10 évvel ezelőtt a Power Mac-re gyűjtöttem és hatalmas ugrás volt a Wndós PC után.
Most már ez lesz a jövő!
Megfelelő alkalmazásokkal lerövidítheti a tervezésre fordított időt, nagyobb tervezői szabadságot ad.
Szóval kell!

Tényleg lenyűgöző.
Csak.
Csak, lehet újabb milliókat invesztálni, a korábbi munkák meg nem futnak rajta valószínű, így a mait is meg kell tartani!?
Hát nem is tudom…
Halad a technika az egyszer biztos.

Be kell valljam, hogy egy tervezés kezdésénél használt papírok / borítékok hátulján szoktam rajzolgatni ceruzával. Ha már kialakult valami használható idea, akkor kezdem el szerkeszteni. Véleményem szerint a papír-grafit párost nem lehet kiváltani mással.

A videón látott megoldás eléggé lenyűgöző, de meglátásom (és a képek) alapján, inkább a jólmenő „dizájnerek” játéka lesz ez; mérnöki munkára alkalmatlan. Nem lehet rajta szerkeszteni: hogy adsz meg egy méretet vagy koordinátát; hogy definiálsz két párhuzamos vonalat vagy egy kört?

Haha, lesz itt izomláz! 😀

Egy A1-A2 méretű monitor még néha jól jön, de ez, állva?
Felesleges kalimpálás gazdaságos mozdulatok helyett.
A különvélemény c. film ihlette meg a gyártókat.
Előadáshoz viszont annál jobb. Mókusvakítás.

Ugyan, Uraim…!
Atuse, már egy szimpla Solid Edge is tudja a méretmegadást,a szabályos idomokat, a párhuzamosságot, a fiamék már ezzel szerkesztenek a BME-n. A lányom meg 15 évesen itt Írországban középiskolában Solid Work-öt használ a Design and Communication Graphics c. tantárgyhoz. Construction Studies-ből még az elméleti alapokat veszik, szerintem jövőre abban is szgépre térnek át.
Ezek a szoftverek már most is feleslegessé teszik a kézi skiccelést, a papír-ceruza párost.

SBY, úgy gondolom, szoftver kérdése minden. A régi technikák kikopnak. A mai szgépek is ki fognak, amint az újon gyorsabban, ügyesebben, praktikusabban lehet mindent megcsinálni.

Szabóbácsi, mókusvakítás akkor lenne, ha megmaradna ötlet szintjén.
A Commodore 64 és az első Packman játékok korában a számítógéppel való tervezés önmagában is illúziónak tűnt, mára viszont teljesen kiszorította a papír-vonalzós tervezést.

Ekkora képernyőfelület billentyűzettel és egérrel valóban nem lenne jól használható, de multitouch verzióban nem kellenek hozzá navigációs perifériák. Az Asus, a HP, stb már egy bő éve ontja ezt a technikát 21-24″-os verzióban. Az alkalmazás korlátja épp a monitorméret. Most itt van… 82″ = 210cm képátló, azaz 9:16-os képarányt feltételezve ez egy 103×183 cm-es felület(!), azaz nagyjából duplája a 841×1189 mm-es A0 felületnek. Mintegy 30 A4-es!
A bemutatón jól látszik, hogy ahogy az íróasztalon a papírokat, itt is lehet a dokumentumokat tologatni – csak itt nem keverednek össze, nem gyűrődnek, belejavítás után is vissza lehet térni korábbi mentett verziókhoz…

Kétségem sincs, hogy 5 éven belül rendelkezésre fognak állni azok a mérnöki alkalmazások, amikkel a tervezés művelete egy 5 éves gyerek szintjére egyszerűsödik. Természetesen a szaktudást nem váltja ki(!) – egyelőre.

Nekem ez túl bonyolult! Nem csak a berendezés, az eljárás, de már maga a cím is!
A mérnök szót ismerem, a kérdőjelet értem, de azt már nem, mire is vonatkozik?
– állva?
– dolgozni?
De jó lenne előre látni!
😉

[re=83012]dp[/re]:
A méretezésre (adatbevitelre) vonatkozó megjegyzésem félreérthető volt, személy szerint az ArchiCAD-et szoktam nagy szeretettel használni a komputerizálásra; de pontosítok. Az a megérzésem, a multitacs technológia nem alkalmas preciziós mérnöki szerkesztésre: hol az a ‘B’ pont, amely az ‘A’ ponttól 1,24 m távolságra van az ‘u’ egyenessel párhuzamos irányban…

Véleményem szerint a papír-ceruzás tervezés nem veszett ki (illetve meglátszik, hogy sokan nem használják), de a számítógép elsősorban a feldolgozásban jelent nagy segítséget. Régen ezt a műszaki-rajzoló végezte.

Ha rosszmájú lennék, akkor azt is mondhatnám egy-két kortárs épületre, hogy egy ötéves legózta ki a pléjsztésönön.

Már régóta felfedezték a fényképezőgépet, de a festészet nem tűnt el! Nem konkurensei egymásnak, inkább kiegészítik egymást.

[re=83012]dp[/re]: A Commodore korában sem tűnt illúziónak a CAD. Találkoztam a nyolcvanas évek első felében is komoly számítógépekkel: MTA Sztaki, BME. A zsugorodás, teljesítménynövekedés meg már akkor is triviális volt.
A tornamutatványok precíziós szerkesztésre való felhasználása gimnasztika és ergonómia terén mit sem változott.

szerintem jópofa, nekem már az első multitouch kijelzőnél megfordult a fejemben egy érintőfelülettel ellátott rajzasztal ötlete 🙂 a mai, egerészős-billentyűzetes időkben a tervezéshez kénytelen az ember papírt használni(nem számolva a tábla pc-kell, „olcsóságuk miatt) itt viszont már vissza lehet térni a szép, szabadkezes vázoláshoz, skiccceléshez. Szoftverekben is van 1-2, ami támogatja a skicctől-a tervig egyazon környezetben végrehajtható tervezést. Bár én a tervezéssel/rajzolással/skiccel úgyvagyok, mint a könyvekkel: az „igazi” mindig jobb, mint a digitális 🙂