a kép forrása

Gyerekkorom világa idéződik meg ilyen képek láttán. Az emeleti fürdőszoba egyrétegű ablakán láttam ezeket a mintákat és próbáltam megfejteni, mit is ábrázolhatnak.

A gyerekkor mindenkinek más, az az igazi bezzeg korszak. Akkor BEZZEG SOKKAL hidegebbek voltak a telek, nagyobb volt hó, mi több minden sokkal jobb volt. Persez, hiszen gyerekek voltunk.

Így visszagondolva varázslatos volt a környék, ahol felnőttem, a szünidőkben mi egész nap az utcán játszhattunk, vagy a Szent Imre tér (akkor még Dimitrov tér) sarkán álló nagy ház még hatalmasabb kertjében, a gyerekmagasságú buxusok között bújócskáztunk. Üres cipőkrémes dobozokat kötöttünk össze vékony dróttal és úgy beszélgettünk egymással a szomszédos almafákról. Sopronban mi nem ismertük a kirándulást szót, hiszen 5 percre volt az erdő, naponta kijártunk oda csatangolni, később indiánozni, majd bringázni.

Kisgyerek koromban, karácsony napján délután a nagypapám feladata volt, hogy elvigyen egy rövid sétára a ropogó hóban, miközben a szüleim felállították a szoba magasságú fát a földszinti nappali utca felé kiugró zárterkély-szerűségében, később pedig az odahelyezett zongorára. Az ajándékosztás és kibontás után leült az egész család az asztalhoz és feltálalták az őzgerinc formájú kocsonyát … nem is folytatom.

Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek!