Az épület tervezésénél a környezettudatos és energiatakarékos megoldásokat szem előtt tartottuk. Az épület külső teherhordó falszerkezete 44 cm vastag kerámia falazóblokkból készül, így természetes alapanyag felhasználásával igen jó hőszigetelő képességű falszerkezetet hozunk létre. Az épület fűtését és hűtését levegő-víz hőszivattyú látja el. A fűtést alapvetően felületfűtéssel (mennyezetfűtés, padlófűtés) oldjuk meg. A helyiségekben a nyári hőterhelés kompenzálására a mennyezethűtés szolgál, ebben az esetben a padlófűtést ellátó köröket az osztó-gyűjtőkön található motoros szelepek lezárják, ezzel leválasztva azokat a rendszerről. Az épület tetőfelületére hullott csapadékot zárt ciszternába vezetjük, majd az ott összegyűjtött vizet locsolásra, WC-k vízellátására használjuk fel. forrás

A fenti részlet egy műleírásból való és korántsem egyedi, hogy kiemelésre kerül, miszerint környezettudatos és energiatakarékos megoldásokat tartalmaz a terv.

szögezzük le gyorsan, hogy

1. NEM KÖRNYEZETTUDATOS, mivel semmi olyan építőanyagot, technológiát, megoldást nem használ, amivel indokolható volna ez a megkülönböztetés. Környezettudatosnak akkor lehetne nevezni, ha újrahasznosított, de minimum újrahasznosítható anyagokat, szerkezeteket használt volna. Környezettudatos lenne, ha helyi építőanyag került volna felhasználásra, vagy ha alacsony lenne az előállításának az energiaköltsége.

Jó lenne eloszlatni néhány tévhitet, attól hogy valaki téglát használ, az egyrészt nem természetes anyag, másrészt nem hasznosítható újra. A tömör kisméretű tégla – HA JÓ MINŐSÉGŰ – akkor újrahasznosítható, de ki látott már a legelterjedtebb lyukacsos blokktéglát ismételten felhasználni? Szét se bontható rendesen, mert a falazat bontásakor a legtöbb eltörik, tele van habarcs és vakolat+festék szennyeződésekkel, ha éppen nem csempedarabokkal. A bontott blokktéglának csak egy irányba vezet az útja: a sittlerakóba.

2. A LEGKEVÉSBÉ SEM ENERGIATUDATOS a ház, mivel 2011 végén egy 44 cm vtg falazat (külső hőszigetelés nélkül) sok mindennek mondható, csak éppen nem energiatakarékosnak, de legalábbis nem költséghatékonynak. Egy ilyen téglaszerkezet csak különféle bűvészmutatványokkal tudja elérni a 2012-es szabvány értékeit, viszont cserébe majd 30-40%-os felárat kell fizetni. A monolitikus teherhordó és egyben jó hőszigetelő falak elérték teljesítőképességük határát. Ideje volna elfelejteni őket.

Zöld András professzor szokta volt mondani, az a (családi) ház, amibe klíma kell, rosszul van megtervezve. Nos ebben a házba klíma kell, még akkor ha mennyezethűtésnek van feltüntetve. Hiába a jól csengő hőszivattyú, ha azt egy olyan hűtésre kell felhasználni, amit meg is lehetne takarítani.

Az ok egyszerű, aki árnyékolók nélkül tervez ekkora üvegfelületeket, az ne is csodálkozzon, ha az épületgépésze hatalmas hűtőkapacitásra fogja bejelenteni az igényét. Ekkora üvegfelületet külső árnyékolás nélkül akkor terveznek, amikor kizárólag a külső megjelenés a lényeges, az „egyebeket pedig majd megoldja a gépész”. Hát nem. Már nem, mi több, továbbra sem.

Ez a ház se nem környezettudatos, se nem energiatakarékos, viszont kortárs. Ez utóbbiba mindenki azt gondol bele, amit akar. Jó lenne, ha a fenti hívószavakkal nem akarnának visszaélni, mert a laikusokat könnyű megtéveszteni. Javaslom e szavakat hagyjuk meg azoknak, akik ezt komolyan is gondolják.