Passzívház kontra fenntarthatóság
A Passzív irányvonal című írás kommentjei között írtam az alábbiakat (egy, a fenntartható házzal kapcsolatos beidézett cikk miatt)
kíváncsian várnék egy anyagokig lebontott összeállítást egy ilyen házról, milyen anyaggal váltják ki a vízszigetelést, a beton alapozást, aljzatbetont, a magas technológia szinten gyártott, jó hőszigetelésű ablakokat (üvegeket). Mennyi a fűtésszámla egy olyan házban, amit akár 2 hétre is magára lehet hagyni, mindez városi környezetben a 2. emeleten, ahol nincsen lehetőség az erdőben “ingyen” összeszedett hulladékfa tárolására.
Ha ilyen példát látnék, érdemes lenne komolyan venni.
Kíváncsi lennék egy olyan – a citált cikk szerinti elvárásoknak megfelelő – falszerkezetre, ami megfelel majd a 2019-es szabályozásnak is (U=0,22 W/m2K). Kezdhetjük azzal, hogy pl. a vályogot helyből el is lehet felejteni. forrás
Nem először állapítottam meg, hogy a passzívházakkal szembeni kritikák egyik legfontosabb érve a „fenntarthatatlansági” vádak. Furcsa ezt olvasni, mert eközben ezt elfelejtik szóvá tenni a nem passzívházak esetében. Ha a kritikusok konzekvensek lennének, akkor ezt a ma épülő házak 98%-nál szóvá lehetne tenni és ebbe bele kell érteni az un. ökoházakat is (megjegyezve, hogy a mennyiségük vélhetően a statisztikailag kimutatható szint alatt van).
A fenntarthatatlanság „vádját” szinte minden iparilag fejlett technológiával és legtöbbször emiatt jelentős energiahányaddal előállított termékre rá lehet húzni.
Célszerűenk látszik valamilyen egzakt feltételrendszer kidolgozása, megadása, mert a fenntarthatóságon mindenki mást ért. Hajlamosak vagyunk egy ház kapcsán szinte kizárólag annak falazatával foglalkozni, mi több a falszerkezettel jelöljük meg, különböztetjük meg más épületektől, holott egy hagyományos épület esetén a falszerkezet költsége talán 10 %, egy passzívház esetén meg cca. 7-8 %. A fennmaradó hányad sokkal fontosabb, de az kevesebb figyelmet kap (szigetelések, beton, burkolatok, üveg…).
A természetes anyagok használata és a fenntarthatóság közé nyilvánvalóan nem lehet egyenlőségjelet tenni, mert az „építsünk mindent fából” gyakorlatilag az erdők kipusztítását jelentené, ami nyilvánvalóan nem lehet cél.
Hozzászólások (5): megnézem
tanúsító
2012. február 9. csütörtök 07:40
Lassan meg kellene változtatnom nicknevemet Kotyogóra – mindenbe belekotyogok, amihez semmi közöm!
A „fenntarthatóság” lépte most át ingerküszöbömet. Mit is láttam Egyiptomban? Csodálatos templomok, monumentális építmények az Isteneknek, az utókornak mind-mind kőből, márványból, Gyönyörű! Meglepően ép állapotban maradtak ránk.
De mi épült az Embereknek? Hol éltek, akik remekeket felépítették, akik az építőket ellátták, a családjaik? Hol vannak a lakóépületek, az építők táborai, a falvak? Semmi épített emlék!Egy-egy ásatás talál nyomokat, hogy itt valami pékség lehetett, ott meg amforákat készíthettek, gabonát tároltak, amott meg talán egy kút volt… mert földből, vályogból, természetben fellelt anyagokból építkeztek, amit azóta a Nílus áradása ezerszer elmosott.
Számomra ebből az a tanulság, hogy nem építhet mindenki mindig műemléket. Utópia: Ha egyszer eljönne az az idő, hogy építészeink mindent az örökkévalóságnak építenek, megszűnne a fejlődés, az igény az építésre, hiszen annak a csekély szaporulatnak csak hasonló nagyságú építőkapacitás kellene, mint ők maguk. Kihalna a szakma, néhány elkorcsosult „épületüzemeltető” maradna.
Más: Milyen jó, hogy régi, túlhaladott komfortú, elhasznált épületeink maguktól is elavulnak, tönkre mennek, megkönnyítve ezzel a bontók lelki és fizikai terhét! Ki szeretne ma a Valéria, vagy más, sebtiben felhúzott munkáskolónia lakásaiban, vagy mondjuk száz év múlva egy panelban lakni? Nem vár szebb jövő a mai csili-vili szaunás, úszómedencés villákra sem -melyeknek előrelátó tulajdonosa már az avart sem lesz képes összesöpörni az összetöredezett, míves, egykor japán mintára épített kerti útról-, megunják őket, nem felelnek meg a megváltozott igényeknek, elporladnak idővel. Hány, de hány épületet látok jártomban-keltemben, amit képtelen volt fenntartani az a szándék, lendület, szeretet, amivel megépítették. Ez is fenntarthatóság, meg persze az is, hogy valaki mekkora teret, földterületet kerít le saját használatra a világból, mennyi energiát fal fel mások elől, mennyi hulladékot hagy maga után… és még folytathatnám, de most első sorban az alkotó, világot teremtő építészek jártak a fejemben. Tisztelet nekik!
passzívház minősítő
2012. február 9. csütörtök 09:27
A téma egyik sarkallatos pontja a „szürke energia“, azaz az építőanyagok formájában felhasznált energia. Ennek viszonylag egyszerű kiszámítására svájci építészek kifejlesztettek egy programot építészek számára, mely Grisli néven itt kapható 180 SFR + forgalmi adó értékben: https://www.grisli.net/. Ha valakinek van sok ideje ezt tanulmányozni, akkor ezen program segítségével viszonylag könnyen megteheti, a különböző tervezési fázisokhoz passzoló építőanyag adatbázis is segítséget nyújt.
Az egyik fejlesztőnek, Ueli Kassernek meghallgattam egyik előadását néhány hónapja a „Költséghatékony passzívházak“ munkacsoport ülésén (egy ilyen ülésen 150-200 régi passzívház róka szokott jelen lenni. Ez a munkacsoport 1996 óta a teljes passzívház tudás kifejlesztését és publikációját végzi a Passivhaus Insitut vezetésével, jelenleg kb. 40 protokollkönyvük megvásárolható németül a https://www.passiv.de honlapon, ebből az anyagból készült a Minősített Passzívház Tervező tanfolyam is.)
Kasser úr számomra is meghökkentő eredménnyel szolgált: összehasonlította a Grisli programmal egy passzívház társasház fából készült (ez a valóságban is így történt) és monolitikus szerkezetű változatát. Az a tény, hogy a passzívház a szürke energiával összesített életciklusmérlege jóval alacsonyabb egy hagyományos épületénél, az a témával mélyebben foglalkozó szakembereknek már rég világos, ez már bőven ki lett tárgyalva az elmúlt években. A meghökkentő az eredményben azonban az volt, hogy a két épületfajta összes primerenergiafelhasználása alig különbözött egymástól. Ha egy hosszabb időciklust vizsgálunk, akkor ebben a felbontásban a különbség gyakorlatilag el is tűnik, mivel a használat során még egy passzívházban is jóval több energia fogy el, mint a megépítéskor. A kezdeti minimális különbség így eltörpül az idő múltával.
Ennek oka a tervezőket is meglepte: egy faházban is haszálnak bőven acélt, pl. a csomópontok rögzítésére. Ezen kívül a több rétegű lemezek és gipszkarton burolatok, a viszonylag bonyolult hangszigetelések rengeteg energiát igényelnek. A homlokzatok szintén, melyet gyakran burkolnak különböző lemezekkel, melyek szintén nagyon energiaigényesek. Tehát a könnyűszerkezetnél megjelennek olyan anyagok, melyek a monolitikusnál nem szükségesek, ezen túl a könnyűszerkezetnél is lehet bőven a szürke energiát optimálni, ennek optimális mivolta egyáltalán nem következik a szerkezetből. Ez például a tanulmány alapjául szolgáló projektnél sem volt meg, mivel egy forgalmas út mellett állt, így fokozott zajvédelmi követelmények voltak, melyeket nem volt könnyű betartani.
A belső munkák, szerelések energiaigénye viszont szinte azonos bármelyik szerkezetnél, itt is van bőven optimálási lehetőség. Ha megjelenik írásban is ez a tanulmány, szívesen lefordítom, ez azonban még egy darabig eltarthat. Addig is bárki kedvére kalkulálhat és vizsgálódhat a Grislivel.
Egy tény: a téma rendkívül komplex és rengeteg munkával jár a számítás és az optimálási folyamat. Pl. a PHPP számítás egy még viszonylag nagy középületre is néhány óra, esetleg 1-2 nap alatt némi gyakorlattal elkészíthető. Egy ilyen szürke energia számítás azonban a szükséges paraméterek és anyagmennyiségek számítása miatt ennél jóval több időt is felemészthet. Ha van megbízó, aki ezt megfizeti, vagy olyan tervező, aki ezt önszántából feláldozza, akkor lehet vele érdemi mennyiségű (szürke)energiát megtakarítani.
Szivélyes üdvözlettel
Sariri-Baffia Enikő, passzívház minősítő és oktató
Albert Sándor
2012. február 9. csütörtök 11:55
Nem jut eszembe a XX sz-i roman filozofus neve aki szerint minden szakma vegso celja hogy sajat magat megszuntesse. Pelda: az igazi orvolas megszuletesekeor mar nem lesz tobbet szukseg orvosokra, mert akkor mar mindenki egeszseges lesz.
Akkor az epiteszetben … amikor tokeletes kornyezetunk lesz, akkor epiteszre sem lesz szukseg. Kerdes: milyen lenne ez a tokeletes kornyezet ?
shiver
2012. február 9. csütörtök 14:56
Nagyon érdekes gondolat! Egyik irányvonal szerint a tökéletes „épített” környezet szürke és egyéb energiabefektetése, környezetterhelése, energiafogyasztása nulla, végülis élet a természetben, azzal harmóniában, egységben. Másik véglet szerint akkor értünk célt, ha létrejön az a tökéletes ház, ami örökké áll, sosem kell karbantartani, automatikusan magától előállít minden energiát és nyersanyagot, semlegesíti a kibocsátásait stb, többet nem kell házakat építeni tehát, csak lakni bennük.
Erős túlzások, de a törekvési irányokat jól mutatják. A ház magára hagyva idővel bomoljon le, tűnjön el nyom nélkül vagy a másik szerint éppen hogy legyen tartós, masszív, mindent kibíró. Előbbi típus házai eléggé „élő” dolgok, figyelni, gondozni, ápolni kell hogy megmaradjanak funkciójuknak megfelelő állapotban/állagban. Utóbbiakat úgy lehet hagyni, ez az előnye ugye, csak mikor bontani kell sem adja könnyen magát…
passzívház minősítő
2012. február 9. csütörtök 15:30
Dr. Feist úr, a passzívház standard kifejlesztője a fenntarthatóságot így fogalmazta meg:
„Fenntartható gazdálkodás folytatható a jövőben maradandó módon anélkül,
hogy ebből a környezet, a közösség és a következő generációk hátrányt szenvednének el.“
Szerinte mindenhol, ahol energia- vagy nyersanyagfelhasználás történik, azt a lehető leghatékonyabban kell végezni. Ha ez a gazdaság minden mozzanatában így folyna, akkor lehetséges lenne a Föld teljes lakosságát ellátni annyi energiával és nyersanyaggal, ami a jóléthez szükséges. Az ehhez szükséges energiamennyiséget a jelenleg gazdaságosan rendelkezésre álló megújuló forrásokból fedezni lehetne.
Mindehez szükséges: passzívház épületek mindenhol, energiahatékony közlekedés, termelés és elektronikai berendezések – olyan technológiákkal, melyek már mind léteznek. És valamivel kevesebb húsfogyasztás. Az állattenyésztés ugyanis hatalmas energiafogyasztó és éghajlatra káros gázok kibocsájtója.
Meg lehetne ezt valósítani, sőt többnyire gazdaságos is lenne. Csak sajnos a kellő akarat nincs még meg hozzá. De dolgozunk rajta, hogy ezen változtassunk:
jelenleg 2042 minősített passzívház tervező van Amerikától Ausztráliáig, Svédországtól Délamerikáig, ebből 17-en magyarok.
A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.