Jó lenne egyszer megérteni a városépítők, közreműködőik lelkét! Hogy lehet úgy álmodozni, hogy az ember előre tudja, torzó lesz belőle. Világos, hogy nem úgy bújik ki a tojásból Európa Kulturális Fővárosa, hogy minden kész, egész, működik, él és mozog, de mégis, mikor lesz kész? Elkészül egyáltalán?
Lehet, hogy túlálmodták magukat? Vagy a Megbízó? Szarka-effektus? Kár a zseniális részletekért, a gyönyörű pillanatokért, ha nincs egész!

Számomra az az érdekes, hogy hogyan alakulnak így a dolgok? Mi az amitől ilyenné lesz nálunk nagyon sok minden? Ez valahol azt jelzi, hogy hiányzik valamiféle mentalitás, hozzáállás. Az nem igaz, hogy így akarják már az elejétől. Sőt az sem igaz, hogy nem zavarja pl. a városvezetést. Zavarja őket, zavarja a lakosokat, a turistákat, mindenkit. És mégis ez van. Mindig mondjuk, hogy tőlünk nyugatabbra így meg úgy. Igen, de, csúnyán fogalmazva az emberek itt is, ott is ua.-k. Valami tanulható dolog hiányzik ami ott megvan. Mondok egy jó példát. Ismerőseim között van sok orvos. Szinte mindegyik volt kinn az USA-ban hosszabb ideig. Hazajönnek és áradoznak az ottani szervezettségen, az ottani életükről. Rengeteget tanultak odakinn. És tessék, itthon ua. csinálnak mindent mintha nem is lettek volna kinn. Valahol itt lehet elásva a kutya.

….én az egyszerű lélek nem vagyok ennyire elkettyenve, mint fentebb a hozzászólók. Én örvendek, hogy romból valami lett, főleg hogy a Bóbita tágas helyet kapott (én még a Doktor Sándor műv.ház Mária utcai szuterénjében kezdtem ‘bóbitázni), tán jókat is csinálnak. A negyeden meg lehet változtatni, ahogy az újabb nemzedék növöget és egy kicsiny pénzecske is lesz.
Lám nem sokan szomorkodtak a „gebe” manökenek miatt, inkább viccelődés lett belőle, pedig azok nem téglából vannak….