sikerül elérni, hogy akár együtt átnézzük és nem egy esetben – különösen ott, ahol már ismernek – sikerült azt elérnem, hogy ki sem küldtek hiánypótlást, elég volt, hogy megígértem, 2-3 napon belül beviszem a javítottat

Mivel nem az építési előadók adják ki az építési engedélyt, hanem a csoportvezetőjük, osztályvezetőjük, jegyzőjük, így érthetően ők hiába is volnának elnézőbbek, ha aláírásra viszik a főnökük elé, csak olyat vihetnek, amit adott esetben meg tudnak védeni, különben őket marasztalják el felületes munka miatt. Nem egyszer megtörtént már, hogy informálisan elmondták, mi az ami még átmegy a osztályvezető előtt és mi az ami nem, még akkor is ha az vitatható. Ha van értelmes megoldás, akkor senki sem a konfliktust keresi, hanem a nyugodt, jogszerű elintézi módot.

A fentiekről sokszor megfeledkezünk és a korábban említett – legalább minimális szinten kialakított kapcsolat – sokszor elégséges lehet arra, hogy az építési előadó többet is elmondjon, mint amit lehetne vagy éppen szabadna neki. Nem kell senkit sem korrumpálnunk, sem elvtelenül körbeudvarulnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a dolgok elintézésének lehető legegyszerűbb módját. Megoldás orientáltság.

… ahogy első munkahelyem igazgatója mondta volt „az udvariasság nem kerül semmibe”.