A mai tervkritika extra egy igazi különlegességgel szolgál.

Ma van Mikulás napja. Mi mást is tehetne ma egy Mikulás az ablakba kikészített kis csizmácskákba, mint a legutóbbi „Mikulás háza” című tervpályázat eredményét. Sokféle javaslat született, de messze kiemelkedik expresszivitásával az első helyezett terv.

Bár a Mikulást magányos, egyedülálló idős férfiként ismertük meg, a terv a hálószobai franciaággyal mintegy  lehetőséget kíván adni arra, hogy a Mikulás az ezüst éveiben is teljes életet élhessen.

A földszint és az emelet belmagasság változásai jól lekövetik a funkcióból származó emberi testhelyzetek minimális belmagasság igényét. A lépcső alatt elhelyezett kandallósarok kiváló hely az elmélyülésre, bár a fotel fölé tervezett emeleti WC helye akusztikai továbbgondolást igényelne. Persze az is igaz, hogy egyszerre nem tud két helyen is tartózkodni.

A terv kiforrottnak tűnik, de a rénszarvas szán tárolása megoldatlannak látszik. A tervezési program nem ismert teljes mélységében, így csak feltételezni lehet, hogy az ajándékok tárolására valamely külső tároló szolgálhat.

A terv ügyesen kombinálja a megépíthetőség bonyolultságát a fenntarthatatlan üzemeltetéssel. Az épület terveihez nem mellékeltek PHPP számítást, így energetikailag nem tudunk megalapozott véleményt mondani, de félő, hogy a kedvezőtlen A/V arány miatt a fajlagos fűtési igény esetleg meghaladhatja a kívánatos 15 kWh/m2év értéket. Javasolható volna a kandalló füstgázának a lakótérbe való visszavezetése, ez az energiafogyasztásra (és az esetleges ott tárolt kolbászokra) nézve is sokkal kedvezőbb volna, ráadásul nem is volna életveszélyes, hiszen a Mikulás úgy sincs otthon szinte sohasem.

Bár a tervkritikákban megszokhatták, hogy kevés szót ejtünk a homlokzatokról, itt most mégis kivételt teszünk. Egy ilyen ízig-vérig kortárs építészeti jel szakszerű műelemzése azonban meghaladná még egy Mikulás képességeit is, ezért ezt bízzuk egy szakmikulás építészkritikusra:

Az épület zseniális homlokzati színválasztása tükrözi az alaprajzokban is tetten érhető építészeti GONDOLATOT , mely a hideg racionalitás(á)ra épül. A jól megválasztott szín kapcsolatot, mi több harmóniát igyekszik teremteni az építészeti gondolat és a várható környezet között, nem is szólva arról az alig észrevehető, de mégis finom – és csak a legnagyobbakra jellemző – építészeti eszközről, mely ezen túlmenően kapcsolatot teremt az externális környezet, az architectura és a majdani bentlakó szőrzete (szakálla) között.

A terv ugyanakkor kikerüli azt a nyilvánvalóan felkínálkozó építészeti közhelyet, amely a Mikulásra olyannyira jellemző piros színt beemelné az alkotó eszköztárába. Ez a tervezési feladat olyan fokú kreatív továbbgondolása, mely lehetne akár a kortárs mikulásépítészet egyik új antitézise is.

A háló ablakában felfedezhető szalagfüggöny árnyékolás erőteljes vertikalitása jól ellenpontozza az északi vidékek meredeken égbeszökő fatörzseinek látványát. Igazi telitalálat!

Továbbá mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a tervező a „ház a házban” elvet sikeresen fejlesztette tovább a „ház a házon” szintre, hiszen itt az alapegységek a tetőformájukkal úgy kapcsolódnak össze – és itt egy jelentős szerzőt szó szerint kell idéznem:

“… Ennek a folyamatnak az alapja és egyben megnyilvánulása a munka folytathatósága, továbbdolgozhatósága, ami az építészet sajátos absztrakciójának a meglétén alapul és úgymond képezi a feladat és a forma tartalékát. Így lehetségesek és érthetők meg a hasonlóságok az ismétlés árnya nélkül. Amikor az absztrakció gyengül, oldódik, a forma erősödik, a lehető legpontosabb lesz, majd az érzetet konstruálja, mintegy megalkotja a tudás nélküli érzetet, akkor létrejön az ismeret érzete nélkül nem folytatható helyzet. A következő kép a különbözőség ellenére is ugyanaz lesz, tehát az is-is helyett a vagy-vagy állapota keletkezik, valaminek az eleje vagy a vége. Ennek belátása a változtatás mozgatója, a nem belátása a reprodukciók elindítása …

Az alábbi képre kattintva megnézhetik az összes díjazott tervet